A Sugar közel sem tipikus krimi sorozat. Az Apple TV+ új noir hangulatú szériája túlságosan sokat merít a klasszikusokból. Persze céllal klisés. A mindig nagyszerű Colin Farrell által alakított John Sugar egy filmrajongó nyomozó, aki élete ügyét igyekszik megoldani. A néző pedig a karakterét övező furcsaságokat. De ennek feloldása nem mindenkit fog kielégíteni. Sőt. Enyhén spoileres kritika.
John Sugar akcióba lép
A helyszín Los Angeles, napjainkban. John Sugar (Colin Farrell) a sztereotipikus krimikből ismert magánhekus mintapéldánya. Sármos, karizmatikus, mindig jól öltözik, menő kocsival jár, bírja az alkoholt, és a kutyák mellett a nők is buknak rá. Kirívóan tisztességesen viselkedik, de a poklot is képes elszabadítani, ha feldühítik. A fegyvereket azonban nem szereti. A klasszikus film noirokat és hard boiled krimiket viszont annál inkább. Igazi filmfanatikusként természetesen járatja a nyomtatott Sight & Soundot, a Cahiers du Cinémát és az American Cinematographert is. Talán ezért is lett olyan, amilyen. És a nevét viselő sorozat is. A sorozat filmtestét számos fekete-fehér filmbevágás szabdalja, valamint egyéb hommage-okból is bőven kijár a nagy elődök felé.
Sugar specialitása az eltűnt emberek megkeresése. Egy nap a neves filmrendező, Jonathan Siegel (James Cromwell) bérli fel unokája felkutatására, ami többet jelent számára, mint egy újabb szimpla ügy. Olivia (Sydney Chandler) megtalálása személyes ügyévé is válik. Kiváltképp azért, mert saját eltűnt húgát eddig képtelen volt megtalálni, és sok hasonlóságot lát az üggyel kapcsolatban. Sugar különleges képességei, Olivia ügye, és a húgának eltűnése azonban sokkal több furcsaságot rejt, mint az elsőre nyilvánvaló.
Humphrey Bogart szerepében John Sugar, alias Colin Farrell
A Sugar első epizódja lényegében egy tökéletes alapozó rész, ami végig a sorozatírás nagykönyvéből játszik. Megismerjük belőle az összes fontosabb szereplőt, a központi konfliktust, és azokat a stílusjegyeket is, amikkel a továbbiakban dolgoznak majd az alkotók. A Sugar így első blikkre könnyen tűnhet egy, a klasszikusokat szándékosan megidéző és lekoppintó kisinasnak is.
Ugyanakkor nem csupán arról van szó, hogy teljesen véletlenszerűen idézgetne akár 80 éves művekből.
Az öreg krimikből és film noirokból származó bevágások mind a karakter sajátosságainak kivetülései is. A Colin Farrell által látványos karizmával és átérezhető gyengédséggel alakított John Sugar ugyanis egy olyan filmmániákus magánnyomozó, aki tehetséges ugyan, de egész lényének karakterisztikáját a filmes nyomozókból építi fel. Egyszerre vonzó, mégis távolságtartó. Maga a megtestesült Los Angeles, miközben idegennek hat. Egyszerre érzékeny, szociálisan tudatos, mégis keményöklű, ha a helyzet úgy kívánja. Szóval lényegében minden, amit a filmek és regények elvárnának/elvártak egy férfi főhőstől.
És persze ennek a magasfokú sztereotipizáltságnak is oka van. Sugar nem véletlenül építi a személyiségét a filmekből ismert nyomozókarakterekből. Ahogy nem is véletlenül ilyen példátlan sikeres az utánzásukban. Mindez pedig Farrell alakításában egy olyan egyveleggé áll össze, amire nehéz nem odafigyelni. Kétségtelenül az Oscar-díjra jelölt ír színész jelenti a sorozat legnagyobb vonzerejét, de nemcsak a puszta jelenlétével, hanem az alakítása miatt is. Farrellben ténylegesen lakozik annyi karizma és erő, hogy a sablonokban elvesző nézőket is képes maradásra bírni.
Mert attól, hogy a Sugar első részeinek bizonyos esetlenségei később értelmet nyernek, a bukdácsolások miatt nem sokkal néz ki többnek egy átlagos kriminél.
A Leganda vagyok, vagy a Sejt írójaként ismert Mark Protosevich láthatóan a hosszútávú hatásra és történetmesélési stratégiára helyezte a hangsúlyt. Amibe a kisebb technikai problémák mellett (pl. következetlen kamerakezelés és vágás) még az is belefért, hogy egy ordas nagy csavart helyezett el a Sugar vége felé.
Fordul a kocka
Akármennyire is tűnjön egy szokványos, a klasszikusok előtt stílusosan tisztelgő darabnak a Sugar, megvannak a saját fortélyai a nézői reakció kiváltásához. A kérdés már csak az, hogy a viszonylag későn érkező csavar és leleplezés kit hogyan fog érinteni.
Egyszerre lehet nevetségesnek és gyermetegnek tekinteni, mint ahogy megalapozottnak és a hosszútávú céloknak megfelelőnek.
Érdemes figyelni a párbeszédekre, mert számos elejtett utalás jelzi előre a csavart. Nem harsányan, de szépen jelezve azt. Akárhogy is legyen, a meghökkenés nem marad el. Csak az előjele lesz más. Az alkotók nem kis dramaturgiai kockázatot vállaltak azzal, hogy viszonylag későn fedik fel a Sugart övező rejtélyeket. Pláne, hogy még ekkor sem válik teljessé a kép.
A reakciók ugyanúgy terjedhetnek az olcsó hatásvadászattól a jópofa megtévesztésig. Ami viszont biztos, hogy a Sugar már nem maradhat teljesen ugyanaz a sorozat, ami korábban volt. Legalábbis biztosan még nehezebb lesz majd beszélni/írni róla konkrét spoilerek nélkül. Ha teljes műfajváltást nem is hoz a fordulat, az biztosnak látszik, hogy az alkotóknak több mindent kell felfedniük és megalapozottabbá tennie. Például, hogy az olyan beemelt témákkal kíván-e tovább foglalkozni, mint a híres/gazdag emberek devianciája, vagy az emberkereskedelem és a szexuális kizsákmányolás?
Embernek maradni egy embertelen világban
Az előbb említett húzásra pedig azért is szüksége lenne a Sugarnak, mert
egyik felszín alatt lappangó témája éppen az emberség.
Sugar önmaga is sokat töpreng az emberi természet furcsaságán, ami persze lehet a bűnügyi filmek sajátossága is. De ha történik is ilyesmi a hasonló filmekben, ez az elmélkedés általában a kegyetlenség, vagy az antagonisztikus motivációk milyensége körül forog. Miért ölünk? Miért öljük meg a hozzánk hasonlókat, vagy éppen a közelállókat? Miért rabolunk? Miért vágyunk arra, ami a másé? Egyáltalán felmerül-e bennünk, hogy amit teszünk, az néha rossz? És ez a rossz, okoz-e kognitív disszonanciát a tanult viselkedési formákkal szemben? Az Apple sorozatában ha nem is ennek mentén konkretizálva, de általánosságban az ember és az emberi viselkedés, az emberségünk alapjait jelentő viselkedésformák kerülnek terítékre.
Ugyanakkor azt is kár lenne kijelenteni a Sugar kapcsán, hogy túl mélyre menne ebben a gondolatmenetben. Erre egyfelől megvannak az okai (lásd: az előbb említett hosszútávú tervezés), másfelől pedig simán lehet az is, hogy szimplán a folytatásra még nem voltak felkészülve az alkotók. Ha így van, akkor jobb, ha nem a levegőbe lődöztek vaktöltényekkel. Ha pedig tudják az irányt, akkor remélhetőleg nagyon is jól ki van dolgozva az az út. Mindenesetre érdekes lesz figyelni, hogy milyen irányt vesz a Sugar utóélete.
Verdikt
A Sugar egy sablonosan és klisésen induló, ám baromi stílusos krimi/noir sorozat, ami sokat köszönhet a központi karakterének. Meg ennél fogva persze az őt alakító színésznek. Colin Farrell alakítása, és a hangulat viszont csak viszonylag rövid ideig képesek fenntartani a figyelmet, de a központi csavar tesz a párbeszéd kialakulásáért. Hogy hogyan tovább, arról egyelőre nincsenek hiteles információk, de az már látszik, hogy a Sugar biztosan egy megosztó sorozat lesz.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
