A mai nappal nézhető a Maxon a Batman-univerzum újabb etapja, amely a Pingvin nevű gonosztevőt látja el saját történettel. A Pingvin sorozat izgalmas, fordulatos és könyörtelen maffiatörténetbe vezeti bele a nézőt, amelyben a hűség ismeretlen fogalom és bárki bármikor elárulható, a polgárvédő bűnözőkapkodó bőregér pedig sehol nincs. Spoilermentes kritika az első öt rész alapján.
A Pingvin sorozat kereken egy héttel a The Batman története után játszódik. Gotham City éppen csak kezdeget magához térni a rettenetes terrorcselekményből, amivel Rébusz lesújtott a városra. Miközben a helyi hatóságok a romeltakarítással bajlódnak, az emberek pedig fokozatosan újra felveszik a fonalat a mindennapokban, a nagyváros nyilvánosságtól elzártabb régióiban igencsak felpezsdül az élet. Miután Carmine Falcone, a keresztapa meghal Rébusz keze által, az alvilág nagy családjai, a Falconék és a Maronik mozgolódni kezdenek, hogy betöltsék az űrt és megkaparintsák a hatalmat a gothami utcák fölött. A vezérhím pozícióra bejelentkezik a bűnözői világban jóindulattal is csak középsúlyúnak számító Oswald „Oz” Cobb, alias a „Pingvin” (Colin Farrell) is, akit a 2022-es Batmanben gátlástalan lebujtulajdonosként ismerhettünk meg. A Pingvin az ő dominanciaharcát követi nyomon.
A sorozat nyilvánvaló módon kapcsolódik a korábbi filmhez: folytatja a cselekményét, ugyanaz a színész alakítja a Pingvint, és a földhözragadt, realizmusra törekvő hangvétel is változatlan. Ráadásul a címek is párhuzamosak: ahogy a film sallangmentesen „a” Batmant helyezi a középpontba nemcsak mint a rosszfiúkat püfölő szuperhőst, hanem mint sérülékeny, befelé forduló embert is, úgy a sorozat is mélyebben rávilágít a Pingvin karakterére, személyiségjegyeire és – sokszorosan idézőjelben értendő – „jellemfejlődésére”.
A sorozat három fő karaktert mozgat, elsősorban ők a cselekmény alakítói az ő sorsukra kapunk alaposabb rálátást. A címszereplő Pingvint Oswald Cobbként, avagy egyszerűen csak „Oz”-ként ismerjük, így szólítják a sorozatban, a Batman-médiumokból megszokott bűnözői „művésznevét” – legalábbis az első öt részben – elvétve használják. Oz – aki fizimiskáját tekintve emlékeztet valamelyest Al Caponéra – rögtön vérszemet kap Carmine Falcone halálakor, és úgy látja, eljött az idő, hogy az alvilág alfahímje legyen és fölébe kerekedjen mindenkinek, aki korábban semmibe vette őt.
Oswald Cobb ugyanis mélyen sértett ember,
akit a bosszúvágy, és talán látványos sántítása legalább annyira motivál kérlelhetetlen dominanciaharcában, mint a hatalom utáni sóvárgás. A megalázottság, amiben rendszerint részesül, és amit a sorozat első néhány epizódja érzékletesen kifejez, elég energiát ad neki, hogy egy bulldog kitartásával törtessen célja felé, melyhez az eszközökben szemernyit sem válogat.
Cobb nemcsak sértett, de rafinált is, és ami fontosabb, nagyjából annyi a gerince, mint egy meztelencsigának.
A szervezett bűnözés világában nem gyakori a tartós barátság, az érdekek forgandósága pedig pillanatok alatt változtat szövetséget ellenségeskedéssé vagy fordítva. De Oswald Cobb elvtelensége még ebben a nem éppen lovagi közegben is kimagasló. Colin Farrell egy végtelenül önző alakot játszik kitűnően és mesteri átéléssel. Cobb szemében az adott szónak nincs jelentősége, az emberek csak manipulálható eszközök, akiket az első szorult helyzetben elhajít, ha a pillanatnyi érdeke úgy diktálja.
Cobb gyatra jelleme kitűnő helyzetfelismerő képességgel párosul. A másodperc törtrésze alatt összerakja, ha az események nem úgy alakulnak, ahogyan eltervezte, és ennek megfelelően azonnal, másokat megelőzve igazodik az új helyzethez, amivel több életveszélyes slamasztikából kihúzza magát a sorozatban.
Cobb végletes önzősége csak néhány emberre nem terjed ki – vagy nem annyira. Demenciába hanyatló anyja, Francis (Deirdre O’Connell) iránt, úgy tűnik, képes valódi törődést tanúsítani. Elsősorban ő az, aki katalizálja Cobb karakterében az érző embert. Bizonyos szintig úgy tűnhet, szeretője, Eve (Carmen Ejogo) és segédje, Victor Aguilar (Rhenzy Feliz) iránt is a valódi törődés jeleit mutatja, ám a velük való interakciók felszínre hozzák nárcisztikus énjét. Ezen a fronton jár a nagy piros pont A Pingvinnek (és persze Colin Farrellnek):
Cobb rendkívül hihetően hisztizik és sajnáltatja magát, valahányszor valamelyik „szerette” nem az ő kedve szerint viselkedik,
vagy akár szemernyit is megkérdőjelezi, hogy ura a helyzetnek. Ebből a hisztiből Eve-nek és Victornak is bőven kijut.
Victor A Pingvin sorozat másik főhőse, aki a címszereplő sofőrje és amolyan mindenese. A fiatal fiú elveszítette családját Rébusz terrorcselekménye következtében, a történet idején piti utcai bűnözésben utazik a haverjaival. Egészen addig, amíg pechjére nem éppen Oswald autóját próbálják feltörni, aki hirtelen haragjában rákényszeríti az elmenekülni nem tudó srácot, hogy segítsen neki eltüntetni kurrens gyilkosságának áldozatát. Ettől kezdve a kocka el van vetve: Oz részben kényszer, részben manipuláció által maga mellett tartja a fiút, és fokozatosan bevezeti a nagypályás bűnözői lét csínjába-bínjába. Victor dilemmában őrlődik: egy gyilkos táskahordozója, a környezetében mindenhol bűn és erőszak, ha megpróbál megszökni, azzal saját halálos ítéletét írja alá. Ám közben lassacskán ráérez a bűnözés előnyeire, megtetszik neki a könnyen jött pénz, és nem utolsósorban szomjazza az elismerést, a pozitív visszajelzést.
A Pingvin sorozat fontos szála – Oz manőverei és köpönyegforgatása mellett – az, hogyan oldja fel Victor ezt a dilemmát, hogyan alakul a jelleme és a pályája az alvilági szocializáció folyamatában.
Ha van kevéssé jól megírt része a sorozatnak, akkor az Victor története. A piti bűnözéstől korábban sem ódzkodó, de alapvetően jószándékú, képlékeny nagykamasznak a nehézsúlyú, életvitelszerű törvényenkívüliséggel való találkozásából többnyire hiányzik az a drámai súly, amire ilyen helyzetben számítana a néző. A Pingvin igyekszik gondoskodni róla, ez talán a Victor és a barátnője közötti üzenetváltásban érhető tetten a leginkább, ezen a ponton ugyanis a fiú útelágazáshoz érkezik, „döntése” azonban könnyen és súlytalanul születik meg. Ami azt illeti, nem is igazán nevezhető döntésnek, amit tesz. Ez azonban csekély hiba – ha annak tekintjük egyáltalán –, mert bár a bemutatott helyzet emésztő, nem igazán hiányzott volna a nézőnek, hogy Victor ennél többet vergődjön a csaja miatt. Ráadásul az erről szóló jelenet után következik A Pingvin sorozat rengeteg kitűnő fordulata közül az egyik legepikusabb. Egyébként pedig nem érheti szó a ház elejét Victor karakterét illetően:
Oswald és Victor dinamikája mesterien ki van dolgozva és működik A Pingvinben.
A harmadik főszereplő Sofia Falcone (Cristin Milioti), Carmine lánya. A Pingvin alapból ambivalens és ellentmondásos karaktereket mozgat, ami nem meglepő egy maffiasorozattól – mert A Pingvin az, nem más –, de
mind közül talán Sofia története a leginkább szélsőségektől terhelt.
Sofia szintén megpróbálja megvetni a lábát az alvilág elitjében, hol Oswalddal vállvetve, hol vele rivalizálva, és ahogy haladunk előre a sorozatban, úgy értjük meg egyre jobban a motivációit és személyes sorsát, amelynek folytán az lett, aki. Ami azt illeti, A Pingvin egy komplett epizódot szentelt Sofiának, ami helyenként indokolatlanul és talán irreálisan túl lett brutalizálva, de mindenképpen erős gyomros a nézőnek, és mélyebb rálátást nyújt arra, miért lett Sofia olyan, amilyen. A Pingvin sorozat nem fáklyásmenet, az emberek hullanak benne, mint az őszi levelek, de még ebben a viszonylatban is erős, amin Sofia átesett, ezért lesznek olyan bűntettek, amelyek láttán elégedetten fogunk felsóhajtani. Öt epizód alapján azt lehet mondani: Sofia alakulása a széria legizgalmasabb karakteríve.
Adódhat a kérdés, hogy ha már a Batman-univerzumban járunk, akkor hol van maga a maestro, a fő-fő igazságosztó? Nos, a válasz egyszerű: sehol.
Batman nincs sehol.
Ez egyrészt kézenfekvő módon adódik abból, hogy nem róla szól a sorozat, hanem a Pingvinről. Másrészt viszont ezzel a húzással az alkotók újabb lépést tettek a Batman-jelenség varázstalanítása irányába. Az elmúlt években láthattunk több kísérletet, amelyek realisztikusabb, földközelibb, a félisteni képességekkel bíró szuperhősalak sallangjaitól mentes környezetbe helyezik a cselekményt a Batman-világban. Todd Phillips Jokere az ikonikus főgonosz sajátosan konstruált eredettörténetével a bűn társadalmi gyökereire és a szociális kilátástalanság társadalomromboló hatására kínált fölöttébb impozáns reflexiót. Matt Reeves 2022-es filmjében egy sérülékenyebb és tépelődőbb Batmant láthattunk, akinek szuperhős-maskaráján is jobban tükröződött a kézműves jelleg.
A Pingvin sorozat azzal a húzással, hogy – legalábbis öt rész erejéig – teljesen nemlétezővé teszi a szuperembert, aki miatt az egész fiktív univerzum létrejött, azt fejezi ki: a szuperhősnek is megvannak a maga korlátai.
Még maga Batman sem képes a bűnözői világ minden rezdülésén rajta tartani a szemét.
Amikor azt látjuk, hogy a köpenyes, denevérfülű igazságosztó színpadi mozdulatokkal kiüt egy gonosztevőt, az csak a felszín. Az a kiütött gonosztevő elkészült valahol, jött valahonnét, és abból a mélyen bugyborgó, fekélyes őslevesből, ami őt létrehozta, százak és ezrek kelnek ki, hogy a helyére lépjenek. A látszólag mindenható Batmannek semmi rálátása nincs azokra a mélyen rejlő folyamatokra, amelyek például a Pingvint, vagy bármilyen más rendkívüli gonosztevőt a felszínre köpik, és éppen ez a tragédiája úgy, hogy nem is szerepel a sorozatban: a bűnözők keltetőjét nem lehet felszámolni, az van, volt és mindig lesz. Batman a távollétében – és annak okán – egy tüneti kezeléssé redukálódik.
Verdikt
A Pingvin sorozat egy fordulatokban bővelkedő, jól felépített karaktereket mozgató sorozat. Célja az, hogy saját történetet adjon a Batman-univerzum egyik főgonoszának, a Pingvinnek. A sorozat tulajdonképpen egy alvilági belharcot követ nyomon, amelyben a főhős igyekszik megtartani nyomorult kis életét, és közben a gothami szervezett bűnözés góréjának pozíciójára aspirál. A Pingvin ambivalens karakterekkel dolgozik, akik mögött sajátos életút áll, mindannyian más ellentmondások között vívódnak, és ezek rendkívül izgalmassá teszik őket. A sorozat akár egyszerű maffiatörténet is lehetne, de az, hogy a Batman-univerzumba lett helyezve, egyfajta „földre rángatása”, varázstalanítása annak a Batmannek, akit a leginkább mindent látó, fáradhatatlan szuperhősként ismertünk meg.
A Pingvin első része már elérhető a MAX kínálatában.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
