A Bűn Bohóchercegének legnagyobb dobásai

The Joker és The Joker Returns (Batman vol 1. #1, 1940)

Nem Joker volt Batman legkorábbi, visszatérő, klasszikus ellenfele (ez az érdem Hugo Stranget illeti), de kétségkívül ő a sötét lovag legfőbb ellenlábasa. Az évtizedek során a két karakter egymástól olyannyira elválaszthatatlanná vált, hogy utólag talán teljesen magától értetődőnek is tűnik, hogy amikor a Denevérember megkapta a saját nevét viselő képregény sorozatát, akkor az első gonosztevő, akivel kénytelen volt szembeszállni a Bűn Bohóchercege volt (aki az első Batman című képregényfüzetben rögtön két sztoriban is képviseltette magát.)

Persze Joker első feltűnései ma már igencsak banálisnak, és megmosolyogtatónak hatnak, ám már itt érthető, hogy nem egy lecserélhető heti bűnözővel van dolgunk. Ugyanis már ezekben a Bill Finger által jegyzett korai sztorikban is számos olyan markáns tulajdonsága jelenik meg a karakternek, amelyek népszerűvé tették: a hátborzongató vigyor-gáz, a karakter médián keresztül küldött üzenetei, a látszólag öncélú bűncselekmények, és hogy a sztori végén látszólag meghal – ezek ma már mind-mind meghatározó elemei a Joker mitológiána. Igaz, az ezekben sztorikban tanúsított drágakő mániája mai szemmel már talán karakteridegen.

Finger nem akarta, hogy Batmannek visszatérő ellenfele legyen, hiszen félt, hogy attól esetleg dilletánsnak tűnhet a köpenyes igazságosztó, ám szerencsére a szerkesztő ezt nem így látta, és a füzet végére gyorsan belerakott egy plusz panelt, amely előre vetítette a bohóc visszatérést. Joker és Batman első találkozásának amúgy egy remek, modern feldolgozása Ed Brubaker Batman: A nevető ember című kötete. (Pongrácz Máté)

The Laughing Fish! (Detective Comics vol. 1 #475, 1978)

Kétségtelen, hogy Joker nem pusztán a legnépszerűbb Batman ellenlábas, de általánosságban véve is az egyik legnépszerűbb (negatív) képregénykarakter. Hogy miért? Valószínűleg a kiszámíthatatlansága miatt. Joker ugyanis nem pusztán a kinézete miatt szolgál rá a nevére, hiszen jellemében is épp olyan rugalmas, mint egy Joker-kártya. Pszichopata megszállott, gengszterfőnők, megtört kisember és persze bohóc. Olykor egyik, máskor a másik, aztán pedig kicsit mindegyik. Ennek a kiszámíthatatlanságnak pedig az egyik legszórakoztatóbb példája a The Laughing Fish sztori (magyarul a DC képregénysor 40. kötetében, a Batman: Különös jelenésekben található), amelyben Joker olyan vegyi anyagot önt az az USA vizeibe, amelytől minden halnak épp olyan vigyori képe lesz, mint neki. Mindezt pedig azért teszi, hogy ezután jogdíjat követelhessen minden egyes eladott hal után, így finanszírozva a költséges bűnöző karrierjét. Zseniálisan elborult, meghökkentő és váratlan: azaz pont olyan tett, amire senki más nem lehet képes, csak a Joker. (Pongrácz Máté)

A Sötét Lovag visszatér (A Legendás Batman #5.)

Bár Frank Miller grandiózus képregényeposza elsősorban Batman-re koncentrál, ebben a történetben is megjelenik Joker szélsőségesen őrült – és megkérdőjelezhető – zsenialitása. Mint utóbb kiderül, a legutolsó Robint, Joker ölette meg, amit Bruce Wayne képtelen volt feldolgozni. Batman tízéves kényszerpihenőre távozik, de újabb bűnbandák jelennek meg, mint a Mutánsok. Bruce-nak viszont a rendbe rakott arcú Harvey Dent felbukkanása miatt újra fel kell öltenie a denevérkosztümöt. Ennek hatására az eddig Arkham-ban ülő, évek óta katatóniában szenvedő Joker  kiszabadul az elmegyógyintézetből, és válogatott módokon hozza egyre kínosabb helyzetbe a szuperhőst. Robbantások, hazugságok és sok-sok hulla, de még a saját élete sem túl nagy ár azért, hogy Batman szenvedhessen. Eközben pedig nem csak a hatóságokkal, hanem a kormánynak dolgozó Supermannel, és a legyőzött Mutánsokból álló Batman fiai nevű erőszakos igazságosztókkal is szembe kell néznie. A történetből kétrészes animációs film készült 2012-ben és 2013-ban.  (Zsótér Indi Dániel)

A gyilkos tréfa (Kingpin Batman Különszám #7)

Minden idők egyik, ha nem a legnagyobb képregényírója, Alan Moore Batmannel és Jokerrel is nagyot alkotott. A gyilkos tréfa borzongató tanulmány az őrületről, és két alakról, akiknek a sorsa örökre összefonódott, és akik már elkéstek a normális élettel. Megismerhetjük benne a gonosz bohóc eredetsztoriját is – vagyis inkább az egyik lehetséges eredetsztoriját, hiszen ő maga sem biztos a múltjában, ezért az elbeszélés megbízhatatlan. A hab a pokoli tortán a végkifejlet: Joker és örök nemezise, a Denevérember nevetésbe fulladó felismerése, miszerint a megszállottság köréből már nincs visszaút, a műfaj egyik legsötétebb befejezésével ruházza fel Moore klasszikus szerzeményét. (Szente Ádám)

Arkham elmegyógyintézet (DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #51. – Batman: A nevető ember & Arkham elmegyógyintézet)

Ha valaki megkérdezné tőlem, miért hívjuk a képregény műfaját a kilencedik művészetnek, akkor elég sok kiadványt megmutatnék az illetőnek, és biztos, hogy köztük lenne Grant Morrison és Dave McKean 1989-es alkotása, az Arkham elmegyógyintézet is. A mű azt az örökzöld problémát taglalja, hogy talán a Sötét Lovag is ugyanolyan őrült, mint azok, akiket a diliház rácsai mögé küld. Az Arkham elmegyógyintézetben a forma tökéletesen idomul a tartalomhoz: a festményszerű, szürreális képek remekül átadják Batman zaklatott lelkiállapotát. Joker figurája pedig izgalmas, új színben jelenik meg: Morrison szerint A bohóc nem is zakkant, hanem egy nagyon is racionális alak, aki tisztában van saját gonoszságával. (Szente Ádám)

The Batman Adventures: Mad Love (1993)

Jokert ezúttal barátnője, Harley Quinn szemszögéből ismerjük meg. A bűnöző zseni egy újabb, Batman által meghiúsított akciót követően kidobja Harley-t, aki szomorúságában visszaemlékezik Jokerrel való megismerkedésére. Harley érdekessége, hogy eredetileg nem része a Batman képregényeknek, hanem a Paul Dini és Bruce Timm által jegyzett, 1997 és 1999 között vetített The New Batman Adventures rajzfilmsorozatból került át a képregényekbe.  A  képregényesített rajzfilmepizód a karakter múltjához hű, pörgős történet, rajzokban és panelvezetésben letisztult képregény, ami könnyen követhető és olvasható. Egyszerűsége ellenére súlyos témák kerülnek elő. Harley eredettörténete szerint akkor válik szuperbűnözővé, amikor az Arkham Elmegyógyintézetben Joker pszichiátere lesz. A nő saját bevallása szerint is szakmaiatlanságot követ el, amikor betege szörnyű gyermekkoráról halva fokozatosan beleszeret. A történeten keresztül Dini és Timm minimalista eszközökkel mutatják be, hogy Joker milyen pontosan megtervezve képes egy olyan intelligens nőt is megvezetni, mint Harley, és azt is, mennyire nem egyszerű egy ilyen abúzív kapcsolatból kikerülni. Emellett a bizonytalan Joker eredettörténet is kiegészül olyan elemekkel, mint az erőszakos apa, akit a kisgyerek Joker csak egy cirkuszi előadáson látott egyedül nevetni. (Scheirich Zsófia)

Going Sane (Batman: Legends of the Dark Knight #65-68, 1994)

Ahogyan nem értelmezhető a káosz rend nélkül, úgysem értelmezhető igazán a Joker Batman nélkül. Ők az érme két oldala. A saját farkába harapó kígyó. Még ők is kénytelenek beismerni, hogy a létük értelmét a másik létezése adja. De mi történne, ha az egyik meghalna? Mihez kezd az előadó közönség nélkül? Mivé lesz az igazság megszállott harcosa az igazságtalanság hiányában? Minden idők egyik legjobb Batman-Joker sztorija épp ezeket a kérdéseket veti fel. Miután egy szokásos Joker tréfa következtében a Denevérember látszólag meghal, a bohóc új, addig sosem ismert kihívással szembesül: most mi legyen? Csakhogy Batman nem halt meg, és miközben legfőbb ellenfele épp új, kispolgári életet kezd, ő vidéken lábadozik, ahol neki is megadatik valami olyan, amiben eddig nem lehetett része, a béke. Persze ez az idill egyik oldalról sem tartható, hiszen mélyen legbelül mind a kettőjüket húzza valami a sötétség és a másik felé.  A sors iróniája, hogy mivel Batman nem képes elhinni, hogy Joker nincs többé, végül épp az ő visszatérése lesz az, ami újra feléleszti a bohóc humorérzékét. Batman sosem pihenhet, amíg a világban van egy Joker, ám amíg Batman létezik, addig mindig lesz egy Joker. Ha Batman leállna, akkor talán a világ a gonosztól is megszabadulna, de Batman egészen addig nem állhat le, amíg létezik a gonosz. J. M. DeMatteis négyrészes sztorija a legkatartikusabb és legtragikusabb krónikája a denevér és a bohóc soha véget nem érő táncának. (Pongrácz Máté)

Joker (A Legendás Batman #10.)

Brian Azzarello Joker képregénye kendőzetlenül mutatja be a bohóc igazi énjét. Gotham legrettegettebb arcát kiengedik az elmegyógyintézetből, mert épelméjűnek minősítik. Joker ki is használja a hirtelen jött szabadságot: bosszút áll egykori birodalmán lakmározó rosszfiúkon. Küldetésében társa Jonny Frost, aki rajongással szereti Jokert, sőt egyszer olyan súlyú bűnözővé szeretne válni, mint Joker. Frost oldalán az olvasó is beleilleszkedik a bohóc iránt érzett rajongásba, majd szép lassan, az elbeszélővel együtt beleborzong kiszámíthatatlanságába és hidegvérrel elkövetett gaztetteibe. Az élményt a maffia filmeket idéző képsorok – Lee Bermajo és Mick Gray munkáját dicséri – tökéletes kiegészítői Joker jellemének kibontásához, a pszchijében való megmártózásnak. (Scheirich Zsófia)

Halál a családra (Kingpin Batman sorozata #28-34)

Miután Scott Snyder a Baglyok bírósága sztoriban Grant Morrison agymenései után remekül visszavitte Batmant a komorabb, „utcai szintű nyomozásos” gyökereihez, és kellően megvizsgálta (és felforgatta) a Denevérember kapcsolatát Gothammel, eljött az idő, hogy a Joker is visszatérjen. A New 52 korszak második hosszabb sztorijában Joker közel egy év távollét után, egyetlen céllal tér vissza Gothambe: hogy megszabadítsa élete párját, Batmant az őt kínzó parazitáktól, azaz a családjától. Snyder (és a zseniális Gregg Cappulo) a saját, levágott arcát maszkként hordó Jokere a karakter messze egyik legfélelmetesebb inkarnációja. Nem pusztán a vérfagyasztó kinézete miatt, hanem mert ez a Joker tényleg semmitől sem riad vissza, hogy szétbomlassza a denevér-családot.

A Halál a családra egy nyomasztó és kilátástalan sztori, amelyben Snyder és Cappulo egészen erősen feszegetik a „teen” korhatár besorolást. A történet lényege azonban nem is a Joker és Batman „se veled, se nélküled” kapcsolatának újabb elmesélése (noha ezt is remekül mutatja be), hanem hogy talán minden korábbinál jobban megvizsgálja Batman és családja viszonyát. A Joker, mint Batman legrégebbi barátja ennek tökéletes és tökéletesen elvetemült katalizátorra. Ugyan a sztori elképesztően feszes (és ebbe beleértendőek az itthon is megjelent kiegészítő történetek, különösen a Batgirl részek), a lezárásra talán kissé leereszt. Noha érezhető hatása van, és remekül ágyaz meg a jövőbeli konfliktusoknak, de az ember mégsem tud szabadulni a gondolattól, hogy ha nem a fősodor részeként (annak rengeteg betartandó szabályával együtt) születik meg, akkor sokkal sötétebb, és letaglózóbb véget is érhetett volna. Ám a Snyder-Capullo kollaboráció így is az elmúlt időszak legjobb Batman korszaka volt, ami kötelező olvasmány a denevérember és a bűn bohóc hercegének rajongói számára. (Nem összekeverendő a Nagy DC Képregénygyűjtemény részeként is kiadott Halál a családban című klasszikussal, amelyben Joker – az olvasók kérésére – végez a második Robinnal, a kiállhatatlan Jason Todd-dal.) (Pongrácz Máté)