A Netflix újabb anime szériája, a Terminator Zero (a magyar változatban Terminátor: A vég kapujában) egy olyan spinoff, amelyben nem tűnnek fel a franchise ismerős emberi karakterei. John Connor és családjának mellőzésével pedig a készítők tettek egy lépést az esetleges univerzumépítés felé – méghozzá egészen magabiztosan. Évadkritika.
A megszokottól eltérően a Terminator Zero nem Amerikában, hanem Japánban játszódik: itt él és dolgozik Malcolm Lee, egy tudós, aki tisztában van az emberiségre váró tragédiával. Éppen ezért saját mesterséges intelligenciát fejleszt, azt remélve, hogy az általa létrehozott MI az emberek oldalára áll majd, és szembeszáll a Skynet rendszerrel, amelynek öntudatra ébredése nukleáris holokauszttal fenyegeti a világot. Két időutazó is érkezik, hogy közbeavatkozzon: a Skynet által visszaküldött gyilkológép, egy T-800-as Terminator, illetve a jövőbeli emberi ellenállás egyik harcosa.
Történetét tekintve a Terminator Zero érdekes adalék a franchise-hoz, mert keveri a megszokott dolgokat az újakkal.
A sorozat annyiban a mozifilmekből jól ismert sémát követi, hogy a fő cselekményszál egy macska-egér harc: a jövőből visszautazó Terminator a célszemélyeket üldözi, akik a védelmükre kelő ellenálló katonával együtt menekülnek előle. Ugyanakkor a másik történet – a kutató mellékszála – egy érdekes új irányt jelöl ki a franchise számára, hiszen ha már a gépek és emberek közötti háborúban megjelent egy harmadik fél is, az teljesen újraértelmezi a konfliktust. Ez az elképzelés már annak idején a Sarah Connor krónikáiban is megjelent – bár nem ugyanígy, hiszen ott néhány gép függetlenítette magát a Skynettől –, az a széria az elkaszálása miatt már nem tudta végigvinni a dolgot. Így ha az animét folytatják, az egészen friss terep lesz a Terminator univerzum számára.
Apropó univerzum: a Terminator Zero másik nagy újítása, hogy elfelejti a Connor családot, és se Sarah, se a fia, John nem szerepel a főbb karakterei között.
Ez pedig azért nagyon fontos változtatás, mert eddig minden ezen karakterek körül forgott, vagyis csak a gépek és emberek közötti háború néhány kulcsfigurájára fókuszáltak. Ha belegondolunk, elég különös, hogy a franchise eddig nem próbált ebbe az irányba mozogni, hiszen egy olyan spinoff történet, mint ez az új anime sorozat, sokkal több lehetőséget tartogat, mint egy sokadik John Connor kontra Skynet leszámolás. Miközben azért egy ilyen különálló sztori esetében is bőven van lehetőség különböző módokon megidézni a mozifilmeket – ezt jól bizonyítja a Terminator Zero.
Az anime tele van jó érzékkel elhelyezett utalásokkal, kikacsintásokkal, de nem mind ugyanannyira látványos, így nem kelt olyan érzést, mintha csak újrahasznosított részekből állna.
Illetve nem tűnik olyan „franchise best of” válogatásnak, ami például az Alien: Romulus direkt idézeteiről eszébe juthat a nézőnek.
A sztori mellett pedig a Terminator Zero zenéjében és a látványában is emlékeztet a korábbiakra. Az aláfestő dallamok nagyon hasonlítanak a klasszikus Terminator-filmzenékre, de azért nem is teljesen ugyanolyanok, vagyis összességében van egy sajátos karakterük. Ugyanez a helyzet a vizualitással is: egyes ikonikus jeleneteket jól azonosítóan felidéz, ugyanakkor megvan a maga jellegzetes képisége. Így például jelentős eltérés az eddigiekhez képest, hogy az anime kifejezetten erőszakos lett, a gépek mészárlásai sokkal brutálisabban, véresebben vannak ábrázolva, mint a filmeken.
Külön ki kell emelni a Terminator Zero 1. évada kapcsán azt is, hogy ez az első olyan darabja a franchise-nak, amiben részletesen foglalkoznak az időutazás elméletével.
A mozifilmekben nem boncolgatták ezt a kérdést, és még a Sarah Connor krónikái is csak futólagosan érintette, az anime ellenben egész részletes magyarázatot ad arra, mi a következménye annak, ha valaki visszamegy a múltba. Az új történeti irány bevezetése mellett tehát a Terminator Zero azért is fontos adalék a franchise-hoz, mert ad egy értelmezési keretet az eddig látottaknak.
Annyit lehet talán felróni ennek az animének, hogy a forgatókönyv terén vannak bizonyos hiányosságai.
Egyes jelenetek, párbeszédek kissé esetlennek hatnak, főleg a tudós és az MI cselekményszálában vannak kevéssé kidolgozott részek. Például elég furcsán hat, hogy a férfi – aki az egész életét az emberiség védelmére kelő mesterséges intelligencia megalkotásának szentelte –, nem igazán tud érvelni, amikor a géppel arról beszélget, miért is kellene az embereket megmenteni. Emellett a másik problémája a történetnek, hogy az igazán friss dolgok csak a végén jelennek meg, és emiatt az 1. évad kissé kiegyensúlyozatlannak hat: az elején az ismerős dolgok dominálnak, a végén pedig az újdonságok.
Ugyanakkor a szépséghibáival együtt is egészen hatásos felvezetésnek mondható ez a nyolc rész, remekül megalapoztak egy érdekes új iránynak a Terminator világa számára. Ha lesz majd 2. évad, és a készítők az itt kijelölt úton haladnak tovább, azzal a sokévnyi sikertelen mozis próbálkozás után végre a kisképrenyőn feléledhet a franchise.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
