Immár magyarul is teljes egészében olvasható Mark Lawrence A Jég könyve-trilógiája. A harmadik kötet, A lány és a hold sajnos nem orvosolta a regényfolyam problémáit, és a befejezés kapcsán is lehet hiányérzete az olvasónak. Spoilermentes kritika.
A könyvtrilógia második részének, A lány és a hegy kötetnek a végére a fiatal hősnő, Yaz a barátaival együtt eljutott jéggel borított világának utolsó zöld vidékére. Megérkezésekor azonban kellemetlen meglepetés fogadta: kiderült, hogy egyik fő ellenfelének, az Eular nevű papnak még ott is van befolyása. A lány és hold itt veszi fel a fonalat, cselekménye pedig akörül forog, hogyan próbálják Yaz és társai megakadályozni a végzetes katasztrófát, amellyel nagy hatalmú ellenségeik akarják sújtani a bolygót.
Ami a történetet illeti, ez a könyv nevezhető a trilógia leggyengébb részének.
Ez elsősorban abból fakad, hogy az előző két kötettel ellentétben – amelyeket éppen az tett izgalmassá, hogy nem lehetett tudni, merre tart a sztori, és pontosan kikkel kell megküzdeniük a főszereplőknek – ezúttal mindez már elég egyértelmű. Vannak azért érdekes fordulatok, meg egy-két meglepetés A lány és a hold szövegében, de az teljesen világos, hogy ebben a könyvben a végső nagy leszámolás felé haladunk. Így összességében messze nem olyan meghökkentő a harmadik rész, mint az első és második. Emellett a cselekmény felépítése sem az igazi: a párhuzamos történetszálak közötti váltások üteme időnként zavaró, és a hősnő karaktere néha egészen háttérbe szorul, és a többi karakternek jut az igazi akcióból. A szereplők viszonyrendszere és annak alakulása pedig nincs különösebben kidolgozva, a hősök interakciói túlnyomórészt kimerülnek abban, hogy kitárgyalják, mit kellene tenniük az adott szituációban a menekülés vagy a győzelem érdekében.
Emellett A lány és a hold másik nagy gyengéje, hogy a főszereplő ebben a regényben is egy kifejezetten jellegtelen figura.
Ezúttal sem sikerült tehát kiküszöbölni a könyvsorozatnak ezt a legnagyobb hiányosságát. Mark Lawrence zseniális antihősöket tud alkotni – korábbi trilógiáit jelentős részben éppen ők tették élvezetessé –, de ezt az egyoldalúan pozitív hősnőt a három kötet alatt sem tudta érdekessé tenni. Yaznak nincsenek egyedi, emlékezetes karakterjegyei, sőt egyáltalán semmi nincs benne, ami kicsit is figyelemre méltó lenne benne, vagyis nem az a fajta szereplő, akinek a sorsa különösebben aggasztani tudja az olvasót. Mindeközben ráadásul határozottan a Mary Sue kategóriába sorolható – amellett, hogy feddhetetlen jellemű, a képességei mindenki mást túlszárnyalnak, és minden fontos problémát maga old meg –, ami csak még unalmasabbá és érdektelenebbé teszi az alakját. A dolog a trilógia folyamán fokozatosan egyre zavaróbbá vált, az utolsó rész pedig a másik kettővel ellentétben már kárpótolni sem tudott ezért. Ugyanis
A lány és a hold esetében nemcsak a történet és a hősnő karaktere, hanem a világépítés is hagy kívánnivalót maga után.
A Jég könyve-trilógia előző két kötetéhez hasonlóan ebben a részben is új helyszíneket ismerhettünk meg, de ezek már meglepetésekkel nem szolgáltak. A korábbi részekben, amikor a szereplőkkel együtt egyre jobban megismertük a bolygót és történetét, fokozatosan megváltozott a felfogásunk erről a fiktív világról – az új könyv ellenben már nem tud igazán lényegeset hozzáadni az összképhez, és így nem kényszeríti az olvasót arra, hogy bármit is átértékeljen. Ez pedig sokat elvesz az olvasmányélményből, hiszen a regényfolyamnak eddig éppen a világépítés volt az igazi erőssége, ami egészen jól kompenzálta az érdekes főszereplő hiányát. Így aztán
összességében olyan érzése lehet az olvasónak, hogy az író előtte minden patronját, és az utolsó kötetre nem maradt muníció.
Még a befejezés is felemásra sikerült. Érezhető ugyan a történet utolsó szakaszán, hogy Lawrence próbált egy kicsit csavarni az amúgy kiszámítható végkifejleten, de maga a megvalósítás nem igazán sikerült. A három köteten és több száz oldalon keresztül előkészített végső leszámolás messze nem olyan ütős, hogy a felsrófolt olvasói elvárásoknak meg tudjon felelni. A nagyon lassan építkező történethez képest kifejezetten elnagyoltnak, összecsapottnak hat a befejezés.
Nemhogy A Jég könyve-trilógia hősnő-problémáját nem tudta tehát megoldani a zárókötet, de ez lett a leggyengébb rész a háromból.
Noha a regényfolyam a hibáival együtt is érdekesen indult, azonban a hiányosságok a folytatásokban egyre nyilvánvalóbbá és zavaróbbá váltak, és az utolsó rész tovább tetézte a gondokat. Még úgy is csalódást keltő ez a befejezés, hogy már a második kötetnél lehetett érezni: ez a széria minőségében látványosan elmarad Mark Lawrence korábbi trilógiái mögött.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
