A Fekete Özvegy lehetne Mission: Impossible-klón, vagy James Bond-parafrázis is, de helyette egy szépen csordogáló akciófilm lett, ami meg mer állni, időzni a karaktereken, helyet adva a színészi játéknak, így lesz szíve, meg nem kevés humora is. Nem ez lesz a legtöbbet kaszáló Marvel-film, de érdemes vele eltölteni 133 percet. Spoilermentes kritika.
Bár Kevin Feige, a Marvel midnenható ura azzal promózta a Fekete Özvegyet, hogy egyfajta fontos hidat képez majd a Polgárháború és a Végtelen háború történései között, valójában semmi érdemleges nem történik benne, ami gyökeresen változtatná meg azt, amit eddig a Marvel-univerzumról tudunk.
Ez persze nem jelenti azt, hogy felesleges film a Fekete Özvegy, csupán nem több egy szórakoztató hattyúdalnál (amit egyébként már évekkel korábban el kellett volna készíteni, Covid ide vagy oda). Natasa Romanoff bár első megjelenésekor a Vasember 2-ben még Scarlett Johansson szerint sem volt több, mint egy kósza „patron”. A Bosszúállók: Ultron korától kezdve elkezdett épülni tragikus múltja, és az, hogy miért is lett belőle egy tépelődő hős. Ebben a filmben kapunk még plusz rétegeket ehhez a képhez, miközben megjelenik pár olyan karakter, akik vélhetően még visszaköszönnek a későbbi Marvel-filmekben is. De minden csak azt a célt szolgálja, hogy lássuk, hogyan enged el és zár le mindent a múltjában Nat, hogy aztán a Végjátékban meghozza élete utolsó döntését a Vormiron.
Mivel a filmnek nem klasszikus eredetsztorit kell elmesélnie, vagyis bemutatnia egy olyan hőst, akit még nem láttunk, van bőségesen idő arra, hogy a karakter kiteljesedjen. Mégis a show-t simán ellopja Nat húga, Jelena (Florence Pugh) valamint szüleik, Alexej (David Harbour) és Melina (Rachel Weisz) kettőse.
Bár a filmben benne van egy Mission: Impossible-opusz, vagy egy James Bond-parafrázis lehetősége, a film nem mozdul el ebbe az irányba (a megalomán végső boss fight kivételével). Sőt, meglehetősen nagy teret ad a dialógusoknak, a színészek pedig lubickolnak a szerepükben. Bár sokaknak ez a fajta tónusváltás nem fog tetszeni, a film tartalmasabb lett azáltal, hogy nem csak az akciók túltolt spilázásáról szól, amit csak vicces egysorosok szakítanak meg, hanem van idő megpihenni.
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a film ne lenne vicces, sőt, Alexej már-már sok is a comic relief karakter szerepében.
Nem mondanám, hogy jóval többet tudunk meg a Vörös szobáról, mint amennyit eddig elnagyolt félmondatokban, ennek ellenére a nyitójelentben kapunk egy elég jó hangulatkeltő visszaemlékezést 1995-ből, az azután következő főcím pedig a Marvel-filmek eddigi legjobbja. Remekül szintetizálja és sűríti az innentől napjainkig terjedő időszakot, természetesen Natasa nézőpontjából.
Emellett a Sólyomszemmel emlegetett budapesti eseményekről sem derül ki teljes egészében, mi történt velük korábban, mert Romanoff csak két mondatban foglalja össze egy beszélgetés során. Az egész ügy ráadásul egyáltalán nem olyan vicces, mint ahogy mondjuk a Bosszúállókban utalnak rá. Emellett bár úgy előzetesen sokan úgy gondoltuk, Budapestnek komoly szerepe lesz a történetben, fővárosunk egy apró, alig 10 perces lábjegyzet a filmben. A történet még az amerikai Ohióban, Oroszországban, Norvégiában, illetve egy „különleges helyen” (a spoilerérzékenység miatt írom így) játszódik.
Mindenesetre azt a keveset is jó nézni, menő a rakparti autósüldözés, ahogy az is, ahogy egy BMW a Nyugati téri aluljáróban köt ki. Emellett pedig számolgathatjuk az egyéb szemünknek kedves kellékeket, a Ganxta Zolee posztert a falon, vagy egy Vénusz margarint a konyhapulton.
A film nagy vesztese azonban igazából így sem Budapest, hanem a Kiképző (Taskmaster), aki bántóan kevés jelentben van jelen, és inkább tűnik kihagyott ziccernek a szerepe, még akkor is, ha mozdulataiban azért jó beleveszni és felfedezni mondjuk Amerika kapitány vagy Sólyomszem mozdulatait. (A karakter képessége, hogy mindenkit, akit már látott harcolni, annak képes lemásolni harci stílusát).
A Fekete Özvegy közel sem tökéletes film, mégis nagyon szerethető. Sok más tavalyi filmhez hasonlatosan göröngyös utat járt be, hiszen folyamatosan tolódott a premierdátuma, míg végül ezen a héten, július 8-án érkezik a mozikba. Ha nem is lesz kasszarobbantó, arra mindenképp jó, hogy kicsit visszacsábítsa az embereket a mozikba, hiszen látványos, könnyed és szórakoztató. Ennyit tud és kész.
A stáblista utáni jelenethez pedig érdemes előbb csekkolni A Sólyom és a Tél Katonája sorozatot.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
