A Disney+ új családi sci-fi filmje, a Kráter hiába látványos, a cselekményből hiányzik a feszültség. Az öt fiatal tini, akik kiszöknek a Hold felszínére, hogy egy epikus utazásra induljanak, igazából saját magukat keverik bajba. Barátság, szerelem, összetartás és az emberiség helye az univerzumban; ezeket a kérdéseket is érinti a Kráter. Kár, hogy nem kezd velük sokat, mert így végeredmény egy egyszernézős limonádé lett. Spoilermentes kritika.
A filmet eredetileg Shawn Levy, a Stranger Things producere rendezte volna, ám végül megmaradt produceri feladatainál. Levy neve miatt az előzetes alapján arra számítottam, hogy a film egy holdbéli Stranger Things-szerű sztori lesz, jó poénokkal és szerethető karakterekkel – na és izgalmakkal. A Kráter története szerint Caleb Channing (Isaiah Russel-Bailey) egy bányászkolóniában nőtt fel a Holdon, ám édesapja halála után egy távoli bolygóra kell költöznie. Mielőtt azonban végleg elhagyná a Holdat, teljesíteni szeretné apja utolsó kívánságát, és ellátogatni egy rejtélyes kráterhez. Barátaival, Dylannel, Marcussal és Borney-val és a Földről nemrég érkezett lánnyal elkötnek egy öreg holdjárót és elindulnak felfedezőútjukra.
A Kráter cselekménye nem túl összetett; öt fiatal elköt egy verdát és kilóg a Hold felszínére, a kráter felé tartó úton pedig felfedezik a holdat, és bolondoznak. A film valamennyire hajaz a Stranger Things-et oly népszerűvé tévő tinik megható barátságának történetére is, de sajnos nem tudja felvenni vele a versenyt. A főszereplők cukik, aranyosak, de nem érint meg minket igazán a kis társaság sztorija. Nem teszi próbára az út a főszereplőket vagy a barátságukat. Együtt bukdácsolnak és lebegnek végig a Holdon és próbálják leküzdeni azokat az akadályokat, amiket saját maguknak állítottak. A főhősök kapcsán a film szórakoztatóbb része a Holdon született srácok és a földbéli lány, Addison beszélgetései, ahol összehasonlítják otthonaikat, vagy a lány a Földről mesél. Addison karaktere kapta Caleb mellett egyébként a legtöbb mélységet, és Mckenna Grace alakítása is magasan a legjobb a színészek között.
A Kráter legnagyobb gondja maga a történet.
Az utazás és az út végén a főhősökre váró titokzatos kráter jó elemei a történetnek, és fenntartják a kíváncsiságot, de a feszültség nincs a helyén. Nem találkoznak igazán nehéz vagy éles helyzetekkel a fiatalok, a legtöbb slamasztikába pedig saját magukat keverik. Sőt, a karakterek elmondják, hogy „ebből baj lesz”, majd láss csodát: baj is lesz. A srácok persze többnyire megoldják a konfliktusokat, és beismerik, ha butaságot csináltak. Végső soron mégis a felnőttek lesznek azok, akik kihúzzák őket a szorító helyzetükből. Ezzel az a gond, hogy a későbbiekben a sztori ezzel nem kezd semmit, sőt, úgy állítja be a történteket, mint sorsfordító eseményeket, és a főhős felnőtté válásának kezdetét. Jó lett volna, ha a Kráter komolyabban foglalkozik a tettekért való felelősség kérdésével – vagy legalábbis nem bagatellizálja el.
A másik gond az a filmmel, hogy nem tudunk meglepődni, nem húz semmi váratlant a sztori. A felnövéstörténet része sem tud igazán működni, nem látjuk, hogy Caleb igazán tanult volna valamit, vagy kezdene bármit is a tudással, amit az útja során szerzett. A baráti társaság közt is felvet a történet személyes konfliktusokat, de ezek is nagyon hamar megoldódnak. Ironikus módon pont a film végére alakulnak ki azok a nagyobb fejlődéstörténetek és feszültségek, amelyeket érdemes lett volna megmutatniuk az íróknak nagyobb részleteiben.
A Kráternek vannak azért érdemei is: a háttértörténete és világa rendkívül érdekes. Adott a Föld, a holdbéli bányászközösség, és az Omega, az új, idilli otthon. A Hold két világ közt rekedt; fontos támpont a nyersanyag bányászat miatt, ám saját kultúrája, vagy története nem igazán van. A holdbéli iskolákban is inkább a munkán van a hangsúly, a bányászok pedig szigorú szerződés szerint dolgoznak. Ennek a szürke életnek Caleb és társai is látják a hátrányait, elvágyódnak vagy éppen dühösek, mint ahogyan a fiatalokhoz illik.
A Kráter történetében fény derül a Hold múltjára is, ami remek katalizátor a srácok későbbi fejlődése szempontjából, de ez megint csak háttérbe szorult. A kráter rejtélye szintén tartogat izgalmakat, ez a szál jól fel lett építve, Caleb apja miatt érzelmi töltetet is kap. A sztori előrehaladtával minket is egyre jobban érdekel, mi lehet ott és vajon miért volt olyan fontos Caleb apjának, hogy a fia is lássa a helyet. A kráterben találtak pedig remekül illeszkednek a film háttersztorijába, és fontos üzenetet is hordoz.
A film kapcsán a látványra nem lehet panaszunk. A Hold tájai fantasztikusak, szemet gyönyörködtetőek. A speciális effektek, a holdbéli séták autentikusak.
A Kráter világépítése és háttérsztorija izgalmas, a látványa szórakoztató lett. Kár, hogy az alkotók által felvázolt társadalmi ellentétekre és a bányászkolónián belüli feszültségekre nem tett több hangsúlyt. Emellett szeretett volna egy űrbéli Stranger Things lenni, de ez csak úgy működött volna, ha kellő feszültség is kerül a sztoriba. Ennek hiányában viszont egy szép, de egyszer nézős limonádé.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
