A MiniCRM és a Mit játsszunk? blog közös fejlesztésű Cégépítők társasjátéka azt ígéri, hogy megtudhatjuk, milyen érzés egy vállalkozás első emberének lenni. Ennek reményében vetettük bele magunkat a Roboraptor médiaholding megalapításába. A cégvezetés érzése végül annyiban jött át, hogy munkásokat és munkákat vettünk fel ráérős tempóban. Társasjáték (nem)ajánló.
A Cégépítők társasjáték október vége óta kapható olyan játékboltokban, mint a KellerMayer, a REGIO Játék, továbbá a Müller drogériákban, valamint a Játéknetnél. A játékot a MiniCRM cég 14 éves tapasztalatai és ügyfeleik visszajelzései inspirálták, a CRM-eszközökkel foglalkozó magyar vállalkozás ugyanis igyekszik átadni azokat a menedzsmentmódszertanokat és szemléletmódot, amelyekkel eredményesebb és kiszámíthatóan működő cégeket lehet építeni. Ennek függvényében a Cégépítőktől egy stratégiai élményt és komplex játékmódot vártunk. Ezzel szemben a tényleges élmény egy sokkal egyszerűbb, könnyen tanulható játék.
Játékos raptorteszterek: Becságh Dániel, Háda Ádám, Nagy Anna és Scheirich Zsófia
A társasjáték menete
A társasjáték készítői – Győri Zoltán és Koliger Endre – a Cégépítőket 8 éves kortól ajánlják, ami részben megmagyarázza a könnyedséget. Így nemcsak céges társasestekre vagy a világhatalmatokat megalapozó médiaholding alapítóestre viheted a társast, hanem családi vagy baráti körben is simán játszható. Emellett nagy előnye még, hogy könnyen összeverbuválható rá kellő számú játékos: 2-4 fő játszhatja és minimum 30 perc elég is egy-egy körre, de akár egy órára is elnyújtható. Nem mellesleg a társasnak van egy haladó változata is, amit nem próbáltunk ki, de valószínűleg még több játékidőt tud adni.
A Cégépítők játékosainak alapvető célja az lesz, hogy a legtöbb pontot bezsebelve valamelyikük legyen a legsikeresebb vállalkozó. Vagyis a legtöbb pontot gyűjtő nyer – mint a legtöbb játékban. Erre pedig számos lehetőséget kínál a társasjáték:
- Dolgozókártyák: a csillaggal jelölt dolgozók plusz pontokat jelentenek a játék végén
- Munkakártyák: a szintén csillaggal jelölt munkák adhatnak pontokat
- Munkakártyák + dolgozói szimbólumok: a kártyákon található szimbólumok pluszba párosíthatóak a nálunk lévő dolgozók jeleivel
Ahhoz, hogy hozzájussunk ezekhez a kártyákhoz és kombinációkhoz, lépkednünk kell.
A táblás társasjátékoktól eltérően itt nem tábla volt a dobozban, hanem 16 lapból kellett véletlenszerűen összeállítani a játékteret, amin a bábukkal kellett előre jutni.
A játéktábla hiányát megmagyarázza maga a társas célja: ez egy viszonylag kisméretű, olcsóbb kategóriára belőtt termék, aminél a kártyatáblát még praktikus megoldásnak is lehet tekinteni. A játékterep kártyáinak más és más tartalma van, ami segít a változatos újrajátszhatóságban. Ahogy a játékosok egyre erősebbek lesznek, úgy a nehezebb mezőket (sötétebb kártyákat) a “tábla” végére kell helyezni.
A haladáshoz pedig két dobókockával kell dobnunk, majd hozzájuk igazítani egy harmadik feketét, hogy 7-et adjon ki a három kocka összege. Ez a csavar megnyert minket: a két fehér kocka várakozásainkkal ellentétben nem hatig, hanem egytől háromig volt számozva (el is neveztük őket cinkelt kockáknak). A kidobott és igazított kockák oldalain lévő számok lesznek a tényleges pontjaink, amelyekkel körönként gazdálkodhatunk. Ezeket úgynevezett Cégkártyán oszhatjuk el aszerint, milyen stratégia mentén akarunk indulni cégünkkel: erőforrást felhalmozni, haladni vagy fókuszt növelni. Utóbbi fontos, ugyanis erőforráson túl fókusszal tudunk munkaerőt és munkát szerezni. A játék előrehaladtával, hogy tudjunk ténylegesen pontokat gyűjteni, a lassú előrehaladás bizonyult jó taktikának ahhoz, hogy elég erőforrást tudjunk szerezni, abból pedig szép lassan dolgozókat, és nekik munkákat. Ennek nem mellékes következményeként, szabályok átnézésével együtt másfél órára tudtuk kitolni a játékidőnket.
Túl egyforma lapok
Játékidőnk elején úgy éreztük, első sorban a dolgozókra érdemes koncentrálni, főleg hogy a Cégépítők legelején még erőforráshiányos wanna-be vállalkozók leszünk csupán. Kellő erőforrás és fókusz birtokában érdemes válogatni a munkások között, akik háromféle dologgal rendelkezhetnek: plusz pontokkal – amik a játék végén cserélhetőek be -, extra kedvezményekkel vásárlásokhoz és képességek a később felmarkolható melókhoz. A munkavállalók közül a leghasznosabbnak a csillaggal rendelkezőket és a plusz előnyökkel járókat találtuk, ugyanis a tényleges munka során ők tudtak sikeres vásárláshoz segíteni némi akciózással. Viszont maguk a dolgozók képességeiben nem volt túl nagy változatosság.
Néhány kártya felhúzása után rendszer szinten kirajzolódott, hogy milyen tipikus plusz képességeket birtokolhatnak.
Ezzel pedig az egymással való versengés lehetősége is hiányzott a társasjátékból. Hiszen nem érdemes egy-egy kártyára ráindulni, ha úgyis jön hamar másik hasonló a pakliból.
A játék közepe táján jutottunk el odáig, hogy nagyjából elég erőforrást vagy olcsósító kártyát gyűjtöttünk a munkavállaláshoz. A dolgozók kapcsán megismert olcsósító és jó helyzetbe hozó funkciók itt is visszaköszöntek, de már inkább a további munkák és a játék végi pontszámoláshoz adtak hozzá valamit. Utóbbi miatt pedig bejött némi versengés azért, hogy ki mit vigyen el, hiszen a győzelmi pontok gyűjtéséhez már valamennyivel változatossabbak voltak a munkák. Főleg, hogy némileg a társasjáték táblája is nehezítette életünket a célegyenesben, amikor hirtelen feljebb vitte az árakat, vagy korlátozta, hogy mit vásárolhatunk az erőforrásokból. Utóbbi kapcsán viszont egy-egy mezőn nem volt egyértelmű a kártyatábla: a nehezen olvasható piktogramok vagy jelölések miatt nem mindig volt egyszerű eldönteni, hogy pontosan mit is tehetünk. Ebben a szabálykönyv se volt mindig segítségünkre.
Maguk a kártyák viszont vicces elnevezésűek, néhol abszurd, már-már lehetetlen munkaszituációkkal.
Készüljön imázsfilm Tarr Béla stílusában, vagy fessük át az eget rózsaszínre még ma, meg amit akartok.
A humor mellett a kártyák dizájnjában a dolgozókártyák izgalmasabbak olyan szempontból, hogy letisztult rajzfilmfigurákként jelenítenek meg néhány tipikus munkatársat. Ezen kívül viszont nemigen vannak illusztrációk a társasjátékban, ami ilyen tematikával kihagyott ziccer.
Extra erő, de kevés hatalom
A játékmenetet még megbolondítja valamelyest a CRM-kártyáknak nevezett kvázi extra képességek, amelyeket a táblán haladva bizonyos mezőkön van lehetőség beszerezni. Két fős játék esetén ezekből 6 db kártya kerül ki az asztalra véletlenszerűen, ami ad annyi randomságot, hogy ne érződjön túl egyszerűnek a választás, és legyen miért izzadni. Ezzel szemben amikor négyen játszottuk a Cégépítőket, 14 CRM-kártyát kellett kicsapni az asztalra, melyek nézegetése és válogatása nehézkessé tette a tábla átlátását. Mindig mindenkinek külön át kellett olvasnia a 14-féle képességet, és mérlegelni azok hasznosságát stratégiái mentén. Másik zavaró tényező a sok CRM-kártyában az volt még, hogy azzal, hogy láttuk az összes lehetőséget kiterítve, elveszett a véletlenszerűség varázsa. Ekkora látható merítésből nagyon egyszerű kipikkelni a tényleg hasznos kártyákat, és mivel azokat minden körben használhattuk, miután megvásároltuk, így további motiváció sem volt új lapok beszerzésére.
Ha a munka és dolgozókártyákhoz hasonlóan CRM-ből is véletlenszerűen lehetett volna húzni, az némileg izgalmasabbá tette volna ezt a részt.
A Cégépítőkből hiányzik a tényleges taktikázás
A társasjáték nagyon ideálisan egyenlő feltételeket teremt mindenkinek, de egy olyan társas esetében, ami stratégiázás és versenypiaci helyzettel is kecsegtet, nem feltétlen a legjobb dolog. A kártyák – ahogyan feljebb olvasható – nem elég változatosak, és az extrákat jelentők is túl könnyen hozzáférhetőek ahhoz, hogy egyszerű dolgunk legyen. Nincsenek véletlenszerű, mindent felborító kártyák – mint például a hasonló elven működő Azulban, csak kártyák nélkül -, hogy kölcsönösen áthúzzák a játékosok terveit. Ez pedig az egymással való kommunikációt vagy esetenként kiélezettebb, izzasztóbb szitukat zárja ki a játék során. Gyakorlatilag úgy is végig lehet menni a Cégépítőkön, hogy a “Te jössz”-ön kívül nem interaktálunk egymással a játék során, mert nincs miért.
A társasjáték alapötletéből némi extrával még több is kihozható lett volna. Például az említett munkakártyákon számos olyan munkaleírás is volt, amelyekből formálhatóak lettek volna a játékmenetét véletlenszerűen megbolygató események – mint például egy váratlan NAV ellenőrzés. Vagy hogy csapatépítő miatt kimaradsz egy körből. Ezek és más, a komplexebb stratégiai gondolkodást serkentő játékelemek nélkül a Cégépítők maradt egy egyszerű játék, ahol minimális taktika mellett lépkedhetünk előre.
Kicsit olyan érzése van ettől az embernek, hogy szélesebb közönségre készült a társasjáték, miközben témája egyértelműen felnőtteket vonzhat be első sorban.
A kettős cél pedig egy ambícióit némileg alul múló társasjáték. Hiányzik a játékból maga a cégépítés érzés. A fő játékmezőn való lépkedés teljesen absztrakt, bármilyen játékban benne lehetne. Ha valamit gyorsan szeretnénk játszani, a Cégépítők jó választás lehet, de talán ebben a kategóriában is találhatunk sokkal izgalmasabb címeket.
A Cégépítők társasjátékot a Next9 jóvoltából volt alkalmunk kipróbálni.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
