A vad robot már most joggal pályázik a legújabb “animációs film klasszikus” címre. Chris Sanders a Lilo és Stitch, valamint az Így neveld a sárkányodat után ismét egy szívhez szóló, több rétegben értelmezhető alkotással örvendeztette meg a közönséget. Spoilermentes kritika.
Apa mosdik, anya robot
A vad robot a Rozzum 7134-es, intelligens, emberek háztáji kisegítésére szolgáló robot hajótörésével kezdődik. A gép nehezen érti meg számkivetett helyzetét, és igyekszik rátukmálni szolgálatait az őt kémlelő állatkákra. Azok viszont az idegent, az ellenséget és a szörnyet látják benne. A gazdáját nem találó robot így megpróbálja kihozni a helyzetből a lehető legtöbbet. Mindig csak egy-egy feladat megoldására kalibrálja magát, azok végeztével pedig célba veszi születési helyét, a gyárat. A kedvezőtlen időjárásbeli körülmények, valamint az erdő állatai rendre tönkreteszik a jeladóját, aminek segítségével hazatalálhatna. Rozzum 7134, azaz Roz tehát a szigeten ragad, és a túlélése érdekében önszorgalomból megtanulja a sziget állatainak közös nyelvét. Az aprónépek viszont még akkor is kételyekkel fogadják a humanoid formájú gépet, amikor már megértik mondandóját.
Roz ugyanakkor nem maradhat sokáig semleges a sziget és az azt benépesítő állatok iránt. Tudtán kívül ugyanis hamarosan anyukává válik. Egy árván maradt, vakaréknak titulált kisliba őt pillantja meg először a tojásból kikelve. A tojást korábban megpróbálta ellopni egy huncut róka, Stikli, így a vörös ravaszdi és Roz szükségszerű szövetséget köt, hogy megtalálják a legmegfelelőbb módját a csöppség felnevelésének. Stiklinek és Roznak is szembesülnie kell nemcsak a barátság, de a szülővé válás kihívásaival is. Ennek természetes része a kapcsolatok elmélyítése mellett az erdő tápláléklánca is, melynek magától értetődő része a halál. A későbbi elkerülhetetlen elválás viszont nem biztos, hogy örök búcsút is jelent.
Vad robot, szelíd tartalom
A vad robot minden kétséget kizáróan az egyik legjobb animációs film idén.
De a Peter Brown regénye alapján készült filmnek nem pusztán csak egy éven belül vizsgálva lehet nagy hatása. Az egész produkcióról süt, hogy később is stabil hivatkozási pont válhat belőle. Ez pedig sok alkotóelem kiemelkedő minőségű összecsengésének köszönhető. A film alaptörténete persze közel sem újszerű vagy egyedülálló. Többször láthattunk már hasonló felnövéstörténetet, ahol egy szedett-vedett társaság kovácsolódik elválaszthatatlan családdá. A recept azonban mégis működik, Chris Sanders különösen érzékeny megközelítésmódjában pedig kifejezetten szívfacsaró élménnyé is válik.
Ráadásul A vad robot egyik legjobb tulajdonsága, hogy olyan érzelmi rétegei vannak, melyeket a részletekre figyelve lehet leginkább felfejteni. Felszínesen szemlélve csak egy újabb tanmese a szeretet és az összetartás erejéről. Mert ez elég expliciten, és néhol bizony szájbarágós módon jelenik meg. Nyilván egyik állatfaj sem fordulhat ki a természetéből egy valós erdőben. Aki húsevő, az húsevő is marad, és a szelíd termésgyűjtőkből sem válnak ragadozók. A mesékben is megrögzötten a valóságot keresők tehát bizonyára gúnyos mosollyal nyugtázhatnak majd egyes jeleneteket. De ez már legyen az ő hibájuk.
A főbb karakterek fejlődését, interakcióikat, hangszínváltásait figyelemmel kísérve viszont egy mélyebb tartalom is feltárulhat a figyelmes és érzékeny néző előtt.
Ez pedig nem csak a szokványos “a barátság, és szeretet az jó” tengelyen mozog, még ha az alapját ez a gondolat is adja. A vad robot éppen annyira szól ember és természet kapcsolatáról, a szülővé válásról, mint a barátságok furcsa természetéről, és úgy általában életről és halálról egy kíméletlen világban. A kíméletesség ésk edvesség viszont választás kérdése. Ebben pedig sajnos a valódi állatoknak nincs döntése. Így előfordulhat, hogy a filmre berángatott gyerekekkel el kell majd beszélgetni majd ezekről a témákról. Meg talán az öntudatról, konstruáltságról, kapcsolatokól is – de ez már inkább a nagyobbacskáknak szólhat.
A rút kis robot és a verdikt
A vad robot a rút kiskacsa sztori újraértelmezése mellett technikai szempontból is tud érdekeset mutatni. Sanders filmje szépen beleillik abba a most már nem is annyira formabontó trendbe, amely
igyekszik tágítani a kommersz animációs filmek grafikai megoldásait.
Habár nem merészkedik annyira kirívó terepre, mint az új Tini Nindzsák-film, de a Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság cizellált látványvilágához már közelebb áll. Roz kidolgozottsága még hozza az elmúlt 20 év animációs karakterdizájnjának letisztultságát, és a mozdulatok is kristálytiszták. Ugyanakkor a környezet és a többi karakter már több skiccszerű megoldást rejt magában, és digitális ecsetvonalak is felfedezhetők. Ez a finom bárdolatlanság pedig remek összhangot alkot A vad robot mondanivalójával is: a technikai és a természetesség ötvözéséből születnek ugyanis a legkellemesebb dolgok.
A vad robot mindemellett több olyan érzelmes momentumot is tartalmaz, melyek többnyire mentesek a hatásvadászattól. Összességében pedig úgy tűnik, ez is volt a cél a filmnél. Hogy egy sok mindent érintő, de több témát is rejtett mélységeiben bemutató családi film legyen, amelynek maradéktalanul eleget is tesz. Bár vannak poénos jelenetei, A vad robot végeredményben mégsem kifejezetten vicces.
Helyette egy olyan intelligens érzelmi hullámvasút, amely a család minden korosztályának kicsit mást mond majd.
De leginkább azt, hogy mindenki megérdemel egy második, és újabb esélyt is. Meg azt, hogy menjünk szembe bátran a természetünkkel, és a programozásunkkal. A vége felé tapasztalható, giccset is érintő érzelmi túlcsordulása mellett is egy új animációs hivatkozási pont lehet.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
