2023 egy elképesztően gazdag év volt a videojáték-rajongók számára (is), függetlenül attól, hogy min játszottak és milyen stílusokban vesztek el. A túlélő horrortól az elmés független projektekig egyszerűen annyi minőségi exkluzív és multiplatform kaland volt, hogy nem győztem játszani mindennel – sőt, belekóstolni sem. Lehet, hogy a Te kedvenced is egy horroríró méltó visszatérése, a Pókemberek epikus kalandja, egy indiai anya receptes sztorija vagy épp egy olasz vízvezeték-szerelő újabb mókája volt. Ha pedig nem, akkor könnyen lehet, hogy azért hiányzik a listából, mert még nem játszottam vele – és nem azért, mert nem tetszett. De az is lehet, hogy pont azért. 2023 legjobb videójátékai.
Star Wars Jedi: Survivor
A Star Wars univerzumának folyamatos tágulása, bővülése, formálása számos, változó minőségű alkotást eredményezett. Míg filmek, és főként sorozatok folyamatosan készültek, a játékok terén több évnyi stagnálást lehetett tapasztalni. A megújult aktivitás eredménye volt a 2019-es Star Wars Jedi: Fallen Order, amely sikereinek hála elkészülhetett folytatása, a Star Wars Jedi: Survivor. A kaland sötétebb és érettebb módon tárta elénk Cal Kestis, túlélő jedi viszontagságait, aki régi és új szövetségeseivel keres egy új helyet, ahol a rend menedékre lelhet a Birodalom elől. Még ha maga a történet kiszámítható is, a karakterek teszik izgalmassá, elgondolkodtatóvá és erőteljessé a narratívát. Ehhez társul egy 3D-s Metroidvania játékmechanika, ami jutalmazza a felfedezést, új képességeinkkel pedig bejárhatunk korábbi helyszíneket is azért, hogy még több kincset találjunk. A harc élvezetes lehetőségeket kínál mind fénykardjainkkal, mind az Erővel, mind egy pisztollyal, mindezt pedig egy igazán fogyasztható csomagban. Egy stabil, minőségi alkotás, aminek igazi lelke van, és megragadja azt, amitől működhet a Star Wars – így válhatott az egyik legjobb Star Wars-sztorivá, amik az elmúlt években kikerültek.
Dave the Diver
Mintha a semmiből ugrott volna elő a Mintrocket halászós mókája, amiben a címadó búvárral kell a gyönyörű, folyton változó mélységeket felfedeznünk, halakra vadászva. A zsákmányt pedig egy sushizóban dolgozhatjuk fel és árulhatjuk a lelkes vendégeknek, hogy a megszerzett pénzből utána fejleszthessük készségeinket és felszereltségünket. Ez a ciklus önmagában is élvezetes a remek kezelés, ötletes mechanikák és a pazar csiszolásnak köszönhetően, azonban ennél sokkal, de sokkal, DE SOKKAL többet tud ez a játék. Elveszett civilizáció, tengeri csikó-versenyek, masszív főgonoszok vagy növénytermesztés – csak pár a folyamatosan táguló játékmechanikai elemek közül, amik tökéletesen illeszkedve egymáshoz adnak egy folyton bővülő, bámulatosan élvezetes, humoros és stílusos élményt, amit hónapokig lehet nyüstölni.
Marvel’s Spider-Man 2
Várható volt, hogy a Marvel’s Spider-Man 2 nagyot fog ütni, elvégre minden idők egyik legnépszerűbb képregénykarakterének masszív sikerű adaptációját folytatta az Insomniac. A rajongók számára kétségtelenül kiszámítható lehetett a történet, azonban még ezzel együtt is tele volt lélekkel és remek karakterfejlődéssel úgy, hogy szuperül balanszolt a két Pókember – Peter Parker és Miles Morales – között. A személyek – és nem álarcok – fókuszba helyezése egy empatikus, emberi történetet eredményezett, ahol a fő szál és a melléksztorik is a második esélyekről, a változás lehetőségéről és a rehabilitációról szóltak. A rosszfiúk itt nem csak örökké gonosz arcok, hanem olyanok, akik szeretnének, sőt, tudnak változni. Ehhez fejlesztették tovább az előd egyébként is élvezetes, még ha nem is túlbonyolított játékmenetét, plusz becsomagolták egy látványos, gyönyörű köntösbe. Még ha a játékmechanika terén nem is mert nagyon kockáztatni, a jellemfejlődések szempontjából annál inkább.
Pókemberből ismét jelesre vizsgázott a PlayStation – Marvel’s Spider-Man 2 teszt
Chants of Sennaar
A nyelvek végtelenül izgalmasak, elvégre nemcsak kultúrák alapjai, hanem a valóság megélésének eszközei is. A Chants of Sennaar nagyon egyedi külsővel dolgozza fel Bábel-tornyának történetét egy izgalmas játékmechanikán keresztül. Egy idegenként érkezünk a toronyhoz, ahol nem értjük a különböző, egymástól eltérő nyelven kommunikáló kasztokat. Feladatunk a kontextusból, majd az alapokból felépíteni szó- és kifejezéskészletünket, hogy ezzel haladjunk egyre feljebb, az igazság felé. A kaland közben folyamatosan „Heuréka!” pillanatokat élhetünk meg, az elmés feladványok és az egyedi vizualitás végig fenntartják az érdeklődést, az eredmény pedig egy igazán különleges, máshoz nehezen hasonlítható videojáték.
Dead Space
A visszatérések, újrakiadások és feljavítások korát éljük, ami egyrészt a haszonszerzés legegyszerűbb formája, másrészt azonban remek lehetőség arra, hogy régebbi mesterműveket tapasztalhassanak meg újabb játékosok. Persze a remake-ek jelensége játéktörténeti szempontból komplexebb kérdéskör, de ezt inkább nem itt tárgyalnám ki. Egy biztos: a Dead Space-szel sikerült úgy újra elkészíteni egy horror klasszikust, hogy az ne csak megőrizze az eredeti szellemiségét, hanem korszerűbbé tegye és úgy modernizálja, hogy ne vesszen el a varázsa. A USG Ishimura felfedezése a (szerencsére) már nem néma Isaackel nyomasztó és magával ragadó, a játékmenet zsigeri és brutális, a történet pedig izgalmas és fordulatos. A klausztrofób sci-fi rettegés mérföldköve volt anno a Dead Space, és most ismét az lehet.
Alan Wake 2
Több mint 13 évet kellett várni arra, hogy Alan Wake története egy rendes folytatást kapjon – de megérte! Az Alan Wake 2 játékmechanikáiban ugyan könnyedén fel lehet fedezni a nagy mestereket – pl. Silent Hill és Resident Evil – de az, ahogy mindezt prezentálja egyszerűen páratlan. Ez kifejezetten igaz az AAA-kategóriák világára, ahol a kockázatvállalást a stabil receptek vették át. Saga Anderson FBI-nyomozó és a címadó író, Alan Wake összefonódó történetei csavart csavarra halmoznak, hogy egy teljesen egyedi, magával ragadó és különleges élményt kínáljanak, ami inkább meghökkentő, mint félelmetes. Élmény bejárni Bright Fallst és környékét, valamint New York torz változatát, ahol más-más hangulat és kihívások várnak. Az elmúlt évek egyik legegyedibb alkotása több szempontból is, ami valami igazán speciálisat képvisel a játékok világában.
Alan Wake 2 teszt – a horroríró, aki kiírja a tó fenekéről magát egyenesen bele az elménkbe
Venba
A videojátékok különlegessége, hogy interaktív formában képesek történeteket elmesélni, így sokkal empatikusabbak lehetünk a karaterekkel, történésekkel. Ezzel együtt a játékmechanika egyedi módon kínálhat kihívásokat, hogy még jobban beszippantson minket. Ez a helyzet a rövid, de annál magával ragadóbb Venbával, ami egy Kanadába költözött indiai nőről és családjáról szól, az ételkészítésen keresztül mesélve el történetüket. Egyfajta hódolat a bevándorlók és a gyerekükért mindent megtevő szülők előtt, a sztori szeleteket kínál hétköznapjaikból, bemutatva az örömöket és bánatokat, amiken keresztül mennek nemcsak a szülők bevándorlókként, hanem az újgenerációs gyerekek. A főzés egyszerű logikai feladványokat kínál, mindezt pedig gyönyörű képi világgal és vagány zenével. Megható és szórakoztató, szép és elgondolkodtató – igazi finom falat, ha az akciónál túl másra is vágyik az ember egy videojátékban.
Cocoon
A logikai játékok elkészítésénél nehéz eltalálni azt az arany középutat, ahol még nem túl könnyű egy feladvány, de nem is túl nehéz. A Cocoon azonban úgy képes ezt megvalósítani, hogy szinte végig igazi zseninek érezhetjük magunkat. Elegánsan vezet pillanatról pillanatra, végig terelve minket úgy, hogy közben nem feltétlenül éljük ezt meg. Egy skarabeuszszerű lénnyel gömböket kell cipelnünk a hátunkon, amik egyrészt energiaforrásként szolgálnak, másrészt pedig maguk is különálló világokat, tehát pályákat tartogatnak. A kaland akkor lesz igazán izgalmas, amikor világból világba röppenve kell úgy abszolválnunk a kihívásokat, hogy azok áthidalják a dimenziókat, teljesen eszement és abszurdnak tűnő, de mégis átgondolt és feldolgozható feladatokat ugrunk meg. Mindezt egy érdekes, vizuálisan is vonzó világban, aminek dimenziói kellően eltérőek ahhoz, hogy üdék maradjanak végig. A játéktervezés egyik tanítandó példája lehet ez a kis kincs – ami nem meglepő, elvégre a zseniális Inside egyik alkotója állt a projekt élén.
Remnant 2
A közös játék egy új dimenzióját nyitja meg a videojátékozásnak, elvégre együtt megtapasztalni valamit igazán különleges tud lenni. A Remnant 2 részben véletlenszerűen generált világa ezt ráadásul mesterien űzi, meglepetést meglepetésre halmozva úgy, hogy mindegyik résztvevő megélhet saját sikereket. Diverz világok, jól működő és élvezetes lövöldözős Soulslike játékmenet és titkok titkok hátán garantálják a szórakozást és ámulatot. Ezt ráadásul barátokkal megtapasztalni igazán csodálatos. Remek külön-külön lófrálni a nagyobb terepeken és kiszúrni apróságokat, majd együtt lezúzni egy masszív főgonoszt. A kaland végig kihívást jelent, majd a finálé után is tartogat bőven meglepetéseket és extrákat, hogy legyen miért vissza-visszatérni a jól bevált társunkkal.
Resident Evil 4
A Dead Space-hez hasonlóan a Resident Evil 4 is egy bitang jóra sikeredett remake-et kapott, azzal a különbséggel, hogy jelentősebbek az eltérések. Így a népszerű horrorszéria tagja szinte egy új játék, áramvonalasabb kialakítással, mesteri felépítéssel és elképesztően izgalmas játékmenettel. Leon S. Kennedy indul megmenteni az elnök lányát, Ashley-t egy spanyol szektától, és egyre mélyebb és mélyebb borzalmakra bukkan. Az eredeti játék forradalmasította a videojáték-ipart, és ugyan a visszatérés – érthető módon – ezt nem teszi meg, így is egy mestermű, ami gyakorlatilag mindent jól csinál, amit egy remake-nek csinálnia kell. Mondhatni úgy prezentálja a játékot, ahogy az az emlékeinkben él, miközben modernizálja is, kivágva a modern szemmel problematikusabb részeket, és hozzáigazítva a kortárs sztenderdekhez. Epikus, tartalmas és telis-tele adrenalinnal – kihagyhatatlan darabja az évnek.
Super Mario Bros. Wonder
A Nintendo innovativitásáról híres, mind a szoftver, mind a hardver terén. Emellett folyamatosan építi és fejleszti legnagyobb sorozatait, mint például a The Legend of Zeldát vagy épp Mario izgalmas kalandjait. Erre volt remek példa az idei, 2D-s móka, amilyen formátumban több mint 10 éve nem láthattuk kedvenc hősünket új kalandba vágni. Azonban mennyire megérte! Ahogy címe is leírja, a Super Mario Bros. Wonder egy csoda, amely fantasztikusan gondolja tovább a platformer műfajt. Minden pályán egy muris csodavirág gondoskodik arról, hogy valami extra, valami csavar, vagy egyedi fűszerezés kerüljön élményünkbe, ami miatt elejétől végéig alig találkozunk ismétlődő elemekkel. Precízen összerakott szegmensek, bámulatos kezelés és folyamatos meglepetések és az innováció az, ami az év egyik legjobb alkotásává tette ezt a játékot – plusz a fejlesztőcsapat bebizonyította, hogy igenis tudja, mitől Mario a Mario, és hogyan kell kezelni.
Firmament
A Cyan stúdió engem elsőként a leghíresebb címével, a Myst szériával nyert meg, ami játékként és fantasyként is határozottan megállta a helyét. Azon túl, hogy sokszor vért izzadós logikai feladatok elé állította a játékost, az “environmental storytelling”-re (környezeti mesélés) is kiváló példa – jelenetről jelenetre, hátrahagyott naplók, széthagyott tárgyak, elrejtett üzenetek vezettek egy komplex történethez, és egy szépen kiépített világhoz. Szóval természetesen, mikor évekkel ezelőtt bejelentették a Firmamentet, tudtam, hogy szeretném megszerezni.
A Firmament nem a Myst, nem is ugyanaz a szint – sajnos sokkal kevesebb benne a lehetőség a folytatásra is, így nem nagyon várhatjuk, hogy tovább bővüljön. Ezzel együtt viszont érdekes, és szórakoztató point and click, ami különösen VR platformon nyújt hatalmas élményt. Gyönyörű világot sikerült felépíteni, néhol hátborzongató összerakni a történet részleteit, és az elődeivel szemben itt a főszereplő karakter is bővebb kidolgozásra kerül: nem egyszerűen a játékos világon belüli alteregója, hanem van neve, múltja, motivációja, akkor is, ha ez csak idővel válik nyilvánvalóvá. A Mentor, a minket kísérő szellem pedig sok emlékezetes megjegyzéssel szolgált, amik szintén nagyon jó atmoszférateremtőnek bizonyultak. Ha nem is a Cyan korábbi címeinek szintje, nekem egyszerre volt kellemes nosztalgia, és egy kicsit sötét, steampunk-science fiction kaland, ami nagyon be tudott vonni Karácsony után. (Medvegy Anna)
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
