Néha az embert egyszerűen elfogja az érzés, hogy szeretne nézni valami klasszikus fantasy-t, varázslattal, gonosszal és jóval, istenekkel és démonokkal, meg egy bájos meleg párral. Ilyenkor kiváló kikapcsolás tud lenni egy MXTX regényéből készült donghua (kínai animációs sorozat), amilyen A démoni kultiváció nagymestere, vagy éppen Az égi hivatalnok áldása.
Mo Xiang Tong Xiu egy kínai, webnoveljeiről (interneten publikált regény) ismert írónő, aki elsősorban BL (boy’s love – meleg férfiakról szóló) történetek írásával tett szert nagy népszerűségre. Kínában erős a cenzúra, így ezek a regények nem jelenhettek meg nyomtatásban sokszor explicit homoszexuális tartalmuk miatt, illetve nagyon sokszor a fantasytémák is érintenek olyan elemeket, mint a nekromancia, ami szintén erősen tiltott. Ennek ellenére az írónő regényei hatalmas, és nemzetközi népszerűségre tettek szert – két sorozata, a Grandmaster of Demonic Cultivation (Mo Dao Zu Shi – magyar nyelven A démoni kultiváció nagymestere-ként jelent meg), és maga a Heaven Official’s Blessing (magyarul Az égi hivatalnok áldása) magyarul is kiadásra került. Ennek köszönhetően mindkét sorozatból készültek adaptációk is, A démoni kultiváció nagymestere egy befejezett, négy évados animációs sorozat mellett egy ötven részes élőszereplős sorozatot is kapott The Untamed címen. Természetesen az adaptációk mindegyike kihagyta a homoszexuális szálat, a főszereplőket barátokként, lelkitársakként ábrázolja, és elsősorban a rendezői megoldások, finom sejtetések próbálják elérni, hogy azért ne vesszen el teljesen a romantika sem.
De mennyire jelent problémát a cenzúra? Mennyire árt egy ilyen fantasysorozatnak, ha a főszereplők kapcsolata kicsit átalakul? Az égi hivatalnok áldása esetén ez nagyon fontos kérdés.
A történet szerint Xie Lian egykor Xianle birodalmának koronahercege volt. Az országa virágzott, ő maga tehetséges kultivátor (lényegében keleti mágus) volt, és nagy népszerűségnek örvendett. Fiatalon felemelkedett a mennyei tisztviselők sorába, és nagyerejű hadisten lett belőle. Nyolcszáz évvel később harmadszorra tér vissza a mennybe, két letaszítás után, és immár minden birodalom rajta nevet. Követői nincsenek, templomai elnéptelenedtek, alig akad az istenek között, aki a segítségére sietne. Miközben azonban próbál segíteni az embereknek, követőket gyűjteni, és végrehajtani a mennyei tisztviselőktől kapott feladatokat, újabb és újabb titkokra derít fényt, amelyek mind összefüggnek az őt nyolcszáz éve kísértő balsorssal. Ráadásul mellé szegődik egy rejtélyes démon is, Hua Cheng, akitől még a mennyekben is rettegnek…
Aki ismerős a kínai fantasy-k, a wuxiák és xianxiák világában, annak a történet sok újdonságot nem tartogat. A helyszín egy ősi Kínára hajazó birodalom (Az égi hivatalnok áldása esetén valószínűleg kimondhatjuk, hogy magának az ősi Kínának egy fantasy újragondolása, mert többször is említenek valós helyszíneket, például a Góbi-sivatagot), ahol azonban kultivátorok, istenek, szörnyek, szellemek és démonok járnak. A főszereplőnk vagy kultivátor, vagy jelen esetben egy mindenki tiszteletét elvesztett isten, aki valamilyen varázslatos rejtélybe keveredik, és azt kell felgöngyölítenie, miközben mindenféle ellenfelek várják. Az MXTX donghuákra jellemző igényes látványvilág biztosítja, hogy tényleg életre keljen egyfajta sötét, misztikus mesevilág, ezt pedig egy hasonlóan igényes soundtrack, egy gyönyörű opening, és minőségi szinkronmunka is megtámogatja. A japán animék átlagához képest kicsit részletesebb, kicsit finomabb a rajzolás, jobban kidolgozottabbak a karakterdizájnok, és tényleg van pár olyan állókép, ami nagyon meg tudja ragadni a nézőt.
Maga a sorozat dinamikája is a helyén van. Xie Lian bájos főhős, van egy mély melankólia a karakterében, ami mutatja, hogy sötét a múltja, de kedves természetű, és sokszor kellemes a humora. Kicsit a klasszikus, síró bohóc archetípust mutatja, de jól áll neki, és jó követni a kalandjait. Hua Cheng, a másik főszereplő főként álcázva jelenik meg, de szintén kellemes a humora, amikor pedig látunk valamit az erejéből, akkor érződik, hogy fenyegető és hatalmas démon. A karakterek dinamikája cenzúra ide vagy oda, jól működik romantikus szálként is, ügyesen belecsempészték a flörtöt, a játékosságot a sorozatba, tényleg lehet nekik szurkolni, és egyáltalán nem hiányzik, hogy a kapcsolat fizikaibb legyen. A két állandó mellékkarakter Nan Feng és Fu Yao szintén nagyon szerethető figurák, az, ahogy egymást és Hua Chenget is piszkálják ugyancsak egy állandó humorforrás, és ad egy kis „talált család” dinamikát a főszereplőgárdának.
Az égi hivatalnok áldása gyengesége, hogy bár a mellékszereplők is szórakoztatók, de azért élesen elkülönülnek a főszereplőktől. Általában érződik, hogy az epizodikus történetek, a konfliktusok, amiket a főszereplők megoldanak, tényleg csak annyit rejtenek magukban, amennyit a képernyőn látunk. Kevés a ki nem mondott, sejtetett kapcsolat, a meg nem mutatott történetszál – a mellékkarakterek legtöbbje tényleg csak arra szolgál, hogy egy fejezet legyen Xie Lianék történetében, és nincs személyiségük azon túl, nem is lehetne visszahozni később őket. Kicsit felületes a világépítés is – bár varázslatos az az ősi Kína, amibe belépünk, de nincsenek igazán szabályai. A mágia létezik, működik, de hogy hogyan, azt senki nem tudja. Az istenekről is tudunk, a halandók felemelkednek közéjük, de még arra sem kapunk választ, hogy pontosan mire van szükség ahhoz, hogy valaki a mennybe jusson. Egyes istenek jólelkűek és becsületesek, mások korruptak, egyesek bátrak, mások gyávák… nem látszik, hogy mi az a tulajdonság, ami őket kiemelte az egyszerű emberek közül.
A széria szerethető, de azért érződik, hogy az írónő tudta, hogy a sikert elsősorban a BL vonal, maga Xie Lian és Hua Cheng kapcsolata fogja meghozni, a fantasy pedig leginkább ennek körítéseként működik.
Az égi hivatalnok áldásának viszont jót tesz az adaptáció, több okból is. Egyrészt, mert Mo Xiang Tong Xiu light novel formátumban írta meg a regényt, aminek műfaji jellegzetessége is, hogy sokszor felületesek a leírások, és nagyon nyersen, csak a cselekményre fókuszálnak. Ez Az égi hivatalnok áldása esetén kevésbé feltűnő, mint mondjuk A démoni kultiváció nagymesterénél, de azért határozottan jelen van, és rontja a regény olvashatóságát. A donghua a nyers cselekményhez látványvilágot, mozgást, szinkronmunkát ad – az animátorok és a színészek értelmezései a karakterekről önmagában mélyítik az élményt, egyszerűen többé válik a történet azáltal, hogy képernyőre került. Ironikus módon még maga a cenzúra is jót tesz a cselekménynek – azáltal, hogy Hua Cheng és Xie Lian kapcsolatából kiveszik a fizikai faktort, maximum plátói vonzalomként mutathatják be az érzéseiket, az is sokkal erősebbé és szerethetőbbé válik. Nem a szexualitás, a hatalmi egyensúly problémája, és Xie Lian szüzességi fogadalma kapja a nagyobb hangsúlyt, hanem az a lelki kötelék, ami kettejük között van, ami egyszerűen egészségesebbé is teszi a párost.
Érdemes kihangsúlyozni, hogy a donghuából egyelőre csak egyetlen évad készült el (és sajnos ez lehet, hogy így is marad, az egyik szinkronszínész botrányai miatt), így nem tudni, az adaptáció mennyire boldogul a regény későbbi problémáival, de egyelőre a készítői nagyon ügyesen megtalálták azt az egyensúlyt, ami Mo Xiang Tong Xiu-nak magának sokszor nem sikerült.
Az égi hivatalnok áldása kiváló szórakozást jelent, ha az ember szeretne egy kicsit kikapcsolódni, nevetni és szomorkodni egy sötétebb hangulatú ázsiai mesén. A donghuák kedvelőinek mindenképpen ajánlott.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
