Nincsen péntek 13. Jason nélkül! Szóval folytatódik is a Trashnevelés rovat (még a blog felületen elkezdett) Péntek 13. filmeket kiveséző sorozata. El is érkeztünk a hírhedt 10. részhez, amiben egészen új, soha nem látott magasságokba emelkedik a hokimaszkos rém. Szó szerint! Ugyanis eljött az idő, hogy Manhattan és az alvilág után Jason végre meghódítsa a világűrt! Avagy tévedtél, ha azt hitted, hogy a kilencedik epizód trash pokla után már nem érhet meglepetés. Avagy öveket becsatolni, mert az űrben senki nem hallja a hülyeséget. Íme a Jason X!
Minden sikeres horrorfilm ugyanazon a kereszten osztozik: a végetnemérő, egyre olcsóbb, elborultabb és gyászosabb folytatásokén. Persze Hollywood mindenről addig húzza le annak a szerencsétlen, közmondásos róka bőrét, amíg minimális profitot termel. Sablonszerű, unalmas dolog ezen vekengeni. Horrorajongóként pedig főleg. A rémfilmekre ugyanis mindig is sokkal jobban rájárt a kéretlen-folytatás rúd. Ami nem csoda, tekintve, hogy mindig is az álomgyár egyik legjövedelmezőbb műfaja volt. A Péntek 13. sorozat pedig valóságos állatorvosi-zombilova a végsőkig kiszipolyozott franchise-oknak. A bő negyven évvel ezelőtti, meglehetősen szerény kezdetek – hiszen az eredeti film nem volt több, mint egy olcsó, de véresebb Halloween epigon – óta a Kristály tó hokimaszkos rémével gyakorlatilag minden szörnyűség megtörtént, ami egy horror-ikonnal megtörténhet.
Foglaljuk is össze gyorsan. Elsőként átvette Vorhees mamától a családi bizniszt, és belevágott a léha fiatalok nagyüzemi lemészárlásába (második rész). Ezt szemkápráztató 3D-ben is folytatta (harmadik rész). Majd meghalt (negyedik rész), csak azért, hogy egy imposztor átvegye a helyét (ötödik rész). Aztán zombiként feltámadt (hatos). Szembeszállt a Wishről rendelt Carrie-vel (hetes) és elhajókázott Manhattenbe (nyolcas). Sajnos a Nagy Almában végül sokkal kevesebb időt töltött, mint szerettük volna. Cserébe egészen megfiatalodva (csecsemővé alakulva) fejezte be a városnézést. Utóbbit jobb is elfelejtenünk, hiszen a kilencedik rész nemcsak ingnorálja az előző hülyeségét, de tizenkilenc lapot húzva azt akarja beadni nekünk, hogy Jason valójában mindig is egy pokolbéli parazita-démon volt (ami amúgy szabadon ugrálhat a gazdatestek között). Ilyen kacifántos úton jutottunk tehát el a Jason X címet viselő, az eredeti számozott filmsorozat tizedik és egyben utolsó filmjéhez, amiben Jason Voorhes az űrbe megy.
Csak úgy, mint a pokolian trash kilencedik rész, a 2001-es Jason X is tulajdonképpen egy kényszerfolytatás. A széria vezető producere Sean S. Cunningham ugyanis már a nyolcadik rész után arról álmodott, hogy Jasont összereszti az álomgyilkos Freddy Krugerrel. A gyártó New Line Studio – aki megkapta az eredeti jogtulaj Paramounttól Jasont, de a Péntek 13. nevet nem, az ezért nem szerepel a kilencedik és tizedik rész címében – félrerakta a crossover koncepciót. Úgy érezték előbb készüljön egy önálló Jason-film, ami felvezeti azt. Ez lett a Jason pokolra jut, aminek záróképein felbukkan Freddy ikonikus kesztyűje. Innen pedig adta is volna magát, hogy a tizedik részben végre összecsapjon a két rém.
Ám a Freddy vs Jason film előkészületei nem megfelelő ütemben haladtak, így a producerek úgy érezték, hogy – az érdeklődést fenntartandó – addig is legyen egy újabb önálló Jason-film. Ekkor találta ki Todd Farmer író azt, hogy a kristály-tavi anyaszomorítót ki kéne lőni az űrbe! Vagy ahogy ő fogalmazott: az űr az egyetlen út, ami a franchise előtt maradt. A fentebb taglalt előzmények fényében valóban nehéz vitatkozni ezzel az állítással.
A Jason X természetesen már a nyitányában teljesen ingnorálja az előző rész baromságait. Szó sincs arról, hogy Jason valami túlvilági, féreg-démon lenne. Sima zombi-sorozatgyilkos, ahogy a hatodik-hetedik-nyolcadik részekben láttuk. A nem túl távoli jövőben (2010) kezdődő film elején éppen a Kristály tavi Kutatóközpont vendégszeretetét élvezi, ahol nem tudják kivégezni, ezért inkább lefagyasztanák. Csak éppen megérkezik a gonosz, kapzsi tudós David Cronenberg (igen, az a Cronenberg), aki inkább tanulmányozná Jasont. Természetesen Jason pont kiszabadul (csak úgy, magától). A csetepaté eredményeként ugyan megöl majdnem mindenkit a bázison, de végül mégis a fagyasztókamrában végzi. Ott pihizik is négyszáz évet, amíg egy guberáló kutatóhajó fel nem szedi. Ahol aztán kiolvad, és… Hát tudjátok, hogy mi következik…
Jason az űrhajón, avagy “Péntek 13. utas: A halál”. Ez egy remek horror felütés is lehetne.
Bár Todd Farmert tényleg az Alien inspirálta, a legnagyobb hiba lenne, ha valami ahhoz hasonlóan komor, sötét és nyomasztó filmet várnánk. A Jason X parodisztikus baromság, mint a korábbi (jó)-pár rész. A különbség? Hogy már meg sem próbálja elhitetni magáról, hogy komoly horrorról lenne szó. Az űrhajó – ahol kutatóhajóhoz képest meglepően sok felajzott tini teljesít szolgálatot – legénysége eleve olyan, mintha a Galaxy Questből szabadultak volna. Eleve teljesen zavaros, hogy mit, kinek és miért kutatnak.
A Jason X olyan, mint egy béna Star Trek-paródiába oltott, harmadvonalas Alien-paródiába oltott másod vonalas Péntek 13.-paródia. Nem csoda, hogy rendszerint a rajongói listák alsó harmadában foglal helyet. Még sem tudok/lehet rá haragudni. Ugyan horrorként abszolút nem működik, de ha őszinték vagyunk, akkor már az előzőek sem. Cserébe azonban ebben több emlékezetes vagy vicces gyilok van, mint az előző két részben összesen (élükön a legendás fejlefagyasztással.) Hasonló igaz a karakterekre is. A Péntek 13. sorozatnak eddig sem kellett a szomszédba menni az idióta, rajzfilmszerű, elnagyolt figurákért, ám ez a rész az abszolút csúcsra járatja ezt. Olyannyira, hogy szinte már tényleg Jason (az erre született Kane Hodder alakításában) lesz a legszimpatikusabb karakter. (Egyedül a szandálos-kardozós filmek ügyeletes benga-gladiátorának, Peter Mensahnak sikerül valamennyi méltóságát megőrizni)
Persze valótlanul állítanánk, ha azt írnánk, hogy a Jason X egy okos és találó műfajparódia. Mert ugyan vannak mókás, önreflexív részei, ám az ebben rejlő potenciált épp úgy csak nyomokban tudja kihasználni, mint az űrhorror elemeket. És, talán éppen ez is a legnagyobb baj vele, hogy igazán se ennek, se annak nem jó. Ám a műfaji elemek kavarása, az infantilis humora és a feszes tempója miatt egy dolognak mégis jó. Totál agyament, szórakoztató trash hülyeségnek. És, ez sem sikerült minden korábbi résznek. Ebben legalább szorult annyi fura húzás és indokolatlan baromság – de tényleg, mit keres itt David Cronenberg? -, hogy azoknál jóval emlékezetesebb legyen. Sőt: az az igazság, hogy a másodfilmes James Isaac egyáltalán nem rendezi rosszból a filmet, mint mondjuk Paul W.S. Anderson az ugyanebben az időben elkövetett franchise-rombolásait (AvP, Resident Evil). Csak éppen azon filmek büdzséjének a töredékéből dolgozik. Ez az olcsóság meg látszik is. Kicsit erősíti is a film trash-báját.
A szándékoltan hülyére vett hangulat mellett a másik jó eleme a filmnek,
amivel rendesen kihúzta a gyufát a rajongóknál, az ÜberJason.
Jason modernizált, sci-fi külsőt kapott, ami egészen olyan, mintha egy 90-es évekbeli rajzfilmből lépett volna elő. Nevetségesen túldizájnolt és “extrém”. Sajnálom, imádom. Tökéletesen illik ehhez a filmhez.
Mindezek miatt azonban mai szemmel sem meglepő, hogy a Jason X mind a kasszáknál, mind a rajongóknál kínosan leszerepelt (a kritikusoknál is, de ugye az ennél a szériánál nem újdonság). Tekintve, hogy alig tudta visszahozni a maga nagyjából 11 millió dolláros költségvetését – amivel az eddigi legdrágább Péntek 13. film volt – ez jelentette volna azt is, hogy Jasonnek most már tényleg végleg befellegzett. Ám, ekkor már végre a kanyarban volt a nagy összecsapás. Freddy és Jason várva várt örök rangadója. Ez azonban már egy másik péntek 13-ra tartozik…
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.