Az Artful Dodger, Charles Dickens egyik híres karakterének spin-off sorozata szórakoztató, humoros és néhol totál abszurd. A könnyed hangvétel mellett azonban komoly témákat is megpendít. Mindezt teszi szerethető, remek szereposztással és vagány hangulattal. Enyhén spoileres kritika.
Charles Dickens Twist Olivér c. regényének két ikonikus karaktere kapott sorozatot az Artful Dodger-ben (magyarul Az agyafúrt vagány). A Twist Olivér alapján számtalan film-és sorozat adaptáció, remake, színdarab, musical és rádiójáték is készült. Az Agyafúrt Vagány, a történet egyik antagonistája is kapott már külön sorozatokat: először 2001-ben, az Escape of the Artful Dodger–ben, amely szintén Ausztráliában játszódott, a Twist Olivérben történtek után. 2022-ben pedig a Dodger c. sorozatban kapott nagyobb fókuszt, ami az Olivér előtti időket mutatta be. A tavaly a Disney +-on debütáló Artful Dodger főhőse is a Vagány, és az élete az ausztrál fegyenckolónián, ám a sorozat stílusa és iránya eltér a korábbiaktól. Az egykori zsebtolvaj és korábbi mentora újabb balhékba keverednek, a Dickens regényeiben jól elválasztható jó és rossz oldal pedig összekuszálódik. A sztori a rockos zenei aláfestésekkel, abszurd humorral, véres jelenetekkel bátrabb, és sok tekintetben egyedi alkotás.
A történet szerint az Agyafúrt Vagány, azaz Jack Dawkins (Thomas Brodie-Sangster) korábbi zsebtolvaj életét maga mögött hagyva az ausztrál fegyenckolónián, sebészként dolgozik. Mivel jó útra tért, a bajt kerüli, illetve majdnem. A szerencsejáték nagy szenvedélye, és sajnos ujjat húz a helyi szélhámossal is. Ha nem fizeti ki a tartozását, levágják a kezét, és búcsút inthet az orvosi karrierjének. Ha mindez nem lenne elég, feltűnik egy régi ismerős: egykori mentora, a minden hájjal megkent Fagin (David Thewlis). Fagin pedig nem változott semmit: azt szeretné, ha Jack visszatérne ahhoz, amihez a legjobban értett, a tolvajláshoz. A páros még egy utolsó balhét tervez, hogy Jack ki tudja fizetni az adósságát. De vajon megáll-e itt a balhékkal?
Ki az az Artful Dodger (vagyis az Agyafúrt Vagány)?
Ő Charles Dickens Twist Olivér c. regényének egyik karaktere. Polgári nevén Jack Dawkins, egy zsebtolvaj. Ő az, aki London utcáin a szárnya alá veszi az árva Olivért, majd bemutatja Faginnek, aki külsőre egy kedves öregúr, ám valójában egy bűnöző. Gyerekekből álló bandája London utcáin lop és rabol. Vagány Fagin egyik leghűségesebb tanítványa, aki próbálja tanítani Olivért is a zsebtolvajlás művészetére. A két fiú közt azonban éles ellentét van: amíg Vagány a törvény rossz oldalán érzi jól magát, addig Olivér egy becsületes srác. A regény lezárásában a bűnösök megkapják a büntetésüket: Fagint felakasztják, a Vagányt pedig tetten érik és Ausztráliába száműzik.
Kisördögök és angyalok
Az Artful Dodger jól megidézi Dickens történeteinek a világát, ugyanakkor árnyaltabb képet ad a kolónia társadalmáról és a jó és rossz harcáról. A történet főszereplői emlékezetesek és morálisan összetettek. Emberiek, jellemük – Dickens ábrázolásától eltérően – nem fekete vagy fehér. Mindegyikükkel együtt tudunk érezni, legyen szó a kormányzóról, vagy a leigázott őslakosokról. Fagin és a Vagány is több mélységet kapnak, mint a regényben, motivációik, tetteik árnyaltabbak és szimpatikusabbak.
A cselekmény lendületes. A helyszín az 1850-es évek Ausztráliája: egy fejlődő, de még elég vad kolónia. Tele van börtöntöltelékekkel, lecsúszott alakokkal, alkoholista orvosokkal és papokkal, egy szóval: egy rakás veszélyes és züllött arccal. A békés természetű, szelíd kormányzónak nincs sok tekintélye, ezért a katonaság tartja fent a rendet – sokszor erőszakkal.
Ebben a könyörtelen világban próbál boldogulni Jack is. Ugyan sebészként kap ételt és szállást, fizetést viszont nem – így jön képbe a szerencsejáték. Mert igaz, hogy Jack kitanult egy rendes szakmát, de a lelke mélyén még ott van az a ravasz és tehetséges tolvaj, akinek Fagin nevelte. És amikor megjelenik egykori mentora, a bűn világa ismét csalogatni kezdi.
Fagin hű maradt önmagához: egykori tanítványa vállán ülő kis ördögként próbálja belehúzni a stiklijeibe és balhéiba. Jack pedig – bár eleinte tiltakozik – nem tudja megtagadni az igazi természetét.
Ahogy a beceneve is jelzi, agyafúrt, sokszor arrogáns és nem tiszteli a szabályokat. Az egykori páros közötti összhang most is jól működik. Ugyan eleinte erős feszültség van a két karakter között – ami érthető is valahol, hiszen Fagin nem sietett tanítványa segítségére, és hagyta, hogy Ausztráliába vigyék. Jack eleinte nem bízik benne, ám a fiúnak nincs más választása a cselekmény elején, mint hogy együtt dolgozzon vele. Később pedig a sebészi karrierében bekövetkező kudarcai miatt a fiú visszatér az alvilág világába. Az epizódok előrehaladtával kiderül, hogy Jack még mindig kötődik valahol Fagin-hez, aki amolyan apafigura a számára. A kettejük közti kapcsolat az évadzáróra egy humoros, de megható jelenetben csúcsosodik ki, ahol végül Fagin karaktere is kap némi pozitívumot.
A forgatókönyv pedig olyan ügyesen keveri a szálakat, hogy mindig a rosszfiúknak – vagyis nekik – drukkolunk. A sorozatban felvázolt problémák egy jó része ugyanis nem fekete-fehér. A rendet biztosító katonaságban ugyanis sok a túlkapás, a helyi bennszülöttek a társadalom szélére szorultak, és az erkölcs is jóval lazább, mint a hazájukban.
Ha Fagin a kisördög, akkor Lady Belle, a harmadik főszereplő (Maia Mitchell), a kormányzó lánya az angyal. Belle karaktere teljesen új, az eredeti regényben nem szerepelt. A fiatal lány sebész szeretne lenni, és alkut köt Jackkel, hogy a fiú tanítsa. Amíg Jacknek a gyakorlati tudása van meg, addig a lány az elméletben jó. Belle karaktere először kissé sablonosnak tűnik: az okos, egyedülálló nő, aki nem akar férjhez menni és aki leiskolázza a férfiakat. A történet előrehaladtával azonban megismerjük a sebezhető oldalát is. Így igazán háromdimenziós karakter lesz: egy művelt, bátor és melegszívű lány, akinek vannak hibái.
Jack és Belle remek párost alkotnak, akik jól kiegészítik egymást, és támogatják a másikat, ha kell.
A kettejük közti románcot viszont valósághűen mutatja be a sorozat: egy ex-fegyenc és egy a kormányzó lánya közti szerelem ugyanis számtalan akadályba ütközik. Nemcsak a társadalmi szakadék nagy köztük, de a lány szülei nem is akarnak hallani egy kétes múltú, a szabályokra fittyet hányó orvosról, mint kérőről. Kapcsolatuk tragikus, szívszorító, de jól működik köztük a kémia, és végig drukkolunk nekik.
Thomas Brodie-Sangster (Trónok harca, A vezércsel) remek választás volt a Vagány megformálására. Jól hozza a feltörekvő orvost és az egykori tolvaj vagányt is. David Thewlis pedig szintén nagyszerű Fagin: viccesen, szerethetően hozza a vén bűnöző karakterét. Alakításában az egykori tolvajbanda feje bátrabb, vakmerőbb és kevésbé behízelgő, de ez jól is áll neki. A sminkmesterek elismerésre méltóan dolgoztak, mert nemcsak a gesztusai vagy arckifejezése, de a kinézete is emlékezetes.
Emellett pedig a sorozatban nagy szerepet kap az orvoslás, és a helyi kórház ügyei is. Az Artful Dodger sok helyen plasztikusan, de érdekesen mutatja be a korabeli orvoslást, az eszközöket, és a különböző felfogásokat is az orvoslásban. Az azért megmosolyogtató, hogy Jack minden sebészeti beavatkozása és első alkalommal végzett műtétje is sikeres lesz – ennek ellenére izgalmas, hogy a készítők erre is hangsúlyt fektettek.
Mindenki gazfickó
Az Artful Dodgerben kisebb-nagyobb fordulatok is vannak, és bár ezek valóban meg tudják lepni a nézőt, az előkészítésük nem mindig a legjobb. Az írók több fordulatot is előre sejtetnek vagy dobnak be nyomokat hozzájuk, de az ütemezésük nem elég jó. Például Belle rejtélyes betegsége már az első pár epizódban megjelenik, de az utolsó előtti részig semmit sem kezd vele a történet. Ugyanígy, Fagin nincs egyedül: titokzatos társa feltűnik egy-egy percre egy nagy balhét emlegetve, majd utána teljesen a háttérbe szorul. Emiatt ez a szál a későbbiekben elveszíti a súlyát.
A másik pedig maga Twist Olivér. És itt spoiler következik! Az írók a Twist Olivér rosszfiúit (kivéve Sikes-t) visszahozzák a sztoriba, ami kissé fájó módon, hiszen Dickens regényének vége pont azért felszabadító, mert a rosszak elnyerik méltó büntetésüket. Az Artful Dodgerben viszont szinte mindegyikük megúszta valahogy, és egyedül Jack az, aki igyekszik a jó úton maradni. Ezzel súlytalanná teszi a sorozat Dickens regényének nemcsak a végét, de a mondanivalóját is. Olivér miatt pedig kifejezetten haragszom. Olivért egy rövid szerep erejéig ugyanis visszahozza az Artful Dodger, de már nem az a tiszta szívű és bátor kisfiú, akit úgy szerettünk. Sajnos belőle is egy gazembert csináltak az írók, amiért kár. Így úgy tűnik, mintha mindenki, aki Faginnel valaha is találkozott, bukásra és bűnözésre lenne ítélve.
Verdikt
Az Artful Dodger hibái ellenére egy szerethető sorozat. Lendületes, szórakoztató, vicces. Karakterei esendőek, mulatságosak, és a könnyed hangvétel mellett nincs hiány komoly témákból sem. Ugyan az utolsó részek hangulata kifejezetten sötét lett, még ez is jól állt neki. A Dickens regényeiben megismert és jól elkülönített jó és rossz oldal itt teljesen összekuszálódik, ám ez remek pluszt és árnyalatot ad a sztorinak. A második évadról egyelőre nincs hír, viszont kár lenne már most elbúcsúzni a Jack és Fagin duótól.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
