Shazam karaktere olyan egy kicsit a szuperhősök között, mint az a kistesó, aki nagyon szeretné, de nem tudja tartani a lépést a nagyokkal. Épp gyermetegsége tette azonban az első filmet olyan könnyedén szórakoztatóvá a sötét és komor DC mozik sorában, amivel ki tudott emelkedni közülük. A Shazam! – Az istenek haragja ehhez képest jelentősen feltekerte a komolysági szintet és már-már horrorba illő jelenetekkel bombázta a gyanútlan nézőt, akit egy fél perccel korábban még a családi összetartás fontosságáról oktatott ki. Hogy hogyan illik össze a rémálom üzemanyag a Halálos iramban referenciákkal, az az alábbiakban kiderül!
A 2019-es Shazam! óta eltelt időben igencsak megnőttek a film főhősei, amit a forgatókönyv hol szájbarágósan érzékeltet, hol figyelmen kívül hagy. Ez a kettősség pedig szinte mindenhol érezteti magát. A David F. Sandberg rendezésében, Zachary Levi, Grace Caroline Currey, Adam Brody, Meagan Good, D.J. Cotrona és Ross Butler főszereplésével készült film azonnal belecsap a lecsóba és úgy mutatja be főgonoszait, hogy a szőr is felálljon a néző hátán. Gyorsan világossá válik tehát, mit jelent a film címe, még ha várnunk is kell rá, hogy az istenek haragja lecsapjon Shazamre. A tömeghisztériát ugyanis gyorsan fel is váltja a Shazam család könnyed hétköznapjainak bemutatása és itt el is időzik egy jó darabig a sztori.
Furcsa látni, hogy a karakterek egy része az elmúlt években jelentős személyiségfejlődésen és fizikai változáson estek át, míg más részük mintha megragadt volna 2019-ben. Billy (Asher Angel) például a 18-hoz közelítve egyszerre küszködik a hőssé válás nehézségeivel és családja elvesztésének lehetőségével, hiszen árvaként ebben az életkorban kerül ki hivatalosan az állami gondozásból. Míg korábban mindenáron szabadulni akart a nevelőszülők által képviselt rendszerből, új családja mellett úgy érzi, megtalálta otthonát és retteg a változástól. Freddy (Jack Dylan Grazer) csak élvezi újonnan jött szuperképességeit és a velük járó népszerűséget, Darla (Faithe Herman) pedig megmaradt ugyanaz az aranyos kislány, aki 2019-ben volt. Különleges képessége pedig nem is a gyorsaság, hanem inkább a már-már idegesítő optimizmusa, amivel a legkilátástalanabb helyzetet is képes megmenteni egy maréknyi Skittles segítségével.
Habár a látványos CGI összecsapások és a horrorba illő szörnyek mögött könnyen megbújik, a sztori középpontjában mégis az egészséges családmodellek kérdésköre áll.
Ezt a témát járja körbe Billy és fogadott testvérei kapcsolata is, akikbe főhősünk olyan görcsösen kapaszkodik, hogy azok már-már fojtogatónak érzik jelenlétét és időnként konfrontálódnak is vele emiatt. Atlas több ezer éves leányai sem hiba nélküliek ebben a kérdésben, a film pedig még segít is párhuzamot vonni közöttük. Hespera (Helen Mirren), Kalypso (Lucy Liu) és Anthea (Rachel Zegler) ugyanazokkal a problémákkal küzdenek, mint a tizenévesek. Sőt, a gyerekek sokszor még nagyobb érzelmi intelligenciáról is tesznek tanúbizonyságot, mint az évezredes bölcsességgel rendelkező istennők.
Na, de mi van az akcióval?
Látványos összecsapásokból sincs hiány a film során. A 130 perc második fele ugyanis javarészt egy nagy csatából áll, amelyben helyet kap a varázslat, az ókori mitológia hátborzongató alakjai, egy félelmetes sárkány és persze mindezek életre keltéséhez nem kevés CGI. A Shazam! Az istenek haragja hősei Bosszúállók szintű fenyegetéssel kell, hogy szembenézzenek és a film sok esetben még jobban is kezeli ezt, mint a mostani Marvel mozik többsége. Ettől függetlenül nem mentes a hibáktól.
A folyamatosan villódzó fények, a több színtéren folyó harc és az ezek megmutatására hivatott hirtelen vágások közepette könnyű elveszteni a fonalat, hogy ki hol van és kivel harcol éppen. Ha egy főszereplő veszélybe kerül, a realitástól való ilyen szintű elrugaszkodás és a folyamatos ingerek hatására nem igazán várható érzelmi reakció a néző részéről, de különben sem hagy rá sok időt a film. Mire aggódni kezdhetnénk egy karakter miatt, már újra rendben van minden, 16+-os besorolása ellenére mégis csak egy “gyerekfilmről” beszélünk.
Ennek ellenére nem javaslom figyelmen kívül hagyni a korhatár besorolást. Egyszerűsége és gyermeteg humora ellenére igen sötét bugyrokba látogat el a Shazam! Az istenek haragja. A végső csata szörnyei pedig igazi rémálomba illő alakok, akiknek a kezei között úgy hullanak a névtelen mellékszereplők, mint a legyek.
Kettősség jellemzi a filmet
Ahogy fentebb is említettem, nagyon erős kettősség jellemzi a filmet, ami több szempontból is megmutatkozik. Egyrészt története megoszlik a családi konfliktusok kezelése és az isteni erők csatája között. Másrészt, mintha a készítők sem tudták volna eldönteni, hogy komolyan vegyék-e magukat, vagy sem. Ennek köszönhetően a horrorba illő jeleneteket gyakran fűszerezik gyermeteg poénok, amire a felnőtt néző sok esetben csak a fejét fogja. Közben popkulturális utalásokkal nosztalgiázunk a Halálos iramban és a Trónok harca nyomán.
A Shazam! Az istenek haragja minden hibájával együtt azonban összességében egy szórakoztató mozifilm. A gyerekszínészek játéka azokban a kivételes esetekben, amikor látjuk őket, egészen kiemelkedő. A felnőttek pedig kellően komolyan vették szerepüket ahhoz, hogy elhiggyük nekik, valójában csak nagyra nőtt gyerekek. Mindeközben pedig megcsillogtatták humorukat egy-két jól irányzott poénnal.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
