2023 a magyar képregénykiadás harmadik legjobb éve volt – összegzi a Magyar Képregény Szövetség. A Marvel képregények száma továbbra is számottevő, ám azonfelül ismét jelen vannak a mangák, és izgalmas kötetek is érkeztek a nem szuperhős képregények farvizén. Főleg ebből a szegmensből ajánlunk szubjektív év végi listánkon. A legjobb képregények 2023-ból a Roboraptor szerint.
Mato és Mr Tan: Jizo
A Jizo tulajdonképpen az a manga, amire már régóta vártunk. Életről és halálról szóló tanmeséje egyszerű, de pont emiatt rengeteg olvasó számára kedvelhető, befogadható szerzemény, amely ráadásul nem akarja évekre lefoglalni a naptárunkat. Nem tudni még, mi lesz az idehaza mostanság újra életjeleket adó mangakiadással, de az biztos, hogy ez a kötet minden tekintetben nagyszerű. Csak reménykedni tudunk, hogy sok-sok hasonlóan klassz mű követi a későbbiekben. (Szente Ádám)
Jizo kritika – Ezzel a mangával egy kicsit közelebb került a Távol-Kelet
James O’Barr: A holló
James O’Barr klasszikusa végre hozzánk is megérkezett képregényformában. A holló filmes feldolgozása talán sokak számára fontosabb mű, mint ahogy a képregényes eredetiről gondolkodunk. Pláne, hogy még mai napig vannak, akik meglepődnek, hogy Eric Draven előbb létezett papíron, mint filmen.
O’Barr személyes gyászfeldolgozása számos ponton támadható: legyen szó akár a túlzott erőszakról, az eredetiség hiányáról, vagy rajzstílusáról. A holló mégis egy olyan mű, amit ha megfelelő pozícióból értelmezünk, megláthatjuk az igazi szépségét. Nemcsak egy szubkultúra érzékletes vizuális kivetülése, de a szerző alkotói fejlődésének, gyásszal való megküzdésének is remek tablóját nyújtja. Ahol a tehetetlen dühöt fokozatosan felváltja a fantáziában beteljesített, kielégített bosszúvágy és a szerző megbékélése saját tragédiájával. Néhol ugyan giccses, vagy szirupos, esetleg értelmetlen erőszakkal tálalt, de felszínesen nézve is egy gyorsan pörgethető akcióképregény. Aki pedig egy kicsit is át tudja élni a benne tapintható hangulatot és érzelmeket, annak egy maradandó olvasmányélmény. (Laki Péter)
A holló képregény magyar kiadására sokat kellett várni, de megérte
Star Wars: Hagyaték
Részletekben már korábban is megjelent nálunk a Star Wars: Hagyaték képregénysorozat, most viszont végre teljes egészében kiadják, ráadásul tartósabb változatban, vagyis keménykötésű gyűjteménykötetekben. A széria az egyik legjobban megírt Star Wars-történet, ezen felül ráadásul egy olyan korszakot dolgoz fel, amellyel se előtte, se azóta nem foglalkozott a franchise: a messzi-messzi galaxis távoli jövőjét. Közel 130 évvel A Jedi visszatér után játszódik a cselekmény, amikor már új államalakulatok versengenek a galaxis feletti uralomért, melyekben persze felismerhetőek a filmekben is szereplő frakciók. Az író, John Ostrander jól megtalálta az egyensúlyt a megszokott és az újszerű között, így a képregényben egy Star Wars-rajongó megtalálhatja azt, amit a filmekben is szeret, de mégsem kell azt éreznie, hogy kvázi „újrahasznosított” anyagot tart a kezében. Bár a történet is érdekes, talán karaktereiben a legerősebb a képregény. Közülük pedig magasan kiemelkedik a főszereplő Cade Skywalker. Luke-nak ez a kései leszármazottja klasszikus antihős-figura, egy tragikus háttérsztorival, de mégis olyan jól megírt, hogy nagyon hamar meg lehet kedvelni. Úgyhogy ha van a Star Wars-irodalomnak olyan darabja, amelyet érdemes elolvasni, hát a Hagyaték biztosan az (még ha a franchise új, hivatalos kánonjának már nem is része). Nagy előnye, hogy a nagy időugrás miatt igazából előzetes olvasmányokra sincs szükség a megértéséhez. (Barna Benedek)
Jen Wang: A herceg és a varrólány
A herceg és a varrólány nem érdemel fóliát, hiszen női ruhába öltözött brüsszeli hercege sokkal fontosabb dolgokat mutat meg a fiatalok mindennapjaiból, mint azt egy felszínesen értelmezett történetelem jelentheti. Persze Jen Wang nem rejti véka alá a lehetséges LMBTQ + olvasatokat, ám ezeken túl is kínál sok mindent A herceg és a varrólány. Ugyanis Wang képregénye női ruhák segítségével fedezi fel például azt is, hogy mennyi elvárás is nyomja a fiúkat, és akik ebben a már-már elviselhetetlen satuban mennyire is egyedül maradnak – még ha néha akad egy melléjük szegődő varrólány. A fiúk mellett pedig a lányok szemszögét sem hanyagolja, akiknek olykor nehezebb sikereket elérni, hiába van a kezükben különleges képesség. Ezenfelül megvan a képregényben minden ismerős és hagyományos vonás a klasszikus tündérmesékből, miközben mer a megfelelő pontokon újító is lenni. A szerethető rajzokról nem is beszélve! (Scheirich Zsófia)
Donny Cates és Geoff Shaw: Istenország
Donny Cates és Geoff Shaw az Amerikai istenek és a Prédikátor különös határmezsgyéjén mozgó kötete az év képregényes meglepetése volt. Egy nagyszabású kozmikus kalandba ágyazott, végtelenül emberi és pszichológiai utazás. Egy interdimenzionális családregény, és mint ilyen sokkal személyesebb és intimebb, mint a fentebb említett “elődei”. Cates és Shaw képregényében az úgynevezett isteneket ugyanis épp olyan kisszerű és önző dolgok hajtják, mint az embereket. Nevezetesen az, ami sokunkat a leginkább nyomaszt: mit hagyjunk örökül? Mi marad utánunk? Hogy fognak ránk emlékezni? Cates tökéletesen alkalmazza a szórakoztató képregények formai és tartalmi jegyeit ahhoz, hogy azok segítséggel meséljen komoly, felnőtt és érett témákról. Apaságról, megbánásról, családról és kötelességről. Természetesen az Istenország nem pusztán remekül megírt, szórakoztató és tartalmas olvasmány. De csodálatosan is néz ki. Geoff Shaw festett hatású képei szemkápráztatóak, az akcióábrázolása pedig kifejezetten dinamikus. Tulajdonképpen egy hibátlan képregény. Az a ritka tökéletes példája a médiumnak, amiben úgy élvezhetjük a szórakoztató és kreatív fantasyelemeket, hogy közben bőven ajánlható azoknak a szkeptikusoknak is, akik szerint „a képregény csak gyerekeknek való”. (Pongrácz Máté)
Istenország kritika – A texasi vendégszeretet a kozmosz nagyjait sem kíméli
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
