Két szárnyas nem fér meg egy városban

Különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság rázza meg Gotham kietlen sikátorait. Jó, nyilván ez nem igaz, hiszen Gotham annyi szörnyűséget látott, hogy nehéz megrázni. A mostani eset mégis rendkívül nyugtalanító, mert a nyomok egyre inkább arra utalnak, hogy a gyilkosságokat a gothami rémtörténeteiből ismert Baglyok bírósága követte el. Lehet, hogy a legenda mégis igaz? Hogy Batman valójában nem ura a városának? Hogy a sötétben vannak valakik, akik őt is figyelik, és most ítéletet mondtak róla?

Snyder visszaviszi a karaktert és a történetet a gyökerekhez. Kukázza Morrison camp esztétikáját, és az ezüst korszakra tett folyamatos utalásait, helyette pedig visszahelyezi a címszereplőjét oda, ahol a legjobban működik. Nincsen több időutazás, nincs több Bat-mite és nincsenek mutáns nindzsák sem, helyettük Batman kvinteszenciája köszön vissza Snyder oldalairól. A sötét, borongós és komor nyomozás a Gotham sötétjében megbújó baglyok után, a város kiismerhetetlen és halálos sikátoraiban.

A háttérből mindent felügyelő, a város irányítására törő titkos társaság persze nem a legeredetibb ötlet, és a Baglyok vezéralakjának kiléte sem valami fantáziadús fordulat, de működik. A „rángassunk elő valakit Bruce Wayne múltjából, akiről eddig szó sem volt” már nem egyszer fordult elő a Batman képregényekben, elég csak Damienre vagy Hush-ra gondolni, de a „főbagoly” hozzájuk képest is unalmas személyiség. Snyder azonban kellő írói vénával rendelkezik ahhoz, hogy a közhelyes alapfelvetésből, illetve a ismerős (de jól adagolt) fordulatokból is egy magával ragadó, szórakoztatóan borzongató sztorit kerekítsen.

A Baglyok bírósága alapvetően nem azért remek ellenfél, mert olyan nagyon eredeti és árnyalt céljaik lennének (azt egyébként sajnos nem igazán tudjuk meg, hogy mi hajtja őket), hanem mert képesek elérni, hogy Batman kénytelen legyen átértékelni a kapcsolatát a várossal. Gotham Batman városa. Batman maga Gotham szelleme. Batman, aki mindig mindenre készen áll. Akinek mindenre van terve, bármikor kiiktatja a teljes Igazság ligáját, ha arra van szükség. A világ legjobb detektívje. Ezek az igazságok nyolcvan éven keresztül megkérdőjelezhetetlenek voltak, egészen a baglyok visszatértéig.

A Bíróság azáltal nyert szinte azonnal bebocsátást Batman legnagyobb gonoszainak panteonjába, mert sikerült elérnie azt, amit eddig kevés gonosznak: hazai pályán rántották ki a szőnyeget Batman lába alól, minden amit a városról hitt, a szülei hagyatékáról gondolt, most megkérdőjeleződik. Snyder négy részen keresztül  taszigálja egyre mélyebbre és mélyebbre hősét a kétségbeesésé, és a kilátástalanság vermében, hogy aztán az őrület határán, egyre kimerültebben és megtörten bolyongjon az útvesztőben – ez a hős történetének egyik legnyomorúságosabb pillanata.

Snyder pontosan érti Batman lényegét, és a története épp azért emelkedik felül egy szimpla szuperhősös ponyva szintjén, mert képes hősét azokban az alaptulajdonságaiban elbizonytalanítani, amik a lényegét adják. A történet második fele már az aktív konfrontáció és a grandiózus finálé terepe, amelynek akciói nem csak látványosak, de feszültek is. Snyder képes olyan sebezhetővé tenni Batmant, hogy nem csak Gotham utcáin, de konkrétan a saját házában kényszerül esélytelennek tűnő védekezésre. Snyder keze alatt Bruce a legsötétebb félelmeivel száll szembe, és nagyon nehezen, de megerősödve sikerül felülkerekednie rajtuk (bár szegény itt még nem tudhatta, hogy az író milyen brutális dolgokat tartogat számára a későbbiekre.)

Greg Capullo fantasztikus képi világa nélkül persze Snyder írói tehetsége ide vagy oda, ez az egész sokkal kevésbé lenne hatásos, és a Baglyok bíróságának sikere legalább annyira az ő érdeme. Realisztikus, részletgazdag stílusával (illetve persze FCO Plascencia erős, sötét tónusokat használó színezésével) elképesztően fojtogató hangulatot teremt, tökéletesen megtámogadta Snyder történetét, dinamikus panelhasználata pedig csak úgy sodorja magával a tekintetett – az Isten is arra teremtette, hogy Batmant rajzoljon! (zseniális például, amikor a magyar kiadás szerinti 19. részben Batman fokozatos megörülésével párhuzamosan Capullo elkezdi elforgatni és tükrözni az oldalakat, hogy az olvasó is „eltévedjen” a labirintusban)

Noha ponyvás fordulatai és a főgonoszának kissé kidolgozatlan, elcsépelt háttere/tragédiája talán meggátolja abban A Baglyok bíróságát, hogy a médiumon túlnövő klasszikus váljon belőle, Capullo rajzai és a történet megkapó szimbolikája miatt bérelt helye van a legjobb Batman képregények között. Ha pedig nem tudnánk, hogy hol kezdjük az ismerkedést a bőregér papíralapú kalandjaival, ez egy újabb remek belépő lehet a Hush után majdnem tíz évvel, miközben a veterán rajongók ugyanúgy megtalálhatják benne a számításaikat.