Nem Han Solo az egyetlen karakter a galaxisban, aki rászolgált egy spinoffra. Számos szereplő, és nem is csak a Star Wars-univerzumból kiált egy saját filmért. Ha már éppen ez az aktuális új trend a filmgyártásban, miért is ne gondolkodhatnánk el, ki legyen a következő?
Hollywoodban javában tombol a remakek, rebootok, előzmény-, folytatás-, és spinoff-filmek kora, már egyetlen klasszikus sincsen biztonságban. Vegyük csak az idei évből a Deadpool 2-őt, a Végtelen háborút, a Fekete Párducot, a Tomb Raidert, vagy sok további filmet, ami csak ezután kerül a mozikba: egyértelműen eluralják a műfajt. Természetesen sok az eredeti történet is, de a legtöbb figyelem mégsem azokra irányul. Bár remakek, folytatások mindig is voltak, ha a jelenlegi tendenciának a gyökerét keressük, 2005-ig kell visszamennünk az időben, amikor Christopher Nolan feltámasztotta Batmant. Miután a reboot abszolút sikert aratott, elindult egy folyamat, amelynek hatására Hollywood elkezdett máshogy tekinteni az újrahasznosítható sztorikra, és karakterekre. Persze manapság is vannak silány folytatások, felháborítóan gagyi rebootok, felesleges előzményfilmek, mégis észrevehető, hogy a nagy stúdiók sokkal tudatosabbak akár az univerzumépítésben – lásd a Végtelen Háború egy évtizeden át tartó előkészítése, akár a spinoff-filmek előkészítésében.
Ezzel el is érkeztünk a cikk főtémájához, vagyis hogy az egyes filmes univerzumokból melyik karakter érdemelne leginkább spinoffot. Ha képesek vagyunk félretenni az ellenszenvünket ezzel a nem is olyan új keletű trenddel szemben, és egyszerűen csak elfogadjuk, hogy ez az új irány is lehet jó irány, számos karaktert találhatunk, akiket szívesen látnánk egy különálló filmben.
Boba Fett – Már megint egy Star Wars-történet
Bár a Solo körül már korántsem volt akkora a hype mint a Zsivány Egyes körül, vagy inkább több volt körülötte a kétely, és furcsán kevéssé reklámozták, mégis az első standalone film, ami egy a trilógiákban megismert karaktert állít a középpontba. Mégha nem is rajongunk Az ifjú Han Solo kalandjaiért, kapásból tudna bárki olyan Star Wars-karaktert mondani, akit szívesen látna egy különálló spinoffban. Már most azt pletykálják, hogy Lando Carlissian saját filmet kap, Donald Glover annyira brillírozik a szerepben. (Mégis a legvalószínűbb a hírek szerint, hogy Obi-Wan Kenobi lesz a következő Star Wars-karakter, aki különálló filmet kap.)
Viszont ha van egy karakter, aki rengeteg izgalmas és érdekes sztori főszereplője lehetne, az Boba Fett. Szó volt arról is, hogy ő is külön filmet kap, azonban egy ideje erről nem sok hír érkezett. Az utolsó sovány értesülésünk, hogy a munkacím Tin Can lesz. A rajongás, ami kezdetektől körülveszi a karaktert, már önmagában biztató, pedig Boba Fett éppen csak feltűnik A Birodalom visszavágban, majd kiábrándító és gyors véget ér a története a Sarlaccal való találkozás után A Jedi visszatérben – legalábbis a kánon eddigi állása szerint. A gyermekkorának egy fontos epizódját pedig A klónok támadásából ismerhettük meg. A kevés információ, ami birtokunkban van mégis az egyik legvagányabb karakterré teszi a galaxisban: Jango Fett saját klónjaként vette magához, de fiaként nevelte, amíg a geonosisi csatában Mace Windu meg nem ölte Jangót. Boba Fett bosszút is esküdött a Jedi ellen, és összeállt egy csapat fejvadásszal. Számos küldetése során fiatal kora ellenére mint a galaxis legjobb fejvadásza híresült el.
A karakterben megvan a lehetőség, hogy bemutasson egy másik nézőpontot, ne csak a „jó oldalt”. Világosak a motivációi, ugyanakkor biztosan vívódik is a múltjával: Boba Fett gyerekkora, gyakorlatilag egy klóndráma. Aztán az árva fiú hamarosan a galaktikus alvilág legmélyén találja magát, ahonnan kiemelkedik képességeivel. Természetes, hogy szívesebben dolgozik egy sitheknek, akik a Jedik ellenségei, hiszen a Jedik okozták az apja halálát. Reméljük, hogy a Boba Fett-spinoff tervét nem fogják végleg elvetni, és előbb-utóbb láthatjuk, milyen háttérsztorit kreálnak a fejvadásznak.
Korg – Egy bukott lázadó története
Sokkal tartozunk Taika Waititinek, akinek nemcsak hogy sikerült Thor karakterét kiemelni az unalom posványából, hanem a segítségével az asgardi isten végre lerázta magáról a bárdolatlan és gyermeteg, (kiszőkített szemöldökű) száműzött királyfi attitűdöt, és végre vagányabb, mint valaha. Waititi filmje még ezen túl is rengeteg adalékkal szolgált, amelyek nélkül a Végtelen Háború sem lett volna ugyanaz, azonban az egyik legfontosabb fejleménye az volt, hogy a Bosszúállók-filmeket visszaterelte egy humorosabb útra, elsimítva az ebben mutatkozó szintkülönbséget pl. A galaxis őrzőihez képest.
Waititi felvonultatott még egy sor szórakoztató és érdekes mellékszereplőt is: a Ragnarökből komolyan bárki kaphatna saját filmben, de először mindenkinek egy valaki jut eszébe. Korg, a kőgladiátor, aki azért került a Sakaarra, mert a lázadás, amit szervezett, elbukott. Miután hasznos információforrásnak bizonyul Thor számára, segít neki a Hulkkal és Valkyrievel eltervezett szökésben, végre egy lázadó rabszolgasereg élére állhat, és később harcba is vezeti őket Hela ellen. Waititi már a Ragnarök bemutatója előtt azt nyilatkozta, hogy terveznek a továbbiakban is Korg és Miek karakterével: a Team Thorhoz hasonló One Shot videókba való beemelésükről nyilatkozott. Akkor persze még nem lehetett tudni, szeretni fogja-e majd a közönség a kronan harcost. A Planet Hulk képregényekből viszont eleget lehetne meríteni akár egy saját spinoff filmhez is.
Haymitch – Egy vesztes győzelmének története
Az éhezők viadala véget ért, a negyedik film után – bár cikkezni mindenféléről cikkeznek – még nem jelentette be a stúdió, hogy folytatja a franchise-t. Pedig az alapötlet, ami olyan sikeressé tette a szériát, még mindig tele van kiaknázatlan történetekkel. A sztori, amire a leginkább kíváncsi lennék, a fanok által egyik legkedveltebb karakter, Haymitch Abernathy-története. Haymitch amikor megismerjük, az egyetlen élő bajnok a 12 körzetből. Azóta, hogy 16 éves korában megnyerte az 50. viadalt már 24 év telt el, amit kitartó alkoholizmussal töltött. Amikor megnyerte a viadalt, Snow elnök megbüntette: megölette családját és barátnőjét, amiért kijátszotta a szabályokat. Haymitch rájött, hogy kihasználhatja a helyszínt körülvevő erőteret, amelyről az ellenfél fegyvere visszapattan, és ahelyett hogy őt ölné meg, megöli magát. Snow így statuált példát Haymitch győzelmén keresztül. Mint bajnoknak ráadásul kötelessége volt mentorálni a 12. körzet jelöltjeit, amit egész életében gyűlölt.
Akár a győzelmének történetét, és drámáját, akár a mentorsága idejéből származó történetet dolgoznának fel egy spinoffban, Haymitch karaktere megfelelően érdekes ahhoz, hogy elvigyen a hátán egy filmet. A férfi tipikus antihős, akit úgy kell kényszeríteni, hogy hős legyen, amit természetesen végsőkig tagadni fog. Segítséget sem akkor nyújt, ha kérik tőle, hanem amikor éppen ráun az önsajnálatra. Tagadhatatlan, hogy Katniss-szel kölcsönösen szükségük volt egymásra a viadal és a lázadás során, bár mindig ellenségesen viselkedtek, végül tisztelni kezdték egymást. Igazán leporolhatnának egy történetet Haymitch múltjából, amikor a véralkoholszintje még alacsonyabb, és akár bevezethetnének egy új női protagonistát is, aki nem nyavalyogná végig a teljes játékidőt, mint anno Katniss.
Mystique – Egy gyönyörű mutáns története
Az X-Men: Apokalipszis után felröppentek a hírek, hogy a Foxnak számos további terve van az X-men filmes univerzum bővítésére, melyet be is igazolt a lenyűgöző Logannel tavaly, most a Deadpool folytatásával, illetve a jövőre várható Új mutánsokkal. Bryan Singer azt nyilatkozta anno, hogy Mystiquenek önálló filmre van szüksége a kibontakozáshoz.
Mystiqueben megvan a potenciál, hogy az összes szuperhősnő közt az első legyen. Miután Wonder Woman megkapta a saját filmjét a filmvilág kicsit el is feledkezhetett a korábbi női főszereplős, rosszul sikerült szuperhősmozikról (pl. Macskanő, Elektra). Mintha ezzel egy új korszak venné kezdetét. Jövő ilyenkor már a Sötét Főnix is erősíti a mezőnyt (bár ezzel kapcsolatban már most vegyesek az érzelmek, gondolva a női főszereplő kiválasztására, és egyáltalán a karakter mélységére). Mystique viszont nem csak az X-men-franchise-ból lenne tökéletes választás, hanem úgy általában a potenciális szuperhősnők közül. Az X-men: Az elsők története szerint Raven Darkhölme-nak már a gyermekkora is keserves volt: mutációja miatt a legtöbben rettegtek, viszolyogtak tőle, még saját szülei is megpróbálták megölni őt félelmükben. Raven megszökött otthonról, és így került kapcsolatba Charles Xavierrel, amikor is betört a konyhájukba. Charles és Raven felfedték egymásnak mutáns képességeiket, ezzel barátságot kötöttek, „testvérekké” váltak. Bár együtt nőttek fel, idővel egyre távolodtak egymástól, mert máshogy látták saját mutáns képességeiket, és a döntő pillanatban Mystique Magnetóhoz csatlakozott.
A különböző filmekben és képregényekben Raven gyakorlatilag mindenféle szerepben feltűnt már a szupergonosztól a legnagyobb mutánspéldaképig. Az egyik legérdekesebb szál azonban, amit még egyik szuperhősfilm sem mutatott be, az az anyaság témája. Talán nem is Mystique vérszerinti gyermekeinek, (hiszen őket elhagyta gyerekkorukban,) hanem Vadóc nevelésének története lenne a legizgalmasabb. A Loganben már láthattuk, ahogy egy mutáns, aki folyamatosan elfojtja az érzelmeit, és képtelen normális emberi kapcsolatok kialakítására, mégis kötődni kezd egy gyerekhez, aki ugyanolyan kitaszított, mint ő maga. Akár Raven sötét, akár fényes múltjáról legyen is szó, mindenképpen érdekesebbnek ígérkezne, mint egy Fekete Özvegy spi- off, egy Storm-standalone vagy egy Batgirl-tinivígjáték.
Aragorn – Egy kósza királyfi története
Egy A Gyűrűk Ura-spinoff? Tökéletesen megérteném azt, aki azt válaszolná: köszönöm, nem. Még számomra is fájó emlék A hobbit-trilógia. A hobbit egyszerre adaptáció, spinoff, és előzménytörténet, hiszen főszereplője Bilbó, viszont valahol A Gyűrűk Ura cselekményét előlegezi meg. Jobb nem is gondolni rá. Viszont tavaly az Amazon bejelentette, hogy sorozatot készít a könyvek sztorijából, teret adva a kihagyott részleteknek. Kérdés, hogy milyen lesz, meg egyáltalán mi szükség van rá: megint elmesélni ugyanazt a sztorit. Ezen van a hangsúly. Hiszen ha A Gyűrűk Urából spinoff készülne, egy karaktert állítva a középpontba, az nem ugyanazt a történetet mesélné el ismét, akár részletesebb, akár nem. Tolkien nem azért dolgozott több mint 10 éven át Középfölde történetén, hogy az embereknek unos-untig csak a Gyűrűháborúval legyenek elfoglalva.
Ha egy előzménytörténetet kellene választanom, egyértelműen Aragorn lenne az. Isildur egyenesági utódja, így egyben a gondori trón örököse, akkor került Elrond házába, Völgyzugolyba, mikor kétéves korában apját megölték az orkok. Innentől Estelnek nevezték, és származását pedig még maga Aragorn előtt is titokban tartották. Csak húszéves korában tudta meg, kinek a véréből való, és ekkor történt sorsdöntő találkozása Arwennel is. Aragorn ekkor elhagyta Völgyzugolyt, hogy a vadonban felkutassa népét. Szürke Gandalf tanácsára kezdték el a kószák, vagyis Aragorn és megmaradt társai, őrizni a Megye határait. A Vándor sokfelé, sokféle álruhában és név alatt megfordult, szolgált a rohani hadseregben, megjárta Mordort, eljutott Lórienbe, még Mória vidékén is megfordult, mire visszatért Völgyzugolyba, hogy csatlakozzon a Gyűrű Szövetségéhez. Aragorn kalandos múltjából talán azt az epizódot lenne a legérdemesebb megfilmesíteni, amikor felfedik előtte a származását, és elmegy felkutatni az elveszett népét, és egyben Gandalffal együtt már a Gyűrű után kutatnak a Megyében. Közben pedig végig elkíséri a plátói szerelem. Mi kellhet még egy jó spinoffhoz? (A legújabb pletykák szerint egyébként az Amazon sorozata éppen Aragorn múltjára is jobban rá fog fókuszálni; ezek szerint ők is úgy hiszik, van benne potenciál.)
Minerva McGalagony – Egy nem hétköznapi boszorkány története
Furcsa útra lépett a Warner. Még most sem világos, merre tart pontosan a Legendás állatok és megfigyelésük spinoff. Göthe (Newt) különc figuráját beemelték a Potterverzumba, ráadásul főszerepben. Az állatoknak viszont nem jutott akkora szerep, mint gondoltuk. Idén novemberben meglátjuk, Jude Lawt Dumbledore szerepében lesöpri-e Göthét a vászonról. Ezáltal bizonytalanná válik kiről, és miről is akar szólni ez az ötrészes filmsorozat a Legendás állatok fedőnév alatt? Egyelőre csak annyi biztos, hogy Grindelwald az eddigi legfőbb ellenség: ha őt legyőzik a következő epizódban, lesz mit találgatni. Ha már egy ilyen történetfolyam terelgetésében látott fantáziát a stúdió, akár ismert karaktereknek is adhatna külön spinoffot. Hatalmas pozitívumnak éreztem a Legendás állatok filmben, szemben az egész Harry Potter-sorozattal, hogy itt már nem tinivarázslók a főszereplők, hanem felnőttek. Felnőtt varázslók, felnőtt problémákkal. Ki nem olvasna, vagy látna most már szívesebben egy keményvonalas krimit egy kiégett aurorról, ahogy egykori halálfalók után nyomoz, mint va.
Viszont ha a spinoffunk előzménytörténet lenne, mindenképpen Minerva McGalagony lenne a főszereplője. Tudjuk, hogy Minerva mindig is kimagasló tehetségű boszorkány volt, az átváltozástan mestere. Bár magánélete elég tragikus volt, karrierje kárpótolta. A film alaptörténet mindenképpen még az első háború előtt kezdődne, amikor Dumbledore és McGalagony először figyelnek fel a baljós előjelekre, majd a háború évei alatt követnénk McGalagonyt, aki sosem lépett be a Főnix Rendjébe, hanem macskaalakban kémkedett Voldemort tervei után, rengeteg fontos információt szolgáltatva az auroroknak. Egészen a háború végéig, mely mikor végre vége lett, sok veszteséggel járt, és egy árva fiút hagyott maga után. Egy igazi előzménytörténet lenne, izgalmas akciójelenetekkel, és a belevaló, fiatal McGalagony szarkasztikus beszólásaival.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
