Steinar Bragi izlandi szerző új könyve egyedi színfolt is lehetett volna a kortárs európai sci-fi kínálatban. A Zavar azonban címéhez hűen gyakran válik zavarossá, amire csak részben magyarázat az, ahová végül kifut. Az északi irodalom rajongóinak, vagy a középutas spekulatív fikció híveinek azonban tartogat érdekességeket. Spoilermentes Zavar könyvkritika.
Mi fán terem a Zavar?
2034-ben az izlandi kormány már több felderítő csapatot is küldött a nemes egyszerűséggel csak Zavar névre keresztelt területre. Kiút viszont láthatóan nincs belőle. A jelenség négy évvel korábban a semmiből érkezve borította fel a szigetország, közelebbről pedig a főváros, Reykjavík életét. De talán az egész világét is. Az ismert valóságunkból a Zavarba lépve ugyanis olyan, mintha a teljes tér-idő kontinuum megborult volna és kettészakadt a világ. A Zavaron belül még mindig 2030 van, és mivel nincs kiút, feltételezhető, hogy egy párhuzamos valóságként funkcionál. A Zavarban máshogy telik az idő is: egy bent töltött óra hétszáz külvilági órának felel meg.
Hallának tehát igyekeznie kelle, ha teljesíteni akarja küldetését. Az anomáliába küldött felderítők harmadik hullámának végével a területre lépő szociálpszichológus feladata, hogy megtalálja az egyik korábban belépő ügynököt, F-et. F egy rejtélyes és baljós üzenetet hagyott eltűnése előtt, és úgy tűnik, hogy valami fontosra jött rá a Zavarral kapcsolatban. A hatóságoknak minden információra szüksége van, ezért is létfontosságú a kutató felderítése.
Halla azonban egyszerre furcsa és megdöbbentő összeesküvésre bukkan, amiben úgy tűnik, fontosabb szerepe van, mint gondolta volna.
Zavaros Izland
A Zavar Steinar Bragi második magyarul megjelent kötete, ám azt túlzás lenne kijelenteni, hogy kifejezetten ismert szerző lenne hazánkban. Korábbi könyve, a Felföld egy szintén Izlandon játszódó történet, ami gyakran kapja meg az ökohorror címkét. Elsősorban azonban egy társadalmi jelenségeket pellengérre állító, mitologikus és weird elemeket is használó mű, némi horror esszenciával. A Zavar szintén valami hasonló egyveleg kísérlet akar lenni, ezúttal a science fiction eszköztárát előtérbe helyezve.
Bragi stílusa simán illeszkedik a kortárs new weird szerzők iskolájához (pl. Miéville, VanderMeer), miközben elbeszélésmódja időnként közelebb kerül az északi szépirodalomhoz.
Továbbá tele van aktuális társadalmi problémákkal is, amelyek kifejtésében azért mégsem hatolt túl mélyre.
Kapunk életközepi- és párkapcsolati válságot alkoholizmussal és szuicid gondolatokkal nyakon öntve, érintőlegesen pedig a humántudományok alárendelt szerepe is előkerül.
A lételméleti és egzisztencialista filozofálgatások mellett azonban leghangsúlyosabban a technológia életünkre és valóságérzékelésünkre gyakorolt hatása került a középpontba.
Bragi pedig inkább sorolható a technoszkeptikus szerzők sorába. Ezt jelzik azok a “boomerkedés” vádjával jogosan illethető pikírt kiszólások is, amelyek jóformán csak odaböfögött karcos mondatok, valódi kritika él és súly nélkül. Ezek a cinikusnak szánt egysorosok azért sem tesznek jót az összképnek, mert Bragi végsősoron amúgy releváns meglátásokat is tesz a téma kapcsán. Ám ezek is inkább csak statisztikák, vagy tanulmányokból vett idézetek, amiket a mondanivalója alátámasztására használ, és nem illeszti szervesen az irodalmi stílusába. Ezek mellett helyet kapott még néhány “Technology for Dummies” jellegű gondolatsor, melyekben röviden ismerteti az AGI, az AI, vagy a Turing-teszt meghatározását.
Zavar a zavarban
Azonban aki egynél több sci-fit olvasott, vagy csak figyelemmel követi a technológiai híreket, azoknak Bragi és a Zavar sok újat nem mond. Jogosan merülhet fel tehát a kérdés, hogy valójában ki is a célközönsége a könyvnek? A Zavar így kicsit egy olyan középutas regény benyomását kelti, amely igenis erős és ismerős sci-fi koncepciókkal dolgozik, de akár szélesebb olvasóközönséget is megszólíthat a stílusával és fogalom magyarázataival.
Ugyanakkor a sci-fi olvasóknak semmi extrát nem ad, míg a szépirodalom felől érkezőknek fárasztó is lehet.
Akármelyik útról is érkezik az olvasó, abban viszont nem lesz vita, hogy a Zavar címéhez híven zavaros. Sőt, mondhatni csapongó. Egymást váltják a főhős pszichologizáló epizódjai, majd a Zavarról szóló újabb és újabb, vadnál is vadabb elméletek. Majd pedig a látszólag sehová sem tartó, hosszan kígyózó leíró részek és a váratlan, vagy kiszámíthatóbb fordulatok.
Így hiába tűnik rövidnek a kötet, olvasása nemcsak a témája miatt, de elbeszélői stílusa miatt is megköveteli a figyelmet és koncentrációt. Ám még így is könnyű elkalandozni, amikor Bragi nem a központi témájára fókuszál. Ráadásul a Zavar nem egy kifejezetten cselekménydús olvasmány: a sztori leginkább párbeszédekből válik ismertté, miközben szereplőink A-ból B-be mennek és beszélgetnek X-szel és Y-nal. A szegényes cselekményvilág egy karakterproblémára is ráirányítja a figyelmet, mégpedig Halla passzivitására. Halla nem igazán aktív cselekvő, jóformán csak megesnek vele dolgok, amelyekből aztán ilyen vagy olyan információhoz jut. Mindezen passzivitásra és zavarosságra azonban a könyv vége felé érkezik a válasz és megoldás, amitől minden kicsit jobban a helyére kerül és érthetővé válik. Annyira azonban mégsem magyarázza az addigi negatívumokat, hogy teljesen más fénytörésbe kerüljön a regény. Bár kétségtelen, hogy a fináléra érkező szokatlan nézőpontváltás képes felborzolni a kedélyeket – akár jó, akár rossz értelemben is.
Verdikt
A Zavar egy hangulatosan indító, számos rejtélyfaktort és sok potenciált magában rejtő, klasszikusokat megidéző (pl. Stalker, Expedíció) spekulatív fikciós regény.
Steinar Bragi mindenképpen egy olyan szerző, akire érdemes figyelni.
Amikor a szereplői pszichéjébe mászik, rendre jobban működik, mint amikor a cselekménybonyolításra kerül a sor. A Zavar esetében számos ziccert kihagyott, és a regény képes két kapufa között is a felsőléc felett elzúgni. Bragi álláspontja és mondanivalója érthető, de néhány mondatával inkább idézi egy-egy kommentszekció vagy kocsmai vita hangulatát, mint egy irodalmi műét. Egy cizelláltabb megközelítéssel, fókuszáltabb történettel, megkapóbb cselekményvilággal és a “most mi van?” élményen túlmutató befejezéssel azonban emlékezetesebb regény is lehetne a Zavar.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
