A Star Wars folytatástrilógiájának Rey Skywalkereként ismert Daisy Ridley egy családi témájú thriller főszerepében tér vissza. A lápkirály lánya patikamérlegen adagolja a kötelező zsánerelemeket, a feszült hangulat első számú felelőse mégsem az akció, hanem a látványvilág és a veszélyérzet.
A lápkirály lányát Neil Burger rendezte Karen Dionne 2017-es regényéből, azonban az írónő is hozott anyagból dolgozott. A lápkirály lánya eredetileg egy Andersen-mese, ami nem éppen „mese habbal”. A történet egy egyiptomi hercegnőről szól, aki egészen a Skandináv-félszigetig utazik, hogy megtalálja az apja betegségét kezelni képes gyógyfüvet. A mocsaras tájon azonban foglyul ejti őt a lápkirály. Elrablása helyén növény sarjad, aminek virágjából egy kislány születik, aki megszólalásig emlékeztet a hercegnőre. A mese ezt a gyereket helyezi középpontba, aki meglehetősen furcsa, kettős természettel bír.
A regény és ennek nyomán a film leháncsol a történetről minden mesebeli elemet. Ami marad, az az emberrablás annak legkevésbé sem mesébe illő implikációival. Virágból született gyerek helyett a főszereplő Helena Pelletier (Daisy Ridley), lánynevén Holbrook, akivel gyerekként (Brooklynn Prince) ismerkedünk meg a film elején.
Helena a civilizációtól távol, az amerikai vadonban nevelkedik tizenkét éves koráig.
Apja, Jacob Holbrook (Ben Mendelsohn), aki a „lápkirály” becenevet kapja, amolyan modernkori Vadölőként az erdő mélyén, a természet meghitt harmóniájában él asszonyával és gyerekével. Ételnek azt szerez, amit a vadon kínál, Helenának pedig a felnőtt élethez szükséges készségek gyanánt nem matekot meg történelmet, hanem nyomkövetést és vadászatot tanít.
Hamar kiderül azonban, hogy a család természetközeli élete nem mindig a Thoreau által megénekelt harmónia jegyében zajlik, és Jacob jellemébe jutott egy kevés Huckleberry Finn törvényenkívüli apjának barbaritásából is. Ennek első jelét akkor észleljük, amikor egy NPC véletlenül a kunyhó közelébe téved a quadjával, mire Helena anyja rimánkodni kezd neki, hogy vigye el őt és a lányt, mert elrabolták. Az NPC-t nyilván agyonlövi a hazatérő Jacob, anya és lánya viszont kereket oldanak.
A történet tulajdonképpen ezzel a szökéssel veszi kezdetét.
A film jelenében Helena tisztes családanya, aki munkaidőben egy nagyvállalatnál pötyögi táblázatba a számokat, egyébként pedig egyetemi oktató férje, Stephen (Garrett Hedlund) oldalán neveli kislányát, Marigoldot (Joey Carson). Múltját maga mögött hagyta, arról senkinek, még közvetlen családjának sem beszél, valódi származásáról egyedül a szökéskor ügyeletes rendőr, Clark (Gil Birmingham) tud, akivel viszont nem tart kapcsolatot. Aztán persze ahogy az lenni szokott, apja megszökik a fogságból, és eljön, hogy birtokba vegye jussát, vagyis a családját.
A lápkirály lánya identitásról és birtoklásvágyról szól, jellegzetesen amerikai külsőségekkel körítve.
Képi világát és a cselekmény környezetét tekintve A lápkirály lánya visszanyúl az amerikai irodalom legősibb témájához és a korai amerikai telepesek alapélményéhez, a végtelen természet és az ember konfliktusához. Jacob saját felfogása szerint visszatér a romlatlan természet egyszerű, tiszta, de kemény törvényeihez, ahol vagy ragadozó leszel, vagy préda. Gyerekét is ebben a szellemiségben neveli, amikor megtanítja neki a vadonban való túlélés alapjait.
Gyönyörű, háborítatlan tájak kényeztetik a szemünket: erdők, vízesések, lápvidékek.
Ezek szimbolizálják azokat a gyökereket, amelyek elválaszthatatlan részét képezik Helena személyiségének.
A lápkirály lánya egy rövid, de emlékezetes és a fő téma kibontása szempontjából roppant fontos jelenete az, amikor Helena anyja szökni kíván, a kislány azonban foggal-körömmel tiltakozik, mert az apjával akar maradni. Nem tudom, az írónőt vagy a rendezőt illeti-e a dicséret ezért a jelenetért, de Burger mindenképpen jól tette, hogy ezt a filmbe is beemelte. A lápkirály lánya elsősorban thriller, nem dráma vagy játékfilm, de üdítően realisztikus mozzanat, hogy a gyerek, részben a szigorú indoktrinációnak, de részben – és nem elhanyagolható mértékben – a kellemes közös élményeknek is köszönhetően felnéz az apjára, ragaszkodik hozzá és nem látja át valódi helyzetét. A szökéskor tanúsított ellenkezése kiválóan megalapozza a cselekmény középpontjába állított dilemmát és azt a felismerési folyamatot, ami aztán a néző számára is fokozatosan kibontakozik, és ami segít Helenának végérvényesen eldönteni, hová tartozik valójában.
A lápkirály lánya emellett kiválóan érzékelteti a természethez való viszonyunk ellentmondásos jellegét: egyszerre látjuk az emberi beavatkozástól mentes vadon érintetlen harmóniáját és a civilizáció hiányának részvétlen brutalitását.
A film egy átélhető emberi helyzeten keresztül mutatja be, mennyire nem magától értetődőek a civilizációs alapértékeink.
A megfelelő neveléssel nemcsak hogy bármi átadható egy gyereknek, de még ragaszkodni is fog hozzá a saját, kívülről nézve jól felfogott érdeke ellenére. A könyörtelen természet szülöttei vagyunk vadászattal, ártatlan állatok lemészárlásával és kölykeik részvétlen sorsára hagyásával. Ennek a pusztító ösztönnek a felülírása még mindig komoly energiaráfordítást igényel, és ez a ráfordítás sem biztos, hogy jó irányba formálja az egyént. Maga a „család” fogalma is mesterséges konstrukcióként jelenik meg előttünk, hiszen a film további fő üzenete az, hogy az ember igazi családját nem feltétlenül azok alkotják, akikkel vérségi kapcsolata van.
Minderre a film egész árnyaltan világít rá. Ennek ellenére nem feledkezhetünk meg róla, hogy
irodalmi tradíciók ide, civilizációs témakör oda, A lápkirály lánya végső soron thriller marad.
Az a rendeltetése, hogy bőséges mértékben adagolja a feszültséget. Ilyen téren a film becsületesen hozza a kötelezőt. Nem több és nem kevesebb, mint egy egyedi mázzal borított tisztességes iparosmunka, és még az anya-lánya témaválasztás sem újító. Amit mindenképpen a javára kell írni, az az, hogy nem akarja olcsón megúszni a feszültségkeltést. A puszta akciójelenetek helyett folyamatosan fenntartja a fenyegetettség légkörét. Helena pontosan tudja, hogy Jacob látszólagos halála álca, a férfi pedig szinte természetfeletti ügyességgel rejtőzködik. Mindebben semmi újdonság nincs, tipikus zsánerfogásokkal van dolgunk, de jól működnek, a film hozza, amit hozni kell.
A színészi játékkal szemben nem sok elvárás merül fel, hiszen lényegében két központi karakter viszi a hátán a cselekményt. Daisy Ridley és Ben Mendelsohn jól és hihetően hozzák a karaktereiket, és a mellékszereplők kapcsán sem merül fel különösebb kifogás. Ilyen téren A lápkirály lánya korrektül teljesít.
Viszont a szereplők döntésein lett volna mit finomítani.
A lápkirály lánya a zsánerében egyáltalán nem meglepő módon beiktat olyan döntéseket, amelyek a cselekmény alakítása szempontjából fontosak, viszont a néző az arcát kaparja tőlük. Nincs belőlük sok, de nem mehetünk el mellettük. Például amikor a történet elején Jacob megszökik az őrizetből, Helenát FBI-ügynökök serege várja otthon, mert az apa és a lánya közötti kapcsolatfelvétel nyomait keresik. Ez az eljárás teljesen érthetetlen, úgy viselketnek, mintha semmit nem tudnának az ügyről. Holott ismernük kellett volna az előzményeket, közöttük azt, hogy a lány teljesen új személyazonosságot kapott, apjával semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn. Hasonlóképp nehezen érthetők Helena döntései az apjával kapcsolatban. Nehéz felfogni, mire számított egy börtönviselt, betegesen ragaszkodó embertől. Egy darabig ezeket a döntéseket érthetővé teszi a főhős kötődése gyermekkora boldog emlékeihez. Azonban a rendező túllépi ezt a mértéket, Helena pedig zavaróan gyanútlannak mutatkozik akkor, amikor már rég nem engedhetné meg magának. Emiatt aztán a filmet záró akció is a kelleténél jobban elhúzódik.
Verdikt
A lápkirály lánya korrekt thriller, amelyben a sablon stíluselemeket színesíti az, hogy motívumai visszanyúlnak az amerikai irodalom gyökereiig, továbbá az emberi létezés egyik alapvető kérdését feszegeti. Ezen túlmenően nem különösebben újszerű, de jól megrendezett és szép látványvilágú film, ami a zsánerkövetelményeknek megfelelően jól adagolja a feszültséget.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
