Egy kimagasló első évad után nagyok az elvárások a Daredevil második szezonja előtt, de az első epizód láttán nem kell félni. Spoilermentes kritika.
Bang
Ez a Daredevil első részének címe, eszmei mondanivalója, Megtorló egyetlen mondata, s ennél kompaktabban nem is lehetne összefoglalni, miről is szól az epizód.
Kingpin, aki akármennyire is nagy szemétláda volt, kordában tudta tartani a New York-i alvilágot, most viszont sokan a helyére kívánnak lépni. Daredevil igyekszik uralni a helyzetet (ami szemmel láthatóan ínyére is van, hogy a sehonnai bitang bűnözőkből a szart is kiverje), de van viszont egy nála is agresszívebb, erőszakosabb fickó, aki elveit tekintve ugyanazt tűzte zászlajára, de eszközökben kevésbé válogatós. Pontosabban de, hiszen nagy kreativitással használja a különböző fegyvereket, amelyekkel a teljes elpusztítás a célja.
Megtorló pedig pont annyira szikár, szűkszavú és rideg, amilyen a képregényekben, és fentebb idézett „mondata” igazolja is, mennyire keveset ér számára az emberi élet, ha társadalmi hasznosságot tekintve az eldobható oldalon áll valaki.
A héten többször elgondolkodtam azon, vajon van-e értelme egy streames sorozat első epizódjáról írni, amikor az egész évada elérhető egyszerre, de a Daredevil második évada annyira ütősen indult, hogy mégis szükségét éreztem.
Nyugalom, az egész évadról is érkezik majd kritika!
Szeretném elkerülni, hogy lelkendezzek róla, ezért a bennem lakó fanboy-t minél messzebbre igyekszem száműzni, de nagyon nehéz. A Netflix szemmel láthatóan ugyanott folytatja, ahol a Daredevil és a Jessica Jones első évadaival elkezdte, és megint nagyon magas a nívó.
Már-már közhelyes leírni, de ez a szó legnemesebb értelmébe vett földhözragadtságot és realitást jelent, New York/Hell’s Kitchen olyan züllött bemutatásával együtt, ahol nem férne meg egy makulátlan Amerika Kapitány, mert itt bizony nemtelen eszközöket is be kell vetni annak érdekében, hogy rend legyen.
Az első szezonhoz hasonlatosan az első epizód ezúttal is in medias res kezdődik, a sorozat készítői nem ügyködnek azon, hogy keretbe helyezzenek minket, szépen lassan derül majd fény mindenre. Főhősünk két komoly bunyót is kap ebben a részben, és bármennyire is utáltam az előző szezon végén megjelenő klasszikus piros szerkót, Charlie Cox úgy flangál a kevlárral bélelt spandexben, hogy egy pillanatig sem volt kedvem vigyorogni rajta,
nem túlzás, hogy ellenfeleiben is megáll a szar, ha őt látják.
Ráadásul az új szerkóhoz új harcművészeti stílus is dukál, emberünk produkál néhány érdekes flikkflakot, amiket eddig nem kamatoztatott még.
Persze hamar kiderül, hogy amíg ezek az eszközök a hétköznapi ékszertolvajok ellen működnek, addig Megtorló ellen már fabatkát sem érnek, de pont ezért lesz izgi a további 12 epizód. Gyönyörű látni, hogy az addig szinte önelégült hősünk rádöbben saját sérülékenységére is.
Az évadon már most látszik, hogy másképp építkezik, mint a megelőző, amíg ott Kingpin hosszú időn keresztül nem jelent meg, csak a háttérből igazgatta a szálakat, addig itt Megtorlót viszonylag hamar megkapjuk. Nem epizódok telnek el addig, amíg látjuk fegyverlóbálását, hanem kábé csak húsz perc, de nyomai elég meggyőzőek:
Foggy szerepköre is megváltozik kissé, az idegesítő ügyvédbojtárból értelmes (bár néha még mindig okvetetlenkedő) sidekcick lesz, aki már komolyan tudja segíteni nemcsak a Nelson and Murdock ügyvédi irodát munkáját, de Daredevil tevékenységét is.
Ráadásul az igazi izgalmak csak ezután jönnek, ha Elektra is tiszteletét teszi. Jó kis csemege lesz ez az évad is, nah!
/Jövő szerdán érkezünk a teljes évadkritikával/
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
