Az aMItől félsz egy önmagát véresen komolyan gondoló sci-fi-horror, amely napjaink talán legégetőbb topicját, a mesterséges intelligenciát veszi célkeresztbe. De közben a szintén tematikába vágó, gyilkos robotbabával felálló M3gan is reálisabb nála. Na meg relevánsabb és szórakoztatóbb is. Bár szinte bármelyik kortárs technofób zsánerfilmet idecitálhattam volna, mert a témában minden jobb ennél. Kritika.
A MI legnagyobb félelmünk, az MI
A nyitányban apa, anya és a gyerkőc a nappaliban nyomkodják a kütyüiket. Egyszer csak a kislány egy rejtélyes üzenetet kap, miszerint menjen ki a szabadba, és ezt természetesen azonnal megteszi. Anya, miután gyermeke nem válaszol neki, elindul megkeresni. Baljós zenére végigtipeg a sötét konyhán, ki a kertbe, ahol valami torz, AI-generált fejű szerzet a képébe robban.
Már ez a cold open is tökéletesen tudtunkra adja, mire számítsunk az önmagát iszonyú naprakész sci-finek és hideglelős horrornak beállítani kívánó aMItől félsztől (AfrAId – a hatásvadász angol címet a magyar forgalmazó tökéletesen oldotta meg). Semmi jót. De ne szaladjunk ennyire előre: a sztori szerint egyébként egy techvállalatnál dolgozó apa (John Cho) beköltözteti családjához cége legújabb szuper MI-jét, AIA-t (ééérted, mivel ő egy brutális mesterséges intelligencia), hogy teszteljék, mennyire lesz ez jó az embereknek. Eleinte minden happy, anyukának (Katherine Waterston) több ideje marad magára, AIA a gyerekekkel is foglalkozik, aztán ahogy mondani szokás jön a futás, meg a sikítás. De főleg az enervált sóhajok, hogy az álomgyár megint átvert minket a palánkon.
A technológiai fejlődés, főként a robotika, az androidok, a mesterséges intelligencia olyan jelenség, amellyel nemrég Hollywood is birokra kelt, de tulajdonképpen már évtizedek óta a fókuszában van.
Olyan überklasszikusok születtek a témában, mint a Terminátor első két része, a Szárnyas fejvadász vagy éppen a Mátrix.
De napjainknak is megvannak a maga szép teljesítményei mondjuk A nő, az Ex Machina, illetve a Black Mirror révén. De még a kissé B-vonalas M3gan is megtalálta a számításait: a maga epés-véres módján ügyesen mesélt az egyre fejlettebb játékaikba beleszerető szülőkről (nem véletlenül nem felnőtteket írtam) és az ekképpen magukra hagyott új generáció kapcsolatáról. Nos, az aMItől félszben elpusztíthatatlan robotbaba helyett egy újgenerációs, hangvezérelt Alexa az ellenfél, a végeredmény azonban így is sokkal több elnagyolt túlzással, blődséggel van tele, mint a Blumhouse előző MI-projektje.
Mintha csak az MI írta volna
Bár az író-rendező személye egy kis IMDb-vizsgálódás után gyanút ébreszthetett volna. Chris Weitz dolgozott a szintén elég üres Az Alkotón is. Csakhogy míg Gareth Edwards filmjét legalább a látvány úgy-ahogy elvitte a hátán, az aMItől félszt semmi nem tudja.
Weitz igyekszik mindent, de tényleg mindent felvonultatni, ami a 2020-as évek emberét érintheti vagy érdekelheti. A Snapchat-kapcsolatok deepfake-ből eredő veszélyeit, a Szilícium-völgyi milliárdosok mögött megbújó lélektant, a képernyőfüggő generációkat. Na és persze itt a nagy kérdés is: hol kéne meghúzni a határt? Meddig segítenek minket valóban okoseszközeink, és mikor válik zavaróvá a jelenlétük?
A gond ott kezdődik, hogy az aMItől félsz ezeket a témákat csak feldobja, de kicsit sem mélyed el bennük.
Ám ebben a roppant rövid, alig másfél órás játékideje eleve nem partner. Így minden csak iszonyatosan sekélyes, fogcsikorgatóan szájbarágós tételmondatok szintjén jut el a nézőhöz. Például: a kaliforniai techvezetők gazdagok, mert rosszak. Vagy rosszak, mert gazdagok. És ezért bármit megtehetnek. A film túltolt hülyeségektől roskadozik: azt tudtátok, hogy – spoiler, de kit érdekel? – az MI, azaz AIA már olyan szinten romba tudja dönteni emberek egzisztenciáját, hogy azok még fegyvert is ragadnak, ha ő úgy parancsolja, és betoppannak mások házába Furcsa játékot játszani?
Persze ha a film egyfajta vígjáték vagy szatíra lenne, elmennének ezek a dolgok, de az aMItől félsz olyan komoly, mint egy szívroham. Csak néha csillan fel benne valamiféle humor: rögtön az elején vicces, amikor hőseink nem tudják eldönteni, hogy a mellettük hajtó autós önvezető autóban ül, vagy csak bele van mélyedve a telefonjába. Amúgy marad a száraz fapofáskodás, ami miatt az alkotás inkább nem szándékoltan lesz röhejes.
aMItől félsz, az nem ez a film
Ja és persze ahogyan azt már pedzegettem, horrorként sem működik, egy kicsit sem. A sötét szerverfolyosókon való botorkálások és a “búúú” hangeffektel bedobott ijesztegetések mellett ott van AIA, a filmtörténelem talán leghatástalanabb robotellenfele. Nem szigorú, nem félelmetes, egyszerűen csak fárasztó és szánalmas. Csak a cipőfűzőjét köthetné be olyan rendszereknek, mint a 2001: Űrodüsszeia HAL-ja vagy A nyolcadik utas: a Halál Anyája. Már ha lenne cipőjük.
De az aMItől félsz szögesdróttal vetekedő finomságát az a jelenet is szépen megmutatja, amelyben
John Cho karaktere egy bézbózütővel megy neki az addigra már mindent uraló MI központjának. Hogy egy idevágó modern klasszikust idézzek: LOL!
Apropó Cho: nem meglepő módon minden színész enerváltan alakít, de ő aztán különösen. Mintha a remek Keresés után vakon írt volna alá erre a filmre. Itt is egy család parázik valami tech cuccos témában, biztos jó lesz! Aztán a forgatás közben rájött, hogy nem.
Egy idő után a néző is csak kamillázni tud ezen az egész elfuserált próbálkozáson, hogy aztán a fináléban alaposan meglepődjön. Az utolsó jelenet ugyanis egy sokkal jobb filmbe való. Egy cinikus-gonosz kiforgatása a “család elautókázik a napfelkeltében” toposznak. Ez volt az egyetlen pont, ahol tényleg el tudott gondolkodtatni az aMItől félsz: tényleg ennyi az emberiség? Ide fogunk süllyedni?
Kár, hogy ehhez kilencven perc pocsolyaszagú dögunalmat kell végigszenvedni.
Így aztán nem tudjuk nektek ajánlani az aMItől félszt, de hé: bőven elég MI/tech/android tematikájú filmet hoztunk fel a kritikában, hogy tudjatok választani helyette. Bármelyikkel jobban jártok, mint ezzel az alkotással. Ugyan Chris Weitz filmje tudtunkra adja ugyanazt, mint a téma legnagyobb remekelései, hogy ti. nem a mesterséges intelligenciától kell félni, hanem az emberi hülyeségtől, de ezt nem valódi tartalommal, hanem éppen annak hiányával valósítja meg.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
