Kamala Khan neve a keményvonalas Marvel-fanoknak mondhat valamit. A lány egy amerikában élő muszlim pakisztáni család sarjaként született. Rajong a szuperhősökért, különösen Marvel Kapitányért, innen a névválasztás, tehát nem sok köze van Carol Danvershez. Így aki a Marvel Kapitányra alapozza a sorozattal kapcsolatos elvárásait, az pozitívan vagy negatívan, de mindenképpen csalódni fog. Kamala igazi geek, amit természetesen hagyománytisztelő családja annyira nem néz jó szemmel, így a főhősnek komoly harcokat kell vívnia már azért is, hogy eljusson egy szuperhőstalálkozóra, ami tulajdonképpen egyfajta Comic Con, csak létező szuperhősökről szól. Kamala rájön, hogy szuperképességeket örökölt, és egy percig sem lamentál a kérdésen, hogy él-e az erejével; eldönti, hogy szuperhős lesz, és az általa imádott Marvel Kapitány nyomdokaiba lép.
Kamala háttere, és benne saját kicsi univerzuma ügyesen felépített. A fejében élő popkultúra színes képi világa szépen helyezkedik bele a családi környezetbe, ami szintén nagyon fontos az ő történetében. A család tagjait eltalálták, jól működik köztük a dinamika, leginkább az édesapát alakító Mohan Kapoor nyújt érzékenyebb pillanatokat. A családon belüli feszültségek finoman vannak jelen az első részekben, és jut hely arra is, hogy transzgenerációs traumára is történjen utalás. Hogy mit is jelentett pontosan Pakisztánban az újraelosztás, amiről minden pakisztáninak van rossz emléke, még nincs kifejtve, de a sorozat már az első részekben magában hordozza a potenciált arra, hogy ebbe is egy kis betekintést nyújtson.
A főhős pedig a bevándorlók gyermekeinek vívódásait hordozza, aki két kultúra közt őrlődik, semelyik oldalon sem érzi magát teljesen elfogadottnak.
Jó kiindulópont a karekterfejlődéshez, hogy Kamala bukdácsol, fokozatosan kezdi megtanulni használni az erejét, az elején tényleg szerencsétlen, így könnyű vele azonosulni, és Iman Vellani alakítása kimondottan bájossá teszi. Bár a karakteríve még nem indult be, bőven van még mit tanulnia arról, hogyan rendezze belső konfliktusát, hovatartozási vívódását, tehát van benne lehetőség, hogy fejlődni tudjon, és izgalmas úton váljon azzá a hőssé, aki lenni szeretne.
A sorozat képi világa csodálatos. Vibráló színek jellemzik, amit félig a színes pakisztáni ruhák, fejkendők, és a mecset szolgáltatnak, mindezt pedig egy fantasztikus kétdimenzós rajzolt képi világ egészíti ki.
Kamala rajzai, fan-artjai tovább színesítik az élményt, melyek hol füzetlapokon, hol papírból kivágott mini animációs betétekként jelennek meg, de az élőszereplős részekbe is beszivárognak időnként, például szövegbuborékok formájában.
És előfordul az is, hogy a házak falán életre kelt street artként megjelenő szuperhősfigurák követik hősünket. Így összességében néha olyan benyomást kelt, mintha tényleg képregényt lapozgatnánk, stílusában kissé hajazva a Pókember – Irány a pókverzum! világára.
Ami Kamala erejét illeti, polimorf képességekre tett szert. Ez eredetileg azt jelentette, hogy a testét tudja nyújtani, változtatni, ám ezt a sorozatban úgy oldották meg, hogy furcsa kristály-erőtereket bocsát ki magából, amelyek mintegy meghosszabbítják, kiegészítik a testét. A vibráló, lilás kristályképződmények kilógnak ugyan az esztétikából, de végeredményben csak fokozzák a látvány eklektikusságát. Mindez a pakisztáni zenék és világslágerek kombinációjával utánozhatatlan hangulatot ad. Így a sorozat magában hordozza és felemeli mindazt a meseszerűséget, ami a szuperhősös történetek sajátja, és nem is akar elszakadni tőle.
A Ms. Marvel tehát igazán hangulatos, szívet melengető produkciónak ígérkezik az első néhány rész alapján. Várjuk a folytatást.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
