Ki ne ismerné a Bill Murray-filmet, amelyben a tévés meteorológus Phil elutazik egy kisvárosba, hogy a Mormota-napról tudósítson, hogy azután ugyanazt a 24 órát kelljen újra és újra átélnie, ami fokról fokra megváltoztatja őt. Az viszont sokaknak újdonság lehet, hogy a népszerű mozifilm alapján néhány éve musical is készült. Viszont aki kíváncsi erre a zenés színpadi feldolgozásra, az immár magyarul is megtekintheti, ugyanis a nyíregyházi színháznak hála nemrég hozzánk is megérkezett a darab.
Az Idétlen időkig nem egyszerűen kultfilm lett, hanem fogalommá vált. Bár nem ez volt a legelső alkotás, amely egy időhurokban ragadt emberről szólt, egyértelműen ez tette népszerűvé a témát, amely mai napig kiapadhatatlannak tűnik, hiszen azóta is jó néhány hasonló filmet forgattak – az utóbbi néhány év termésében is találunk többet: a Viszlát tegnap, a Két távoli idegen, a Palm Springs, a Boss Level – Játszd újra és az Apró tökélyek térképének alapszituációja is ugyanez.
Ha pedig egy alkotás ilyen fontos helyet foglal el a popkultúrában, mint az Idétlen időkig, akkor a feldolgozása elég merész húzás – hiszen csak úgy van értelme újraalkotni, ha valamit hozzá is tudnak adni, a változtatásokkal viszont könnyű mellényúlni. Emiatt talán a legszerencsésebb egy musicalváltozat készítése, hiszen ebben az esetben úgy lehet egy pluszt hozzáadni egy sztorihoz, hogy közben a cselekményen és a karaktereken nem is kell feltétlenül változtatni. Éppen ezért, ha sok rajongó számára – e sorok írójához hasonlóan – elsőre furcsán hangozhat egy zenés dalbetétekkel kiegészített Idétlen időkig ötlete, valószínűleg nem is lenne értelme más formában átdolgozni a filmet.
A végeredmény ismeretében pedig elmondható, hogy nagyon is megérte elkészíteni az Idétlen időkig-musicalt: alkotói, a zenét szerző és a dalokat író Tim Minchin és a szövegkönyvet jegyző Danny Rubin úgy tudták a darabjukban újraalkotni a filmet, hogy lényegében változatlanul hagyták a sztorit, ugyanakkor sok apró részlettel kiegészítve komplexebbé, elgondolkodtatóbbá tették.
Míg a film alapvetően egy pörgős, könnyed vígjáték – még az a része is inkább humoros, amelyben Phil különféle módokon próbál végezni magával –, a musical egészen drámaivá válik, amikor a férfi kétségbe esik amiatt, hogy nem tud szabadulni a számtalanszor átélt napból. Ami pedig a főhőst illeti, a moziváltozatban – valószínűleg nagyrészt az őt alakító Bill Murray személye miatt – az elutasító, lekezelő hozzáállása ellenére sem tűnik annyira ellenszenves figurának. Ezzel szemben a színpadi verzió Phil negatív vonásait az elején kifejezetten kihangsúlyozza, sokkal inkább antipatikus figurának láttatja, aminek köszönhetően sokkal látványosabb a későbbi „megjavulása”, személyiségfejlődése.
Az szintén fontos újítás, hogy ebben a változatban a női főszereplő, Rita szemszöge is érvényesül. Emellett az ő karakterét annyival „feljavították”, hogy kapott némi önreflexiót, amitől kevésbé tűnik naivnak: egy ponton arról énekel, hogy hiábavaló dolog a romantikus tündérmesékben hinni – miközben ő maga is egy erősen idealizált „nagy Ő”-re vár. De rajta kívül még egyes mellékszereplőket is reflektorfénybe állít a darab, hogy az elénekelt szólók révén kicsit bepillanthassunk a fejükbe, ami zseniálisan érzékelteti azt, hogyan ismeri meg Phil egyre több ember életsztoriját, ahogy egyre több időt tölt el a városban.
Mindehhez pedig remek, változatos zene és intelligens, humorosan játékos, helyenként mégis egészen mély dalszövegek társulnak.
Hangsúlyozni kell azt is, hogy a dalokat összekötő párbeszédek, poénok jelentős része eredeti, szóval nem a film jeleneteinek egy az egybeni elismétlését kapjuk. De annyira jól megírták a darabot, hogy az embernek nem hiányoznak a film ikonikus mondatai sem – és közben mégsincs olyan érzésünk, hogy lényegi dolgokon változtattak volna. Éppen az adja a színházi változat nagyszerűségét, hogy egyszerre tűnik frissnek és ismerősnek. Az egyetlen fontosabb rész van, amit nem vettek át a filmből, az a mormota elrablása – aminek valószínűleg inkább technikai oka volt, hiszen színpadon nehéz lett volna jól megcsinálni azt a jelenetet.
A 2016-ban bemutatott musical immár Magyarországra is megérkezett: a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban debütált decemberben.
Ami a fordítást illeti, a Sediánszky Nóra által jegyzett szövegkönyv remekül visszaadja az eredetit, és alapvetően a Zöldi Gergely-féle dalszövegek is találóak és jól sikerültek, noha utóbbiak esetében a magyarra való átültetés kifejezetten nehéz feladat volt.
Mivel Tim Minchin eredeti szövegeiben sok a finom utalás és jelentős részlet, ezek között pedig van egy-kettő, amit nem tud tökéletesen visszaadni a magyar változat. Ilyen például, hogy Rita egyik dalában megjegyzi, talán Philnek valamilyen mentális betegsége van, amiből a fordításban a főhős „elmebetegségére” való utalás lett. Annak ellenére persze, hogy ez így helyes fordítás, a szónak a mi köznyelvünkben van egy ironikus felhangja, így ez inkább egy beszólásnak hat, mint együttérző megjegyzésnek. Önmagában az ilyesmi persze azért apróság, másrészt viszont ez egy fontos kiszólás is a nézőnek, amolyan útmutatás Phil figurájának értelmezéséhez (és van jelentősége, mivel a főhős mentális probémájára való utalgatások visszatérőek).
Összehasonlításképpen tehát érdemes lehet megnézni az eredeti szövegkönyvet, de egyébként néhány, a fentihez hasonló részletet leszámítva a dalok is jól működnek magyarul. Egyes részek talán jobban is hangzanak a fordításban, például a főhősbe rendszeresen belebotló biztosítási ügynök, Ned Ryerson szólója a hazai változatban hatásosabb.
Míg a darab szöveg esetében az számít, hogy miközben a hazai közönség számára is érthető, a lehető leghűebben próbálja visszaadni az angol változatot,
a színpadra állítástól inkább az eredetiséget lehet elvárni, ennek pedig a magyar Idétlen időkig tökéletesen megfelelt.
A direktor, Horváth Illés egyértelműen arra törekedett, hogy egy saját verziót alkosson, amely nem akarja a filmet vagy a Broadway-előadást utánozni. Amellett, hogy a színpadkép egyik helyszín esetében sem követi az amerikai elődöt, a magyar előadásban van jó néhány saját geg, így a darab azok számára is tartogat sok új poént, akik esetleg látták az eredetit. Ugyancsak az eredetiségre törekvés jellemzi a díszleteket és a jelmezeket – mindegyikre elmondható, hogy sokkal színesebbek, mint az amerikai verzióé, amivel egy jóval vidámabb, optimistább alaphangot adnak a sztorinak. A díszlet esetében külön ki kell emelni a sok kreatív ötletet, amelyekkel a gyors helyszíncseréket és a szereplők hirtelen helyváltoztatásait megoldották. Különösen jópofa például, hogy Phil szálláshelyének különböző helyiségeihez ugyanaz a két falat használják, csak elforgatják és közben kicserélik a berendezést – ami egyúttal remek dinamikát is ad a jelenetváltásoknak.
Ahhoz persze, hogy mindez működjön is, kellett az is hogy jó színészeket találjanak a főbb szerepekre – és szerencsére ez így is történt. Gulácsi Tamás remek választás volt a főszerepre, nagyon jól hozza az arrogáns egoistát és az érzékeny, segítőkész figurát is, így elég látványos Phil jellemfejlődése. Azt is a javára kell írni, hogy nem próbálja utánozni sem Bill Murray-t, sem Andy Karlt, aki a musical első két színpadra állításakor, a londoni Old Vicben és a Broadway-n játszotta el Philt, és alakításért díjakat is nyert. Gulácsihoz hasonlóan a magyar változatban Ritát alakító Urbán-Szabó Fanni szintén tökéletesen illik a szerepbe, nagyon jól tudja hozni a karakter kettősségét, a nő fiatalságából fakadó naivságát és a Philhez képest sokkal érettebb viselkedését.
Adva van tehát egy szórakoztató darab, amelyet remek szereposztással és nagy kreativitással állítottak színpadra – ha van valami, amit most érdemes a színházban megnézni, akkor ez az.
Groundhog Day (Idétlen időkig) – amerikai musical. Az előadás hossza 3 óra, egy szünettel. Színház: Móricz Zsigmond Színház (Nyíregyháza). Premier: 2021. december 11. Értékelés: 10/10 időjós raptor
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
