Kétség sem férhet hozzá, hogy Vasember a Marvel Filmes Univerzum alkotásai révén az egyik, ha nem a legnépszerűbb képregényhőssé vált napjainkra. Habár ez nagyrészt Robert Downey Jr. megformálásának köszönhető, a képregényeknek is komoly szerepük volt abban, hogy a milliárdos, filantróp playboy milliók kedvencévé vált világszerte. Ezt a több mint 60 éves képregényes történetet foglalja össze a Vad Virágok Könyvműhely gyűjteménye, az Én vagyok Vasember, több mint 300 oldalon.
2008-ban túlzás nélkül megreformálta a filmipart az első Vasember-film bemutatása, amely útjára indította a napjainkban ismert Marvel Filmes Univerzumot. Robert Downey Jr. karaktere, a milliárdos nőcsábász-feltaláló egy évtizeden át cipelte a vállán a képregényfilmes franchise-ot, amelynek kétségtelenül egyik legnépszerűbb szereplőjévé vált. Ugyanez azonban sokáig nem volt elmondható a képregények Vasemberéről. A kockások hasábjain először 1963-ban feltűnt karakter évtizedek át nem mozgatta meg különösebben az olvasókat, és nem tudott olyan népszerűségre szert tenni, mint az X-Men széria, vagy a Pókember-kötetek.
Ez nem véletlen, Stan Lee ugyanis tesztelte a közönségét.
A karaktert direkt azzal a céllal alkotta meg, hogy megvizsgálja, képes-e egy minden tekintetben gyarló, megvetendő karakterből közönségkedvencet csinálni az évek során. Ez sokáig szélmalomharcnak tűnt, az alapvetően gyerekekre célzott képregények között a Vasember kockások ugyanis sokkal inkább a felnőtteknek szóltak. A lapokon gyakran olyan témák elevenedtek meg, mint az alkoholizmus, a szorongás, míg alapvetően egy olyan toxikus maszkulin karaktert helyezett középpontba, akiről inkább a felnőttek tudtak kiforrott véleményt kialakítani.
Mai szemmel nézve persze az is furcsa, milyen főgonoszokkal kellett megküzdenie a páncélos igazságosztónak, amelyekből néhány ízelőt is bemutat az Én vagyok Vasember kötet. Az eredettörténet a vietnámi háborúra reflektálva szökken szárba, melyben egy ázsiai diktátor bírja rá Tony Starkot az első filmben látott szuperfegyver megépítésére, amiből a főszereplő végül a Vasember páncél prototípusát hozza létre. Wong-Chu egy szélsőségesen sztereotipikus ázsiai karakter, aki ma már biztosan nem kerülhetne komoly botrány nélkül a kockások lapjaira.
Ezt követően Kubába, Fidel Castro rezsimjébe is elkalauzol minket a Vasember-lexikon, természetesen hasonlóan egyoldalú képet festve a kapitalista Amerika akkori egyik fő ellenségéről. Ezek a kockások ugyan kellemes retró-érzetet nyújtanak, a harcokat nehéz lekövetni a kezdetleges rajzstílus miatt, ahogy a szövegkönyv sem igazán fér bele a modern évtized PC-kultúrájába.
A karakter története azonban szerencsére jelentős fejlődésen ment át az évtizedek során, mind narratív, mind pedig vizuális szempontból.
Ez utóbbi téren elidegeníthetetlen szerepe volt George Tusknak, aki 1968 és 1978 volt a széria rajzolója, és akihez megannyi ikonikus páncél és ábrázolásmód köthető. Narratív szempontból pedig abból állt a fejlődés, hogy a figura politikai propagandaharcosból előbb egy Magnum-féle nyomozóvá avanzsált, ami csúcsra járatta a politikai krimik műfaját a képregények lapjain.
Majd a mentális egészség hírvivőjévé lépett elő, amikor megpróbálta leküzdeni alkoholizmusát, megfejteni szoknyapecérsége okát, valamint megkérdőjelezte a páncélja jelentette hatalmat is.
Tony Stark: Újratöltve
A Marvel még jóval az MCU elindítása előtt ráeszmélt, hogy vannak karakterei, akikből nem sikerült kihozni a maximumot a régebbi kockásoknak, még ha potenciál volt is a hősökben. Ekkor indították el a Heroes Reborn, vagyis a Hősök újjáélesztve sorozatot, amelyben többek között a páncélos milliárdos történetét is újragondolták, hatalmas sikerrel.
A karakter rövidesen közönségkedvenccé vált, ami komoly fegyvertény volt, amikor a Marvel fejesei azon gondolkodtak, mely karakterrel indítsák útnak a saját filmes univerzumukat.
A modern rajztechnikával készült képregények szemkápráztatóan néznek ki, amely többek közt a korai epizódok felelősének, Whilce Portaciónak köszönhető. Azonban nem csak rajz terén, de a karakter történetét nézve is sikerült maradandót alkotnia a Marvelnek az új szériában, amelynek egyik kiemelkedő példája a ’98-as, Ha Tonynak lenne szíve… történet volt. Ebben egy kelet-európai ország háborújába keveredik bele a milliárdos, és bár ez nem egy klasszikus értelemben vett eredettörténet, mégis olyan, mintha a 2008-as film prológusára is erős hatása lett volna a sztorinak.
Az Én vagyok Vasember kötetben kapunk ezen kívül egy igen megindító monológot a Polgárháború-sorozatból, ám amire felteszi az i-re a pontot, az egyértelműen a két utolsó, már a Vasember-film bemutatása utánról bekerült történet. Ezek ugyanis véglegesen rávilágítanak, hogy Tony Starkban sokkal több van, mint amit a korai évtizedekben sikerült kihozni belőle. Ehhez pedig kellettek az olyan írók, mint Matt Fraction, vagy épp Brian Michael Bendis, akik akár saját jellemüket, válságaikat is bele tudták fogalmazni a történetbe, legyen szó akár az alkoholizmusról, vagy a kapcsolatfüggőségről.
A Vad Virágok Könyvműhely gyűjteménye tehát egy kiváló kötet azoknak, akik a filmeken túl szeretnék megismerni a karakter képregényes történetét is.
Szerencsére azonban nemcsak a zöldfülűeknek jelent csemegét ez a testes kiadás, hanem a keményvonalas Marvel-rajongóknak is, ugyanis számukra is bőven tartogat újdonságokat, főleg az egyes történetek közötti magyarázó szövegek által. Külön dicséret jár a fordítóknak, Kóbor Róbertnek és Bayer Antalnak is, akik a karakter esszenciáját is belefoglalták a szövegbe. Az Én vagyok Vasember ugyanis csakis így válhatott valódi Vasember-enciklopédiává.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
