Kitört a zombiapokalipszis, a hatóságok kihirdették a szükségállapotot. Mit lehet ilyenkor csinálni? A Roboraptor szerzőinek novelláiból kiderül!
Dani, október 26. 00:13 Tegnap annyira belemerültem a legózásba, hogy rám esteledett. Körülbelül 7 éve nem játszottam pedig gyerekkoromban nem múlt el úgy nap, hogy ne építettem volna valamit a szüleimnek. Óránként azért kinéztem az ablakon, hogy történik-e valami, időközben pedig a szembeszomszéd nevére is fény derült: Kenderessy Marci a KRE BTK-ról. Egyelőre el nem tudom képzelni mire is lehetne felhasználni ezt az ismeretséget, mert amúgy elég unalmas csávó. A nap hátralevő része nyugisan telt, este még egyszer ellenőriztem minden nyílászárót, illetve készletet, elköszöntem Marcitól és olyan 23 óra magasságában, egy gyors cicamosdás után, hogy ne pazaroljam a vízkészletet (lágyékok és arc) lefeküdtem aludni. Fél 12-kor váratlanul csörögni kezdett a telefonom. Zsuzsi hívott. Levegőt sem véve a következőket darálta:
– A Dongóban vagyok. Macival elhagytuk egymást, és Balázs – a Dongó tulaja – is azt mondta, hogy hazamegy a családjához. Beengedett, nálam van a Dongó kulcsa. Felajánlotta, hogy menjek vele, de mondtam neki, hogy Macival azt beszéltük utoljára, hogy nálad találkozunk. Bár ő haza akart menni, de remélem ő is odajön hozzád. Itt vagyok tök egyedül, kurvára félek és nagyon nagy késztetést érzek, hogy azonnal a sörcsap alá feküdjek, és jól berúgjak.
– Ööö, de nem is szereted a sört!
– Nem jössz ide?
– Kizárt baszdmeg! Biztos, hogy nem! Bocsi. – Zsuzsi talán nem erre számított, de ez tűnt a leglogikusabb válasznak.
Rövid hallgatás után törtem meg a csendet:
– Zsuzsi! Itt vagy? Be tudtál zárkózni?
– Igen.
– Van kajád?
– Néhány szelet Milka csoki.
– Oké. Mondom mi legyen! Kapcsold le a lámpákat és bújj el a pici teremben a csocsóasztalnál. Ott tuti nem fog meglátni se élő, se holt. Egyél sok csokit, hogy legyen energiád.
– És?
– Tartok tőle, hogy nem fogunk tudni telefonálni. Gyere ide reggel minél korábban. Éjszaka valószínűleg megint őrület lesz.
– A Dongót is megpróbálták feldúlni tegnap éjszaka, de nem jutottak be, akkor még minden tele volt rendőrökkel állítólag.
– A lehető legjobb helyen vagy jelenleg, csak ne kelts feltűnést. Bár szerintem a fosztogatók már kevésbé aktívak. Ha ideérsz, minden rendben lesz.
Éreztem, hogy nem nagyon hisz nekem, de azért hajlandó volt felvenni a tempót.
– Hogy jutok be? – kérdezte.
– Kapukódot tudod.
– Hol tudok parkolni?
– Zsuzsi… egy kibaszott apokalipszis zajlik éppen. Tök nyolc. Csak gyere ide.
– Oké, nagyon félek.
– Van ott bicikli?
– Van.
– Akkor hagyd ott a kocsidat. Tudom, kisebb védelmet biztosít, de a kocsival ellentétben nem hangos.
– Gyalog jöttem a Dongóba. Kábé a Margit híd végéig tudtam eljönni, aztán megint beállt a kocsisor.
– Akkor miért kérdezted, hogy tudsz-e parkolni?
Ekkor hirtelen kifakadt:
– NEM TUDOM! OLYAN MINTHA A TI FEJETEKBEN LENNÉK! SEMMIT NEM ÉRTEK!
– Oké, koncentráljunk a mostra! – próbáltam nyugatatni. Figyelj rám nagyon! Az Oktogonnál van egy fegyverbolt. Kovách és Fia Kft. Hozz annyi fegyvert amennyit elbírsz.
– Dani…
Újra megszakadt a vonal. Alig egy percig tudtunk beszélni. Utólag volt egy egészen picike bűntudatom, amiért ilyen szikár voltam Zsuzsival, de azt hiszem, hogy most ridegnek és racionálisnak kell lennem. Csodálatos egyébként, hogy 48 másodperc alatt mennyi információt lehet átadni valakinek, akinek semmi fogalma nincs a jelen helyzetről és remélem hallgat is rám. Az igazat megvallva annyi előnyöm van vele szemben mindenképp, hogy kettőnk közül én írtam a szakdogámat az elmúlt 100 év zombifilm történelméből… Ez önmagában mondjuk csak annyit jelent, hogy nagyon-nagyon sok időt basztam el az életemből többnyire szar filmekre. Szerintem mindenki azt hiszi, nálam van emiatt a bölcsek köve. „Emiatt igazán nem hibáztathatsz senkit Dani, kurva jó lett az a szakdoga!” – Mondtam mintegy megnyugtatva magam. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy bármiben igazam van, hiszen minden csak spekuláció amit a filmekből és képregényekből nyertem. A papírforma viszont egyelőre engem igazol.
Október 26. 06:34
Reggel az októberhez képest ragyogó napsütés szűrődött be az ablakon, csicseregtek a madarak és egy pillanatra el is felejtettem, hogy épp egy zombiapokalipszis második napjára virradtam. Az éjszaka történt egy kisebb fajta attak, amit teljesen átaludtam. Legalábbis nagyon valószínű. Az Uránia mozi és a Vas utca sarkánál egy autó áll és amennyire meg tudtam vizsgálni az ablakból, apu és anyu egy ideje halottak lehetnek. Mindegyik ajtó nyitva, az első ajtótól a csomagtartóig. Az úton egy üres gyerekülés hever, kis vérfolttal a kárpiton.
A reggeli kávé és körte után ki kell találnom, hogy mit csináljak, amíg Zsuzsi meg nem érkezik, mert a legózás bármekkora királyság, szerintem egy nap alatt sikerült minden variációt megépítenem a létező összes elemből. Úgy döntöttem, hogy felkészülök a legrosszabbra és ma elkezdek mindent megfőzni és sütni, amit találok itthon. Ha nincs áram, akkor úgysem tudok semmit csinálni, de ha most még van, akkor az azt jelenti, hogy a hűtő is működik így van mibe tárolnom a kaját. Sokkal rosszabb lenne, ha nem lenne mit ennem és már a hűtő sem működne. Most tehát minden olyat megfőzök, ami romlandó.
Vizet forraltam és lefőztem egy kiló rizst, amit mézzel és tejjel bolondítottam meg, megspékelve egy kis sült csirkéhez való fűszerporral és chilivel. Próbálják ki! Esküszöm, hogy nem akarnak majd mást enni ezek után! Mellé elkészítettem mustáros-borsos páccal a mélyhűtőben található húsokat és megfőztem 5 adag pudingot. Nem sok minden maradt és legkésőbb 2-3 napon belül ezeket is meg kell ennem. Kivéve, ha mondjuk holnaptól nincs áram. Mert akkor viszont rohamtempóban romlik meg minden, de még az is jobb, mintha nem készítettem volna semmit. Legalább lesz társaságom, akivel együtt kapok mérgezést a romlott vaníliapudingtól.
Bandi szobájából egyre fokozódó nyöszörgést hallani. Úgy tűnik most már végérvényesen elveszítette a kapcsolatot a valósággal és azon mereng zombiléte első néhány percében, hogy baromi éhes. Sajnálom szegényt, mert jó srác volt. Soha nem ápoltunk ugyan különösebben mély kapcsolatot, de azért kedveltük egymást. Fordított helyzetben ugyanezt tette volna. De csak nem hagy nyugodni, hogy a szobájában még mennyi erőforrás van. Akkumlátorok, számítógép, dugi-kaja és pia, ruhák és takarók. Azt hiszem megvárom Zsuzsit, hogy együtt törjünk be a szobába. Szegény csaj. Remélem megérti, hogy nem hagyhatom el a lakást, mert több embernek is azt írtam, hogy nálam minden oké, várom őket. Eddig mondjuk senki nem reagált.
Fogalmam sincs mi történhet mondjuk kormányzati szinten a fővárosban. A jelek szerint semmi. Arról meg pláne nincsen infónk, hogy mi van vidéken. Csütörtökön beszéltem utoljára a szüleimmel, akkor ők épp a Ceglédi nyaralónkba tartottak, az volt a terv, hogy ott találkozunk hétvégén. Ahogy fateromat ismerem, egytized másodperc alatt feltalálta magát és már most tudja, hogyan húzzanak ki néhány napot vidéken. És mi van a többi szerettemmel? Esélytelen, hogy mindenki gond nélkül túlélte volna az első néhány napot.
Nézegettem a naptáramat, hogy mennyi tervezett programom törlődik önkénytelenül a jelen helyzet miatt. Ami a legnyugtalanítóbb, hogy a társulattal – aminek a rendezőasszisztense vagyok – február végén akarjuk bemutatni az új darabunkat. Hát kurvára remélem, hogy addig minden megoldódik, mert elég sokat dolgoztunk érte…. És basszus ma este próbánk is lesz az RS9-ben! Oda kell mennem, mert a rendezőnket ismerve, őt egy zombiapokalipszis sem akadályozhatja meg abban, hogy próbáljon. A színészeket úgyszintén. Biztos ismerős önöknek is: önszerveződő társulat állami támogatás nélkül szerelemből csinál színházat. Hiszem, hogy van értelme.
Ilyenkor az ember mindig súlyos életigazságokra döbben rá, amiket ha megfelelő hangsúllyal és sebességgel ejt ki a száján, még a legkőszívűbb Coelho-elleneseket is meglágyítja picit. Íme így szól az enyém:
Az ismert világunk teljesen meg fog változni. A lehető legrosszabb lehetőségre kell felkészülnünk, közben pedig dolgozni a legjobb végkimenetelért. Így őrizhetünk meg bármit abból, amit civilizációnak neveztünk. Ahogy eddig is tettük évezredeken keresztül.
7:08-kor egy fegyver dörrenést hallottam a gangról, meg némi lehulló vakolat zaját. Zsuzsi dörömbölt a bejárati ajtón.
– DANI! AZONNAL NYISD KI AZT A KURVA AJTÓT!
Ha tetszett a poszt, lájkolj és kövess bennünket a facebookon is!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
