Rodrigo Sorogoyen legújabb filmje, a Szörnyetegek könnyen sokat emlegetett referenciaponttá válhat. A felszínen thriller dramaturgiával elmesélt személyes dráma rengeteg univerzálisan is érvényes gondolatot tartalmaz. Hatásában pedig éppen azért hosszan tartó, mert tartózkodik a hatásvadászat minden formájától. Realista, naturalista megközelítése pedig letaglózó erőt és feszültséget mutat. A filmet valós események ihlették, így a kritika spoilereket tartalmaz.
A valódi szörnyetegek
Sorogoyen filmje legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy számos Goya-díjat bezsebelt. A legfontosabbnak tartott spanyol filmes díjátadóról szám szerint kilenc kitüntetéssel távozott. Köztük az összes főbb díjat elhozta, azaz a legjobb filmnek, rendezőnek, főszereplőnek, mellékszereplőnek és operatőrnek járókat is. Ami nem is csoda, hiszen a Szörnyetegek egy rendkívül precízen megalkotott mű. Az pedig csak még szörnyűbbé teszi a történetet, hogy valós események ihlették.
1997-ben történt, hogy egy holland pár, Martin Verfondern és Margo Pool a galiciai Santoallába költözött. Egy ökotudatos mezőgazdálkodási vállalkozást hoztak létre a faluban, ám az ott lakó másik őshonos családdal hamar konfliktusba kerültek. A Rodríguez családnak ugyanis nagyon nem tetszett, hogy a frissen a településre került hollandokat ugyanolyan jogok illetik meg a hegyi földterületeket érintően, mint őket. A haszonélvezet megfelezése miatt egyhamar fellángolt a gyűlölet a galiciai család részéről. A holland férfit ezután számos konkrét fenyegetés érte, aminek következtében egy videókamerát kezdett hordani magával, hogy rögzítse az atrocitásokat.
2010-ben Martin nyomtalanul eltűnt, a holttestét pedig csak 2014-ben találták meg.
A Szörnyetegek némi változtatással pontosan ezt a sztorit dolgozza fel. A beköltöző pár ezúttal azonban francia, és az események is rövidebb idő alatt zajlanak le. Minden más viszont félelmetesen és megrázóan pontosan ábrázolja egy számos frusztrációból eredő konfliktus eszkalálódását.
Morális dilemmák
A Szörnyetegek francia párja, Antoine (Denis Ménochet) és Olga (Marina Foïs) mindent megtesznek, hogy a közösség megbecsült tagjai legyenek. A helyi piacon kínált portékájuk vonzza a vásárlókat, igyekeznek a lehető legjobban elsajátítani a nyelvet, és még ingatlanokat is felújítanak. A falu egy kisebb része, konkrétan a közvetlen szomszédaik jóformán csak a betolakodót látják bennük. Nem elég, hogy az “idegenek” szavazati joggal rendelkeznek a fontos földterületeket érintő kérdéseket illetően. De a franciák szavazata éppen ugyanannyit ér, mint azoké, akik időtlen idők óta életvitelszerűen élnek a faluban. A fő konfliktus a vitás területre történő szélturbinatelepítésből ered. Az ellentét kiéleződése először előbb csak goromba mikroagressziókban mutatkozik meg. Kocsmai beszólogatás, illetéktelen behatolás, szemetelés, pimasz évődés egy lerobbant kocsi felett. Egyre megy. A valódi háború viszont akkor pattan ki, amikor Xan (Luis Zahera) és értelmileg visszamaradott testvére, Lorenzo (Diego Anido) megmérgezik a franciák növényöntözésre használt kútját.
Rodrigo Sorogoyen a Szörnyetegek játékideje alatt meglehetősen sok mindenről beszél, de a film rétegzettsége mégsem temeti maga alá a szüzsét.
Egészen egyenes alkotás, ami szubtextust viszonylag keveset tartalmaz, ám így is számos pontján késztet továbbgondolkodásra. Rengeteg kibeszélnivaló témát tartalmaz. Legyen szó akár a konfliktuskezelési módszerekről nő és férfi, fiatal és idősebb generáció között, vagy éppen ellentmondásos etikai kérdésekről. A Szörnyetegek pedig éppen ezért működik mesterműként: számos helyzetben szembesíti a nézőt különféle dilemmákkal, miközben a döntések végeredményét nem relativizálja.
Mennyiben jogos a “bennszülöttek” felháborodása? És jogos védekezés-e, vagy személyiségi jogsértés, ha valaki videófelvételeket készít az életveszélyes fenyegetésekről? Meddig terjednek a törvény és igazságszolgáltatás határai? Miért nem tesz semmit a rendőrség? Meg amúgy is: mi történik, ha a megállíthatatlan erő találkozik az áttörhetetlen akadállyal? A Szörnyetegek és Sorogoyen nem próbálja meg felmenteni a gyilkos testvéreket, de érthető motivációt ad tetteiknek. Ugyanakkor Antoine-ról is rendkívül árnyalt képet mutat, de a tragikus sorsát egyáltalán nem megérdemelt büntetésként tálalja.
A föld minden
A Szörnyetegek ráadásul nemcsak azért képes zsigeri hatást kifejteni, mert szépen rétegzett módon ábrázolja az elsőre egyértelműnek tűnő problémahalmazát. Hanem azért is, mert abban számos további mellékesnek tűnő témát is érint.
A film viszont így nem pusztán összedobált ötlethalmaz lesz, hanem egy komplex világ összetett ábrázolása. Ami mégsem bonyolult fejtegetésekben éli ki magát, sokkal inkább a tapintható életszerűségben.
Ugyanúgy helye van a történetben a szokásjognak, az eltérő irányokba mutató konfliktuskezelési módszereknek. De egyáltalán nem elhanyagolható a szociokulturális, etnikai ellentétek és történelmi sérelmek bemutatása sem. Ez a halmaz pedig egészen aktuális és áthallásokkal tüzdelt felhangot kölcsönöz Sorogoyen filmjének.
A rendező pedig nem elsősorban az európai szerzőifilmektől elvárt módon tálalja a cselekményt. A Szörnyetegek felszíni home invasion thriller dramaturgiája valójában egy kegyetlen tragédiát rejt. A műfaji elemei pedig kizárólag a maximálisan bőr alá kúszó hatás kiváltását szolgálják. Közhely, de a feszültség nem egyszerűen csak tapintható, de észrevétlen módon ragad rá a nézőkre már a legelső kocsmajelenettől kezdve. Ménochet és Zahera játéka szinte észrevehetetlen apróságokkal van tele, aminek következtében tényleg olyan, mintha két haragos civakodását látnánk, nem pedig színészi munkát.
Párbeszédeik brutális erővel hatnak, ez pedig Sorogoyen hosszan kitartott, lassan közelítő snittjeinek is köszönhető. A kocsmai beszélgetések párbaj jellege pedig a western műfaji jellegzetességeit is képesek megidézni. Az olyan tematikai elemek, mint a föld feletti vita és érdekellentét, vagy a technológiai fejlődés nyújtotta lehetőségek szembeállítása a hagyományos életmód hanyatlásával csak erősítik ezt az érzetet. De a szilaj paripákkal lassított felvételben birkózó férfiak nyitószegmense is sok mindent előrevetít. Kiemelkedően hatásos momentum még az éjszakai útonállók jelenete, valamint a gyilkosságot megelőző macska-egér játék. Az Antoine vesztét okozó dulakodás pedig brutálisan realisztikus és pont emiatt felkavaró, aminél lélekölőbb nem sok akadt mostanság.
Verdikt
A Szörnyetegek témája és elementáris hatása miatt három közelmúltbeli európai filmet is képes megidézni: az R. M. N., Alcarrás, és A meghívás párhuzamok szinte adják magukat. Viszont az Alcarrásnál hatékonyabban kommunikálja üzenetét, miközben kerüli A meghívás hatásvadász fogásait.
Rodrigo Sorogoyen filmje egy olyan hosszú távon is ható mű, amiből könnyen referenciapont válhat, miközben mégis képes széles közönségréteghez szólni. Kiábrándító tragédiájában pedig egy bárki számára érthető tanmese is ott rejtőzik.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
