A Karantén Zóna kendőzetlenül mutatja be a magyar környezetbe ültetett misztikus Covid-valóságot. A film 2022. június 25. óta megtekinthető az HBO Max kínálatából. A közösségi finanszírozással és szívvel- lélekkel készített öt egységre osztott szkeccsfilm egyik forgatókönyvírójával, Vida Orsolyával beszélgettünk a film munkálatairól, jövőbeli terveiről és a magyar kezdőfilmesek helyzetéről. Neve ismerősen csenghet a Wartburg című kisjátékfilmje kapcsán, amely 2016-ban Aranytojást kapott a Küstendorfi Filmfesztiválon. Interjú.
Mesélj arról, hogyan csöppentél bele A Karantén Zónába?
Danival (szerk. Zsótér Indi Dániel) már évek óta együtt dolgozunk: saját filmterveken, reklámokon, különféle projekteken. Együtt képzeltük el a következő éveket, így próbáltuk megtalálni azt a filmtervet, a sok-sok ötlet közül, amelyiket saját erőből meg tudunk valósítani. A Karantén Zóna volt anno a legfrissebb a listán, persze a legérdekesebb is, azért mentünk ezzel tovább.
Mennyire lett más a kész film, mint az a terv, amit legelőször felvázoltatok?
Nagyon hamar megvolt, hogy melyik részben mi lesz az uralkodó misztikus elem, igazából innen indultunk. A fejlesztési fázisban váltak komplex és mély történetekké, amiben minden esetben a próbák is nagy szerepet játszottak.
Mi volt szerinted a legnagyobb változtatás?
A Sehol című epizód szerkezete nagyon sokára született meg. Órákat ültünk a könyv fölött, éreztük, hogy a sztori jó, az ötlet jó, de dramaturgiailag nincs rendben. Valahol az 5. draft környékén Dani jött rá, hogy loop-okat kell “csinálni”. Szerintem én is felvisítottam, hogy igen, ez az.
A Sehol főszereplője Peti (Lakatos Máté), aki egy globális IT cég egyik alkalmazottja, megpróbálja a legtöbbet kihozni a karanténból, ehhez pedig a barátai helyett (Pájer Alma, Makranczi Zalán), saját laptopját hívja segítségül. A készülék olyan lehetőségekkel kecsegteti, ami egész hátralévő életét megváltoztatja.
Ezt légyszi magyarázd el nekünk, mint laikusoknak: mi nem volt rendben befogadói oldalról?
Nem volt meg a ritmus, nem lehetett érezni ennek a helyzetnek a nyomasztóságát. Emiatt valószínűleg unalmas lett volna nézni valakinek az eseménytelen életét. Igazából úgy kell elképzelni, mintha egy háznak még nem lett volna meg az egyik fala, egyszerűen csak nem volt kész, miközben a lényeg már benne volt.
Eredetileg is öt mini sztoriból állt volna a film?
Amikor először beszélgettünk A Karantén Zónáról, akkor hat történetvázlattal álltunk föl, úgy emlékszem a hatodikból is írtunk egy filmnovellát. De az végül annyira bonyolult lett volna és ki is lógott a többi közül, hogy elvetettük.
Mi volt ez a titokzatos, bonyolult rész? Ne fogd vissza magad, mindent tudni akarunk!
Abban egy nőnek volt 3 cicája, akik egy különös nyelven kommunikáltak egymással. A végén egy dimenziókapun elhagyták a gazdájukat, ha jól emlékszem. Ebből nem készült forgatókönyv, mert nem is illeszkedett a többi epizódhoz, plusz ezt lehetetlen lett volna leforgatni. Pont az volt a lényeg, hogy kis költségvetésben gondolkodtunk, és ez nagyon nem az a sztori volt. Nem mondok erről többet, mert még talán nem tettünk le róla, hogy ezt valamilyen más formában, képregény, vagy animációként elkészítjük.
Forgatókönyvíróként mi jelentette számodra a legnagyobb kihívást?
Mivel együtt írtuk Danival a forgatókönyvet, ezért nem is emlékszem ilyenre. Ha elakadtunk, ketten akadtunk el, és együtt oldottuk meg a gubancokat.
Szerintem a legjobb dolog a világon valakivel együtt írni, főleg ha ez a valaki még ilyen jó barátod is.
Fejtsd ki kérlek, hogy miben nagyobb előny a barát egy ilyen közös munkánál, mint mondjuk egy forgatókönyvíró kolléga?
Mi is kollégáknak indultunk, szerintem inkább arról van szó, hogyan alakul át egy munkafolyamat barátsággá. Egyrészt sok időt töltünk együtt, alapvetés, hogy szimpatikusak vagyunk egymásnak, együtt rezonálunk és erre jön, hogy egyre több mindent osztunk meg magunkból, így kialakul egy kötelék. Látjuk egymást akkor is, amikor valaki használhatatlan, amikor nincs jó passzban. Szóval az a legjobb dolog a világon, ha a munkatársad a barátoddá válik írás közben.
Őszintén, milyen volt együttműködni Zsótér Dániellel? Könnyen rá tudtatok hangolódni egymásra?
Nagyon könnyen egy hullámhosszra tudunk kerülni Danival, hisz eleve barátok is vagyunk. Így mielőtt elkezdünk dolgozni mindig beszélgetünk kicsit, hogy kivel mi van, ventillálgattunk, aztán jöhet a meló, amiben meg szintén nagyon szeretem a dinamikánkat. Az ötlettől a megvalósulásig együtt dolgoztunk. Már a fejlesztés során azon gondolkodtunk, hogy ki játszhatná az egyes karaktereket, Daninak tök sok ötlete volt, és úgy emlékszem mindenben egyet is értettünk, de közösen is ötleteltünk, szóval mondhatni ezt is együtt csináltuk. A díszletterve nem szóltam bele, az Dani és Redenczki Berni biznisze volt.
Neked melyik a kedvenc epizódod a filmből?
Szeretem, ahogy Lakatos Máté “szétlövi” a laptop képernyőjét és üvölt közben. A szétlövős jelenetet azért szeretem, mert egyszerűen nagyon jól néz ki és forgatni is izgi volt. Még nem dolgoztam ilyen anyagokkal korábban.
Mivel lehetett volna még elvontabb ez a film? Biztos repkedtek a poénok mindenféle őrültségről a tervezéskor és a forgatáson is.
Őszintén szólva inkább utólag jött sok ötlet, hogy mit lehetett volna még, meddig lehetett volna elmenni. Közben így is elég nagy őrültségnek tűnt ez az egész úgy, ahogy van. Nem tudom, most nem emlékszem olyanra, amin komolyan elgondolkoztunk volna, de biztos sok baromságot összehordtunk, ez igaz.
Te hogyan élted meg a karantént? Mennyire érzed ezt a filmet szívügyednek?
Én igazából jól elvoltam, olvastam játszottam, filmeztem. Aztán jött A Karantén Zóna is, úgyhogy nem unatkoztam. Amúgy elsősorban nem a karantén miatt, de ez egy nagyon személyes film számomra. Beleadtam a szívemet-lelkemet, ahogy amúgy konkrétan mindenki.
Saját karantén élmény is megjelenik a filmvásznon?
Direkt módon nem jelenik meg semmi, de teljes mértékben személyes élményekből, érzetekből táplálkoztunk. Illetve az egyik barátnőm mesélte a Muki rajzos jelenetét, azt tőle vettük.
Elégedett vagy az eddig kapott kritikákkal?
Eddig nagyon boldog vagyok. Minden visszajelzés számít, de még nehéz lenne megmondani, hogy hogyan tudom ezt hasznosítani, hogyan csapódik ez le bennem, még minden nagyon friss.
Milyen a viszonyod a fantasztikummal? Olvasol, nézel fantasy, sci-fi vagy horror sztorikat?
Nagyon szeretem a sci-fi filmeket és könyveket, a misztikus történeteket. A horror és a fantasy nem áll olyan közel hozzám, de azért csipegetek.
Mi a legutóbbi SFF élményed? Milyen könyvet olvastál mostanság és miért fogott meg?
Most fejeztem be a Félkegyelműt, valamikor az év elején kaptam a kezembe. Ami a sci-fit illeti, Philip K. Dick-et kezdtem el “feldolgozni”, legutóbbi Az ember a Fellegvárbant olvastam. Danitól szoktam hozni a legújabb termést, de most a Félkegyelmű eltérített.
Mi a véleményed az amatőr filmezés jelenéről hazánkban? Megéri belevágni?
Ha ezt úgy értejük, hogy államilag nem támogatott filmekről beszélünk, szerintem sajnos egyre több – egyáltalán nem amatőr – filmes kénytelen lesz ebbe az irányba elmozdulni, illetve külföldi koprodukcióban gondolkozni.
Lehet, nem lesz kérdés, hogy megéri-e belevágni, hanem ha akarsz filmet készíteni, akkor így lehet.
Ha pedig tisztán amatőr filmekről beszélünk, nos arról nem tudok sokat, de most már ugye telefonnal is lehet filmet forgatni, úgyhogy érdemes belevágni.
Az állami finanszírozásról és közösségi finanszírozásról alkotott véleményedre is kíváncsiak vagyunk.
Az Inkubátor Program egy nagyon jó lehetőség az első filmeseknek, bár nem tudom, az meddig lesz még. Máskülönben meg én mindenképp megpróbálnék pályázni az NFI-hez. A közösségi finanszírozást mi eddig csak kicsiben próbáltuk ki, 650 ezer Ft-ért mentünk, aminek igaz a duplája lett. De nem tudom, ha mondjuk 10 vagy 20 millióért mennénk, azt össze tudnánk-e gyűjteni. Mindenesetre meg kell próbálni. Állami pénzből lehet rendes fizetést adni az embereknek, a közösségi finanszírozás még azért mindig szívességkártyás, ha nem is annyira, mint az A Karantén Zóna.
És hogyan látod a jövőt? Például jelenleg a KATA törvény is rúgott egyet a népesség jelentős részén, így a filmes szakembereken is. Lesz ez még rosszabb?
Elképzelésem sincs mi lesz, tényleg. Én is, mint mindenki, még kapkodom a fejem. Derűlátó már egy ideje nem vagyok.
Mit tanácsolsz a kezdő forgatókönyvíróknak és rendezőknek?
Alkossanak párokat! Szerintem tényleg együtt dolgozni a legjobb.
Mit nem tanácsolsz?
Ne hagyják abba, akkor sem ha nagyon nehéz.
Fogtok még együtt dolgozni Zsótér Dániellel?
Természetesen! El is kezdtünk dolgozni az új terveinken, csak sajnos még nem tudtunk annyira elmélyülni bennük, mint amennyire szerettünk volna.
Mik a tervek? Kaphatunk egy kis ízelítőt?
Hasonlóan misztikus történetekben gondolkodunk, mint A Karantén Zóna. Nem szkeccsekben, hanem egy olyan sztoriban, amelynek a középpontjában a valóra váló kívánságok állnak. Ezen kívül van egy “hobbi projektunk”, Magyar Rémmesék munkacímen, amely címben minden benne van, amit tudni kell. Dani fióknak írt novelláin alapul. Valószínűleg ez a későbbiekben kerül a fókuszba, még nem tudjuk, hogy film vagy sorozat legyen belőle, de addig is foglalkozunk vele a többi tervünk mellett.
Eljátszadoztunk már az A Karantén Zóna folytatásának gondolatával is, amiben azt mesélnénk el, hogy melyik szereplővel mi történt a stáblista után. Ezt sokkal vidámabbra tervezzük, mint az „első részt”. Ez utóbbi persze most nagyon nem aktualis, pedig tényleg nagyon-nagyon jó volt egy kicsit elgondolkodni azon, hogyan tudjuk összefűzni ezeket a sztorikat és a feldobott labdákat leütni, akár megválaszolni a narrátor nyomasztó kérdéseit.
A végére pedig egy elengedhetetlen kérdés: szerinted hová tűnt Ilonka néni?
Ez nagyon vicces kérdés. Szerintem egy párhuzamos univerzumban, de lehet 25 év múlva ő is előkerül, mint Cooper ügynök.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
