Jó mostanában dínórajongónak lenni. Ha a játékfilmek nem is feltétlenül, de a lenyűgöző részletességű dokumentumsorozatok már inkább kedvezhetnek az őshüllő fanoknak. De a könyvpiac sem szűköldködik remek kiadványokban. Pár éve a Dinoszauruszok tündöklése és bukása okozhatott örömet a paleontológia híveinek. A nemrégiben megjelent Dinoszauruszok – Portrék egy elveszett világból szintén erősen ajánlott minden dínómániásnak. Riley Black és Riccardo Frapiccini masszív, látványos és informatív könyve nehezen forgatható, de annál nagyobb élmény nézegetni.
Dínó portrék egy elveszett világból
A dinoszauruszok régóta és folyamatosan lázban tartják az emberi fantáziát. A paleontológia újabb felfedezései, és az új ismeretekre alapozó, állandóan változó elméletek pedig mindig szolgáltatnak indokot egy-egy új könyv megjelenéséhez. Az őslénykutatás ennél fogva kiapadhatatlan forrást biztosít a terület szakértőinek, hogy a közönség elé tárják a legfrissebb ismereteket. Az olvasóknak pedig, hogy rendszeresen felülbírálják és bővítsék tudásanyagukat.
Jellegükből fakadóan azonban a dínós könyveknek is folyamatosan elő kell rukkolniuk valami extrával, amivel többet adnak vagy mást mondanak a vetélytársaiknál. A Dinoszauruszok – Portrék egy elveszett világból már az alcímével sem árul zsákbamacskát. Érdemes komolyan venni a portré szót, hiszen a dinoszaurusz méretű könyvmonstrum ugyanis elsősorban a jelentősebb dínófajták és rokonaik arcképcsarnokaként funkcionál.
Riley Black, a dinoszauruszok szakértője
Riley Black paleontológus és tudományos író, az őslények szakértőjeként, de közel sem megfoghatatlan módon nyúlt a témához. A Jurassic World tudományos tanácsadójaként is dolgozó szerző sorain egyszerre érződik a szakértelem, a terület iránti lelkesedés, és az igény, hogy ezt az érdeklődéssel vegyes rajongást másokhoz is közel hozza. Nyelvezete ennélfogvaennél fogva kifejezetten közérthető, még a bonyolultabb összefüggések taglalásánál is. Erre a stílusra pedig szükség is van, mert a dínók iránt köztudottan érdeklődnek a gyerekek is. Természetesen számos könyv és egyéb kiadvány szól kifejezetten a kicsiknek, de a színes, szagos, túlságosan gyerekbarátra szabott megközelítés helyett a dinoszauruszok itt egy fokkal elegánsabb és komolyabb környezetben jelennek meg.
Black ha akarna sem tudna teljesen elszakadni a terület szakzsargonjától, de szerzői stílusa többnyire jól egyensúlyoz, és a közérthető ismeretterjesztést helyezi előtérbe. Érdemes azonban nem egyedül ráereszteni a gyereket a kötetre, és inkább közös elfoglaltságként tekinteni rá. Ez már csak a kifejezetten masszív megjelenés miatt is indokolt: a Dinoszauruszok még a hasonló könyvek között is tekintélyes méretű. Úgy fizikai kiterjedésében, mint súlyban. Ugyanakkor néhány fogalom kézzelfoghatóbb magyarázata miatt is indokolt lehet egy felnőtt jelenléte, ha gyerek kapná a könyvet.
Van fogalmad a dínókról?
Black a Dinoszauruszok lapjain még olyan, közismertnek számító fogalmakat is megmagyaráz, mint például az oázis. A szerző tehát láthatóan feltételezte, hogy akár kisebbek is a könyv közelébe kerülhetnek, de a téma iránt érdeklődő, ám laikus felnőtteket sem hagyja cserben. Számos fogalmat, pl. (“bökj bele és rántsd meg” stratégia, “élőhely és erőforrások felosztása”) több dínó jellemzőinél újra és újra taglal. Ezzel akár önismétlőnek, redundánsnak is tűnhet. Pedig igazából csak pedagógiai jelleggel ismétel, jó ismeretterjesztő kötethez méltóan. Továbbá az egyes dínókhoz kapcsolódóan ugyanúgy találkozhatunk az életmódjukra jellemző információkkal, mint a hozzájuk tartozó leletek feltárásáról szóló történetekkel is.
A leletek további vizsgálatán keresztül pedig a tudományos álláspont folyamatos változását, önmaga felülbírálását is jól érzékelteti a szerző. A dínókutatás és a paleontológia iránt fokozottabban érdeklődőknek persze simán lehet, hogy túl egyszerű, és kevés az az infó, amit Black átad. Ugyanakkor azok az információk mégis lényegesek, kulcsfontosságúak a tudományterület és annak változásának megértéséhez. Főleg a laikus olvasók számára.
Amiben viszont némi újdonságot hoz a Portrék egy elveszett világból, az a dinoszauruszok szó szerint értelmezett portré jellegű ábrázolása.
A legtöbb könyvben ugyanis az illusztrációk gyakran bemutatják az őslények teljes alakosban elképzelt verzióit is. Black és Frapiccini könyve viszont csak nagyon ritkán tesz ilyet, mint ahogy a leletek fotóit is csak kivételes esetben teszik közzé. Frapiccini portréi viszont önmagukban is különlegesek.
Riccardo Frapiccini, a dínók portréfestője
A Dinoszauruszok – Portrék egy elveszett világból mégsem a szöveges részétől válik igazán vonzóvá. Mint minden dínókra építő médiumban, a könyvekben is fontos, sőt, kiemelt szerep jut a vizualitásnak. Jelen esetben ez elsősorban az őshüllők arcképeire vonatkozik. A fülszöveg szerint az illusztrátor
“(…) egyesítette fényképészeti, mérnöki és rajztudását, hogy minél “élethűbb” képeket készítsen az elveszett fajokról.”
A könyv vizuális része pedig tényleg elképesztő. Bár Black is többször megjegyzi a könyv során, hogy az egyes leletek hiányosságai miatt nem tudunk pontos képet alkotni a dínókról, a tudományt segítségül hívva egészen jól lehet következtetni. Ahogy azt már az Apple Tv+ és a Netflix vonatkozó ismeretterjesztő sorozatainál is tapasztalhattuk, a filmkészítők nagyban figyelembe is veszik a tudomány jelenlegi álláspontját. Nincs ez másként Frapiccini illusztrációinál sem.
Dínóábrázolásai így ha kell, krokodil- vagy éppen madárszerűek, de mindig igyekszik a Black által leírt paramétereknek megfelelni.
A könyv pedig simán csak látványosságnak is tökéletesen elmegy: a dínók arcképcsarnoka bámulatosan néz ki.
Frapiccini lenyűgöző képeinek egy része ugyanakkor nem tud száz százalékosan érvényesülni a kötetben. Ennek a hiánynak egy része pedig egy egészen triviális könyvkötészeti okból fakad. Mégpedig abból, hogy a gyakran két oldalon átívelő portrék az oldalváltásnál némileg megtörnek. Valamennyi törés persze bele is van kalkulálva az illusztrációkba, így a képekkel ellentétben az élmény mégsem törik meg, csak néhány kivételes esetben (pl. Ceratosaurus, 54. o.). Továbbá a felhasznált képek minősége is változóan fest nyomtatásban.
Többségében vannak persze a kristálytiszta illusztrációk. De helyenként előfordulnak színelcsúszások, felbontási problémából eredő elmosódások, de néhol tudatos, részleges defókuszáltságból eredő homályosság is. Hogy ez csak a kapott példányra jellemző-e, vagy általánosan is tapasztalható, szerkesztési, nyomdai hibákról van-e szó, azt persze nem tudjuk megállapítani. Mindenesetre, az említett vizuális problémák sem annyira kirívóak, hogy a kukacoskodásnál többet legyen érdemes velük foglalkozni. Esetleg Frapiccini idézett hibrid munkamódszeréről jó lett volna többet megtudni.
Verdiktoszaurusz
A Dinoszauruszok – Portrék egy elveszett világból mondhatni kötelező elem minden dínórajongó könyvespolcán. Egyszerre tud élvezetes lenni kicsiknek és nagyoknak, de közös nézelődésnek, olvasmánynak is tökéletes. A könyv egészén szépen átjön az alkotók szándéka mellett a szakterület iránti lelkesedésük is. A megérthetőséget segíti a kronológiai felépítés, és az egyes dinoszaurusz rendek külön fejtegetése. A könyv kifejezetten látványos, olvasmányos, közérthető, informatív és szórakoztató is. A dínókhoz méltó impozáns kivitelezése miatt viszont nem az a könyv, amit a buszon kényelmesen lehet forgatni. Otthon viszont annál maradandóbb élmény.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
