Az Agave kiadó úgy döntött, bemutatja a magyar olvasóközönségnek Philip Fracassit. Az amerikai író nem mai csirke: a 2010-es évek óta ír hosszabb-rövidebb prózát. A Fiúk a völgyből jelentős sikert aratott, nyilván okkal esett rá a kiadó választása. Meg kell adni: tényleg olvasmányos, szórakoztató horrorregény, de azért van pár fenntartásunk. Spoilermentes kritika.
A zárt intézmények világa furcsa, titokzatos és félelmetes. A külvilágtól elzárt terek, melyekben a szigorú fegyelmezés biztosítja a rendet, és sajátos mikrouniverzumnak tekinthetők sajátos törvényekkel – legyen szó kolostorról vagy apácazárdáról, börtönről, kaszárnyáról, iskoláról, vagy éppen árvaházról. Ezek a helyek az írói képzeletet is megmozgatják: Charles Dickens Twist Olivérjének főhőse egy árvaház lakója; Stephen King A Talizmánjának Jack Sawyerje kalandja egy pontján fogságba esik a velejéig romlott Gardner tiszteletes Napfény Otthonában, egy gyerekeknek fenntartott átnevelő táborban; de hogy a hazai pályára is elnézzünk, Ottlik Géza klasszikusa, az Iskola a határon egy kadétiskolában játszódik és az ottani kőkemény fegyelmi viszonyok alatt formálódó emberi dinamikákat követi nyomon. Ha pedig túltekintünk a fikció határain: a francia szociológis-filozófus, Michel Foucault a zárt, fegyelmező intézmények – elsősorban a börtön és a kaszárnya – hasonlatára alapozva komplett elméletet húzott fel, amivel a modern, ipari társadalmak fegyelmezési mechanizmusait igyekezett megmagyarázni.
Fracassi ilyen zárt térbe helyezte a Fiúk a völgyből cselekményét.
A regény főszereplője Peter Barlow, a tizennyolcadik életévéhez közelítő árva, a valahol Pennsylvaniában, minden lakott területtől távol található Szent Vince Árvaház lakója. Azért jutott árvaságra, mert apja egy részeg felindulásban agyonlőtte az anyját, aztán saját magát, és eközben a házuk is lángra lobbant és leégett. Gyerek- és kamaszkorát a világtól elzárt intézmény falai között töltötte, és a cselekmény idején éppen fontolgatja, hogy ha felnő, papnak tanul. Az árvaház eseménytelen, monoton és fegyelmezéstől terhes hétköznapjai akkor fordulnak fel mindenestül, amikor a seriff és kísérői egy halálosan sérült férfit hoznak a papokhoz. A segítség, amit kérnek, nem annyira testi, sokkal inkább lelki természetű: a felismerhetetlenné szabdalt testű haldoklót megszállta az ördög, azt kellene kiűznie az egyházfiaknak. A művelet nem sikerül maradéktalanul, és az árvaházban a szó szoros értelmében elszabadul a pokol.
Sok kérdés merül fel a Fiúk a völgyből értékelése kapcsán, és ezek szervesen összefüggenek a szerző helyszínválasztásával.
Az előbb írtak alapján bizonyára nyilvánvaló, hogy a Fiúk a völgyből vallási témájú, egy klasszikus horrortoposzt, az ördögi megszállást állítja középpontba. Másként fogalmazva a szereplők hétköznapjaiba belépett valami, ami nem egyszerűen a külső világból származik, hanem egyenesen a pokoli túlvilág szülötte. Egy ilyen témához egy árvaház sajátos helyszínválasztásnak tűnik, amit a szerző eléggé reflektálatlanul hagyott. A horror sohasem a puszta természetfeletti borzalmakkal való ijesztgetésről szólt (noha azt is szeretjük), és az elmúlt évtizedben a zsáner elkezdte tudatosan pedzegetni, hogy talán az egzisztenciánkat gyökeresen felforgató kozmikus rettenet nem olyan nyomasztó és elviselhetetlen, mint a legszürkébb hétköznapokat megkeserítő kirekesztés. Az árvaház rendeltetését tekintve kifejezetten szerencsétlen sorsú gyerekeknek ad otthont, akik elveszítették szüleiket, és a család meghitt biztonsága helyett vadidegenek társaságában, gondoskodó nevelés helyett parancsuralmi rendszerben, farkastörvények között nevelkednek. Sőt, a regény 1905-ben játszódik, amikor a gyerek még sokkal inkább egy megzabolázandó nyersanyag volt, mint manapság, az intézményvezezők teljhatalmának megkérdőjelezése pedig nem igazán volt napirenden. Egy ilyen környezetben, főleg ha az ember a tápláléklánc alján helyezkedik el, nemhogy nem félelmetes, de egyenesen vonzó alternatíva, ha eljön az ördög és hatalmat kínál.
Minderről Fracassi semmit nem mond. A Szent Vince Árvaház légköre, bár a rideg, sőt, olykor brutális fegyelmezés és a nélkülözés adott, nem sokban tér el egy közönséges iskoláétól: vannak jobb és rosszabb nevelők, van egy szigorú házirend, amit az atyák következetesen – adott esetben drákói eszközökkel – betartatnak, és vannak gyerekek, akik megvívják a gyereklét szokásos harcait, vagy gyötörnek másokat, vagy védekeznek a gyötrés ellen, közben bele-beleütköznek az intézmény határaiba, és szép lassan felnőnek. Természetesen nem az az elvárásunk, hogy Fracassi a végletekig fokozott nyomorpornóval ingerelje az idegeinket. Nem is azt kívánjuk, hogy újraértelmezze, pláne megismételje A Legyek Urát.
Viszont gyakran támad olyan benyomásunk, hogy az árvaházi szetting puszta papírmasé díszlet ahhoz, hogy valahol megjelenhessen a gonosz.
Ez a helyszín lehetett volna egy benzinkút, egy játszótér vagy épp egy iskola, mintha puszta sorsolás alapján dőlt volna el, hogy árvaház lesz. Az egyetlen releváns vonás, amit a helyszínválasztás hozzáad a cselekményhez, az elszigeteltség, ezen túlmenően nem teszi markánsan megkülönböztethetővé a regényt más hasonló természetfeletti horrortól.
A Fiúk a völgyből cselekménye két fő szálon fut. Az egyik a démoni veszedelemmel való megküzdés, a fiúknak gyorsan rá kell jönniük, hogyan lehet felvenni a harcot a megszállottakkal. Ezt a részt viszonylag megbízhatóan dolgozta ki a szerző: az ördögi megszállottság alsó hangon 51 éve ott van a popkultúra jellegzetes horrortémái között, és Fracassi nem sok eredetiséget csap hozzá. Ami kell, azt viszont hozza: a felismerhetetlenségig összeszabdalt, sátáni jelképekkel televésett emberi test, az áldozat fejére ráhúzott és meggyújtott vászonzsák kellően sötét és nyomasztó sejtelmeket ébreszt. Azt sem bánjuk, hogy nem kapunk rájuk egyértelmű magyarázatot, mert a horrorhangulat szempontjából kiváló körítést jelentenek.
A másik szál Peter személyes útja: érdeklődéssel fordult a papi hivatás felé, nem utolsósorban mentora, a jólelkű, megértő, ám erélytelen Andrew atya hatására. Eközben azonban az árvaház területén kívüli ritka tartózkodásai során, amikor Andrew atyát ételbeszerzésre kíséri el, megismerkedik egy farmer lányával, és természetesen beleszeret. A földi és az égi javak között őrlődik, közben pedig fel kell nőnie ahhoz a feladathoz, hogy a kisebb gyerekek példaképe és felelős vezetője legyen – nem pusztán életkora és az esetleges papi hivatás miatt, hanem azért is, mert a váratlanul támadt vészhelyzetben, amikor a felnőttek is egymás után esnek áldozatul a gonosznak, szükség van egy vezetőre, aki egyben tartja a csapatot és tudja, mi a teendő.
A karakterek közül egyértelműen Peter áll a középpontban. Az ő főszereplésével magyarázható, hogy a Fiúk a völgyből sajátos narratív megoldást alkalmaz. Ez a megoldás meglehetősen érthetetlen:
a cselekményt felváltva követhetjük Peter első személyű narrációjában, valamint egy harmadik személyű, mindentudó narrátor nézőpontjából.
Ez a narratív technika önellentmondásos: ha van egy mindentudó narrátor, akkor nincs szükség a főhős nézőpontjának külön kiemelésére, hiszen a mindentudó narrátor fogalmilag ismeri az ő nézőpontját is. És fordítva: ha kifejezetten Peter nézőpontját kívánta kihangsúlyozni a szerző, arra egy sima első személyű elbeszélésmód elég lett volna. A két nézőpont közötti váltogatás kicsit kizökkenti az olvasót a cselekmény ritmusából, teljesen indokolatlanul.
Az elmondható, hogy a jellemábrázolás terén Fracassi példásan elvégezte a házi feladatot.
Változatos és árnyalt karakterekkel találkozhatunk azon szereplők esetében, akiket az író ténylegesen megmozgat. Ez mindenekelőtt a rideg, fenyítésközpontú rend közepette a valódi, szerető gondoskodást megtestesítő Andrew atya, valamint a szigorú, sőt kegyetlen, ám a rendhez mindvégig hű rendfőnök, Poole atya esetében mondható el. Továbbá különösen érdekes szereplő a sötét múltú Johnson testvér, akinek vadállatias természete alól olykor elő-elősejlik a könyörületesség valamiféle formátlan csökevénye. Ezt Fracassi elég jól érzékeltette a maga visszafogott szóhasználatával: olvasóként is átérezzük, hogy az együttérzés és más tulajdonságok már-már kiáshatatlanul idegenek egy Johnsonhoz hasonló, rovott múltú ember számára.
A gyerekek között a főszereplőn kívül a Peterhöz hasonló korú David kap nagyobb szerepet a cselekményben; neki azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy elfogadja a korából és érettségéből fakadó felelősséget, ami elől mindig menekült. Rajta kívül Bartholomew-t kell kiemelni, aki a megszállottak élére áll. Az ő karakterén keresztül érzékeltethető ugyanis a Fiúk a völgyből cselekményének egy fájdalmas hiányossága. Fentebb azt írtam, nem zavaró, hogy a megszállottság pontos eredete homályban marad. Ellenben az sokkal inkább szemet szúr, hogy
a könyv semmit nem árul el arról, miért lesz valaki megszállott.
Teljes bizonytalanságban maradunk a tekintetben, hogy az ördög milyen szempontok alapján „szelektál”, mi dönti el, hogy valaki „áldozatnak való”-e vagy sem. Bartholomew a veszedelem előestéjén megosztja vacsoráját egy gyerekkel, aki nem mosta meg rendesen a kezét, ezért lemaradt az ételosztásról. Amikor a rendfőnök ezt számonkéri rajta, a gyerek – tőle merőben szokatlan módon – szembeszegül a tekintéllyel, amire csak egyetlen megtorlás adható: megy a „gödörbe”, vagyis az árvaháztól távol ásott, csapóajtóval lezárt veremben kell töltenie az éjszakát. Másnap a fiú megváltozva tér vissza, és fokozatosan kiderül, hogy megszállta valami, méghozzá nemcsak őt, hanem más gyerekeket is. A szerző pedig teljesen nyitva hagyja, még egy futó sejtetés erejéig sem utal rá, mi és miért történt, hogyan „terjedt át” a megszállás Bartholomew-ra és a többiekre. Ez nemcsak azért furcsa, mert a cselekmény leglényege a levegőben lóg, hanem azért is, mert Bartholomew éppenséggel az irgalmasság egyik cselekedetét gyakorolta, ezért logikátlan, hogy pont ő legyen potenciális célpont. Miért ő? Mi történt a gödörben? Talán meghasonlott a hitében és a gonosz ezt a pillanatot kihasználva beleköltözött? Esetleg félelmében kötött egy sötét alkut? Netán az ördögnek nem kellenek „hajlamosító tényezők”, csupán tetszése, önkénye szerint beleköltözik abba, akibe akar? Bármelyik magyarázat elképzelhető, viszont ezen a ponton
Fracassi olyasmit hagy a néző képzeletére, amit az író feladata lenne kidolgozni, vagy legalább körvonalazni, sejtetni, ám ez elmaradt.
Egyébként Fracassi kifejezetten klasszikus módon közelít a horrorhoz. A főszereplőkkel szemben valami velejéig gonosz áll, és ezt a felállást a szerző kicsit sem keveri meg. A kortárs weird- és horrorszíntér egyik kedvelt témája ezt a szereposztást kiforgatni és azt érzékeltetni, hogy az igazán gonosz mi magunk vagyunk – a Fiúk a völgybőlt olvasva ennek semmi nyomát nem tapasztaljuk. Ez egy ízig-vérig régisulis horrorregény, amelynek szereplői persze esendőek, sőt, bűnösök, de az igazi veszedelem kívülről érkezik.
Fracassi nem változtat a keresztény alapú keretrendszeren sem: az ördög ott van a „másik oldalon” és rossz, vele szemben pedig talán csak a hit erejével lehet felvenni a harcot. Ilyen szempontból a szerző elég jó alapanyagot választott: a Fiúk a völgyből bizonyára merített a gadarai megszállott történetéből, amelyben Jézus kérdésére a gonosz lélek azt válaszolja, „Légiónak hívnak, mert sokan vagyunk”. Nincs különösebb csűrés-csavarás, a könyv akár Az ördögűzőt követő évben is megjelenhetett volna. A megszállottak viselkedésének bemutatása, miközben ismerős receptet követ, pontosan olyan, amilyennek azt egy korrektül megírt horrorregény esetében elvárjuk.
Verdikt
Philip Fracassi első regénye nem hoz újat a horror zsánerébe. A Fiúk a völgyből klasszikus démoni megszállásos történet hagyományos keretrendszerrel, jól megformált karakterekkel, ám untig ismerős szereposztással. A helyszínválasztás nem sokat ad a műhöz, és a környezet valahogy nem jön át igazán elevenen, inkább tűnik puszta díszletnek, hogy a szerző kézenfekvő módon helyezhesse el valahol a cselekményt. Horrorregénynek viszont kiváló olvasmányélményt kínál mindazoknak, akik a kísérletezőbb alkotások helyett-mellett szívesen ismerkednek a késő XX. századi klasszikusok szellemiségében megírt szöveggel.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
