A Solo Leveling a Crunchyroll adatai alapján a hetedik legnézettebb anime valaha a platformon, legyűrve az Attack on Titant, még az IMdb-n is többször kerestek rá, mint mondjuk a Witcher sorozatra – ebből is látszik mennyire népszerű. A hasonló sikernek örvendő koreai webtoon (webregény), ami alapján az anime készült, augusztus végén Magyarországon is megjelent a Fumax jóvoltából, de jogos-e ez a hihetetlen megőrülés érte?
A Solo Leveling eredetileg internetes novellaként indult (web-novel), még 2016. július 25-én. Két év múlva kezdődött meg igazán a mű felfutása, amikor 2018. március 4-én webtoon-adaptációként került fel a KakaoPage-re Jang “Dubu” Sung-rak (sajnos 2022. július 23-án a művész agyvérzés következtében elhunyt, krónikus betegségben szenvedett) illusztrációival és innen nem volt megállás. A sorozat már 2016 novemberében a D&C Media – a Papyrus kiadójához – került, az ő kezük alatt pedig a Solo Leveling fejlődésnek indult. 2024 júniusától, összegyűjtve az egyes fejezeteket, tizenegy kötetben adták ki a sorozatot.
Azért számokban is fejezzük ki, hogy mennyire is lett sikeres ez a webtoon. Egy 2022. július 25-i adat szerint, már 48 millióan tekintették meg a webtoon KakaoPage oldalát. Ez a szám azóta már biztosan ötven millió felett jár. A manhva (képregény koreaiul) és a webtoon is egyaránt elképesztő sikereket ért el, ami többek között a gyönyörű illusztrációknak és helyenként formabontó történetnek köszönhető. Az internet legalábbis ezt mondja, sajnos én még nem olvastam, de a magyar megjelenés után (08.27.) mindenképpen rá fogok nézni, már csak azért is, hogy megnézzem, miben más az anime és manhva, addig is csak az animéről tudok nyilatkozni.
Érdemes már most tisztázni, a Solo leveling nem egy isekai anime (isekai = olyan anime amiben a főhős általában halála után átkerül egy másik világba), bár hordozza annak stílusjegyeit, minden pozitív és negatív elemeivel együtt.
Népszerűségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a megszokott démonos-kaszabolós formulákon egész kreatívan csavartak a készítők.
Erről szól a Solo Leveling
A jelen eseményei előtt nagyjából tíz évvel különleges portálok nyíltak meg szerte a világon. Az emberek közül sokan egyedi, emberfeletti képességekre tettek szert, akiket később vadászoknak neveznek, a világ pedig alkalmazkodott az új helyzethez. A portálok mindenféle szörnyeteget köptek ki magukból, vadászaink pedig céhekbe és kisebb csoportokba szerveződve megkezdték a harcot a bestiákkal, fő céljuk pedig a portálok elpusztítása és a kapukon túl található nyersanyagok és értékes mágikus relikviák megszerzése lett.
Innentől fogva a portálok jelenléte már az emberek mindennapjainak része, ahogyan a vadászok létezése és velük együtt a céhek létrejötte, amik már-már új business modellként tekintenek a kialakult helyzetre. Egy új üzletág jön létre, ami megélhetést biztosít a vadászoknak és nyersanyagot az őket foglalkoztató cégeknek…illetve céheknek, akik nem csak anyagilag járnak jól ezeknek az anyagoknak és tárgyaknak a megszerzésével.
Főszereplőnk Sung Jinwoo gyenge, E-osztályú vadászként próbálja meg eltartani húgát és kórházban kezelt édesanyját (Sung Jinwoo édesanyja az úgynevezett Időtlen Álom nevezetű kórban szenved, aminek okán kómában van már négyéve). Sajnos Sung nem mondható a legerősebb vagy leghasznosabb vadásznak, még azt a nem túl megtisztelő címet is rá aggadták, hogy “Az Emberiség Leggyengébb Vadásza” és a legalacsonyabb szintű dungeonokból is alig jut ki élve.
Egy nap Sung és társai egy nagyon ritka dupla dungeont fedeznek fel, ahol olyan ellenféllel futnak össze, ami jóval meghaladja mindannyiuk szintjét. A csapat nagy része kegyetlen és véres halált hal, a csapat vezetője elveszti az egyik karját, a csapat gyógyítója, egyben Sung barátja, Lee Joohee egy életre elegendő traumát szed össze. Miután Sung heroikus önfeláldozása során, hogy a többiek életét mentse, meghal, kap egy üzenetet, hogy teljesítette a titkos küldetést, ezért Player válhat belőle, ha elfogadja az ajánlatot. Sung pedig elfogadja és innentől fogva a System feltételei szerint képes fejlődni.
A System rendszer lényege, hogy limit nélkül képes az adott vadász szintet lépni, fejlődni. Fontos eleme a világnak, és ez el is hangzik szerencsére, hogy a vadászok nem tudnak így szintet lépni. Gyakorolni tudják természetesen különleges képességeiket, edzenek, de van egy limit, amit elérve, már nem tudnak hova fejlődni, és nem is lesznek erősebbek, mint amilyen osztályba besorolták őket. Tetszik a System fejlődésrendszere, miként ösztönzi Sungot arra, hogy csinálja a küldetéseket, olyan mintha a rendszer szurkolna a srácnak, nem akarná, hogy elbukjon, remélem ezzel az ötlettel kezdenek valamit, mert hatalmas potenciál rejlik benne.
Amin Sung keresztül megy az a second-awakening nevezetű esemény, amire nem nagyon volt még példa. Innentől fogva főszereplőnk élete megváltozik és megkezdődik a végtelen farmolás.
Bárki, aki játszott már MMORPG-vel (MMORPG = többjátékos szerepjáték) annak ez a felállás elég ismerős lehet, akinek nem, nos azoknak lehet nem fogja annyira megcsiklandozni a kíváncsiságát és a lelkesedését a történet.
Úgy vettem észre, jobban lehet értékelni a sorozat bizonyos elemeit akkor, ha valaki gamer (mint például én is), de minimum ismeri az MMORPG játékok alapjait. Mivel az anime mindent elmagyaráz a nézőnek, ettől néha kicsit be is lassul a történet ritmusa. Videojátékos háttértudás nélkül is élvezhető, de nem lesz az-az élmény, mint ami nálam volt, hogy konkrétan gamer fejjel kezdtem el gondolkodni a sorozat nézése közben, és folyamatosan azon agyaltam, hogyan próbálnám meg főszereplőként kihasználni a System adta lehetőségeket. Ez a plusz élvezeti réteg szerintem nem okoz konkrét hiányérzetet a nem játékos nézőknél.
Sung különböző napi küldetéseket és feladatokat kap a Systemtől, ami szintlépéssel, ajándéktárgyakkal jutalmazza őt. Fejlesztheti erejét, ügyességét, intelligenciáját és egyéb tulajdonságait és ezeknek a tulajdonságpontoknak hála emberfeletti képességekre tesz szert. Főszereplőnk pár hónap alatt kigyúrja magát, szó szerint, és megkezdődik a vadászat.
Sajnos spoiler mentesen nagyon nehéz erről az animéről beszélni, de fontos ismerni a világot és alaphelyzetet, hogy lássuk, honnan is indul főhősünk, aki egyébként az első pár részben nehezen kedvelhető. Gyenge, tesze-tosza és leginkább olyan kis semmilyen, bár abszolút érthető, miért ilyen a karaktere. Az a mérhetetlen önbizalomhiány, ami az évek alatt rátelepedett nem igazán segít neki abban, hogy meglássa esetleges értékeit és erősségeit. Hihetetlen akaraterővel rendelkezik és önzetlen, ezért is tudjuk megérteni, hogy az első rész végén miért mondja azt, amit, aztán a későbbiekben miért válik olyan közönyössé mások felé.
A sónen főszereplők nem változnak?
Sung karakterével sajnos vannak gondjaim, ugyanazoktól az általános hibáktól szenved, mint majdnem minden sónen főszereplő (sónen = 16 év feletti fiúknak szóló animék). Míg az első három részben idegesítő az önsajnálata, az önzetlenségén kívül nincs igazán más jellemvonása. Aztán a Systemnek köszönhetően, ahogyan fejlődik úgy lesz egyre összeszedettebb, ezzel együtt érzéketlen másokkal szemben. Olyan emberré válik, már ha lehet embernek nevezni, akitől az addig félelmetes szörnyetegek össze-vissza csinálják magukat, és nem lesz nála nagyobb pucájú srác, de ennyiben ki is merül a jelleme. Értem, mit szeretett volna az alkotó a főszereplővel, mi volt a cél. Megmutatni, hogyan válik érzéketlenné a főhős, miközben mindenkinél erősebbé válik, hogy mennyire megveti azokat a vadászokat akik hasznot húznak másokból, de ez inkább akkor lett volna igazán ütős, ha Sung az elején több jellemvonással rendelkezik azt leszámítva, hogy önzetlen.
A honnan-hova jutunk el koncepcióból hiányzik a honnan.
Nem feltétlenül várom el az arany páncélos hős-lovaggá válás toposzt, mert ez a hideg gyilkológép szerep nagyon menő és új, de adjunk neki több mélységet. Lehetséges, hogy Sung jellemfejlődésének pályaíve végül egészen máshova fog kifutni, és csak remélni tudom, hogy a következő évadban összetettebbé válik a karaktere, mert azért erre vannak apróbb jelek, még ha nem is sok, de legalább van remény rá.
A mellékkarakterek között találtam többet is, akik érdekesebbnek tűnnek, mint a főhős. Ilyen például az ötödik részben Sung mellé szegődő Yoo Jin-ho, aki annak ellenére, hogy egy gazdag család gyereke, lojális baráttá válik. Hülyegyereknek tűnik, miközben okos, ért az üzlethez és a jogi ügyletekhez, és úgy önfeláldozó, hogy közben nem érzem rajta az izzadságszagú mártírságot. Ami még emlékezetesebbé teszi Jin karakterét, az a visszatérő poén, hogy minden dungeon akcióra teljesen új, drága, látványos páncélban érkezik.
Jó rendben, az anime szokás szerint nem kezeli jól saját főszereplőjét, de mi van a történettel?
Az első rész egészen jól behúzza a nézőt, főleg az utolsó tíz perc az, ami ütős és arra ösztökél, hogy már is nézd a következőt.
Ezután viszont leül kicsit a történet, úgy három rész erejéig, de talán négyig is. A karakterek gyakran csak a cselekmény kedvéért elkezdenek elfelejteni dolgokat, elbutulnak, vagy nem vesznek észre olyasmit, ami egyértelmű. Emiatt az aranyhal-szerű viselkedés miatt gyakran ismétlik magukat, visszaemlékeznek öt perccel ezelőtti eseményekre, emiatt jó pár részen keresztül lassan haladunk. Ezeket a visszaemlékezéseket semmi nem indokolja, nem egy évad telt el a két esemény között, hanem mondjuk tíz perc vagy egy, maximum két rész. Emiatt a sorozat ritmusa akadozó, bizonyos dolgokra így sem kapunk választ, aránytalanul jön az információ, aminek az oka az, hogy várd a következő évadot, de ez nem lett jól kidolgozva.
Ami abszolút tetszett, azok a morális kérdésekkel foglalkozó részek. Ne várjunk Marianna-árok mélységű elmélkedéseket, de amikor főszereplőnk először öl embert, azon azért ő is megütközik. Nem is azzal van a baja, hogy kiket ölt meg, hanem maga a tett ténye elborzasztja és ez így normális, ezek a jelenetek általában jól vannak kezelve. Ez a fajta karakter dilemma, főleg a régi vágású sónen animéknél nem volt divatban, csak akkor volt morális kérdés egy gyilkosság körül ha esetleg régi barát vált ellenséggé vagy kényszerű volt a tett. Miközben elemi emberi dolog, ha mondjuk jogosan, önvédelemből ölünk meg valakit és ettől rosszul leszünk, megrettenünk. Más sónenek ezzel a kérdéssel nem szoktak foglalkozni ennyire, ez számomra abszolút frissnek hatott.
A látvány pedig hozza a kötelezőt. Semmi egyedi vagy különleges nincs a grafikai részen, voltak szebb és kevésbé szebb jelenetek a harcok szépen vannak megrajzolva, vegyítve némi CGI-al.
De a zene! Az viszont nagyot megy végig.
Minden jelenethez jól illik az adott dal, amit hallunk. Kellemesen van keverve a futurisztikus hangzás a klasszikus hangszerekkel, jó hallgatni és kész. Sawano Hiroyuki kitett magáért, ami a soundtracket illeti, ajánlom, hogy hallgassátok amennyit csak lehet. (személyes kedvencem a KSK Gate az albumról)
Verdikt
Nem mondanám a Solo Levelinget egyszer nézősnek, annál azért jobb. Ugyan a sónen műfajt nem újítja meg, de vannak benne jó ötletek, ezek miatt mindenképp érdemes ránézni. Várom a második évadot, mert ha a történetszálakat megfelelően hozzák össze, ez még érdekes is lehet. A zene és a látvány is megéri a néző idejét, és ugyan az anime használ jól ismert kliséket, a sztori ezekből egy-kettőt megcsavar, ami már is üdítően hat. A semmilyen főszereplő, a helyenként rosszul ritmizált történetvezetés nem annyira vészes, hogy ne lehetne élvezni a Solo Levelinget.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.