Egyik legújabb rovatunkban elismert magyar filmrendezőket mutatunk be, akik neve sokaknak ismerősen csenghet. Célunk, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassuk eddigi munkásságukat, illetve betöltött szerepüket a magyar filmtörténetben. Ezen a héten a kiválasztott rendezőnk Hajdu Szabolcs, akihez a Délibáb, a Bibliothéque Pascal és a Fehér tenyér című filmeket köthetjük, de színházi darabjaival is nagy sikereket ér el.
„Sok jót és egyetlen zsenit látok a fiatalok között, és ez Hajdu Szabolcs.”- idézzük Jancsó Miklós szavait, aki az új hazai filmes generáció egyik kiemelkedő alakját dicsérte. A negyvenes évei elején járó rendező Debrecenben született. Gyerekkori éveit – egészen pontosan ötéves korától tizenhárom éves koráig – a torna töltötte ki, és az itt szerzett élmények inspirálták részben a Fehér tenyér című filmjét később. A nyolc kemény év után aztán a filmben is feltűnő bánásmód miatt abbahagyta az élsportot. Filmes tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytatta, a neves Simó Sándor vezette osztályban. Nem csupán a filmszakma területén mozgott, rendezőként színházakban is megfordult, sőt mi több a kilencvenes évek folyamán belefogott a színészkedésbe is.
Habár több nagyjátékfilmje is díjazott, már a korai kisfilmjeivel is kivívta magának a szakma elismerését. Az első nagyjátékfilmje a 2000-es évek elején elkészült Macerás ügyek. Ez az alkotás a három évvel későbbi Magyar Filmszemlén a legjobb első film díját is elnyerte, de a kijevi MOLODIST Filmfesztivál is különdíjazásban részesítette. A film két lázadó tinédzser mindennapjaiba enged betekintést nyerni – Imi és barátja, Tibi egy külvárosi lakótelepen élnek. A két fiatal között egy igazán szoros barátság alakult ki, ami Imi számára kezd kicsit túl sok lenni, túlságosan is átlibbenve a szexualitás felé. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, kialakul egy érzelmi háromszög – hiszen Imi el kezd vonzódni egy színtársulati taghoz, Brigihez. A kialakuló problémát mindhárom fél szeretné megoldani, ez a konfliktus képezi a cselekmény húzóerejét.
Négy évvel később 2004-ben készítette el következő siker filmjét, aTamarát. A filmalkotásra jellemző az egységes képi látvány egyedi megjelenítési módja – ez utóbbiért a 35. Magyar Filmszemlén különdíjban is részesült. Esztán Mónika a Tamara látvány-, díszlet-, és jelmeztervezője a következő, a filmmel kapcsolatos véleményét osztotta meg a publikummal:
Az egész film egy helyszínen játszódik, egy fényképész házában. Erdélyben találtuk meg a helyszínt, csodálatos természet közepén a hatalmas – 35×7 méteres – csűrt. Ebből a hodályból – hajdani vízimalomból – kellett kívül-belül, ha nem is luxus-lakóházat, de művészlakot kreálni. Úgyhogy itt minden furcsaságot meg tudtunk valósítani, hiszen megengedte a téma. Ha már úgyis ablakokat kellett törnünk, falakat kellett fessünk, akkor legalább legyen minden olyan, amilyen a valóságban nincsen. Behoztuk a kertet a házba – gyeptéglára tettük a százhúsz éves, gyönyörű formájú bádogkádat, amelynél még a lábadhoz teszed a parazsat, meg a fát, hogy ne hűljön ki a víz, mellette vájúba vízesést varázsoltunk. Kibéleltük fával az ötven centi vastag falakat, üvegablakot már nem tettünk, csak zsalukat, de így sokkal szebb lett, mert minden egyes ablak úgy néz ki, mintha egy festménykeret volna. Ezt is akartuk az elején. Bekeretezni a tájat. A százéves korhadt oszlopoknak eleve olyan felületük volt, amelyeket a képzőművészek nem is tudnak reprodukálni. A rusztikus pajtában füstaranyat kasíroztunk a kopott téglafalra. A szobát ki tudja, hányszor festettük át, mire tetszett nekünk. Minden egyes képkocka egy nagy festmény – legalábbis ezen igyekeztünk.
A korábban is említett, önéletrajzi elemeken alapuló Fehér tenyér című filmje 2006-ban készült el. A várva várt siker ekörül az alkotás körül sem maradhatott el. Ezek közül a legkiemelkedőbb a 37. Magyar Filmszemle Legjobb rendező, a Legjobb operatőr, az Arany olló és a fesztivál Különdíja. Azonban a film érdekessége nem csupán a rendező saját élményeinek a megjelenítése, hanem a testvére, Hajdu Miklós életútjának, karrierjének pozitív és negatív oldalának a bemutatása is. A film főszereplőjét, Dongó karakterét Hajdu Miklós maga játssza el. Egy évre rá, felesége (Török-Illyés Orsolyával) ismét egy kiemelkedő produkciójában kapott főszerepet. Az Off Hollywood Garaczi LászlóÁprilis című novella alapján született meg. A film egy magyar rendező, Bódi Adél életébe enged betekintést – egészen pontosan egy napját meséli el. A rendezőnő, Adél, egy kisfilm elkészítésével bajlódik, ami lassan fel is őrli az egész életét.
A két, legutóbbi neves filmje pedig a Bibliothéque Pascal és aDélibáb. Az előbbi 2010-ben elnyerte a Magyar Filmszemle fődíját, és ami a rendező szavait idézve a következőről szól:
„Ez a történet, és a történet az minket különösebben nem érdekel. Minket a színészek, a jó helyzetek, az izgalmas filmnyelvi megoldások érdekelnek, és ha ezen keresztül sikerül még a történetet is elmesélni, akkor azt mondjuk, hogy ügyesek vagyunk.”
A történet főszereplője Mona Paparu, aki teljesen egyedül neveli hároméves kislányát. A fiatal nő a nagynénijére bízza a kislányt, amíg ő külföldre utazik. Azonban a gyámhatóság elveszi a gyermeket, és csak azzal a feltétellel adja vissza, ha a nő elmondja mit csinált a távolmaradása alatt. A film ennek az elmesél utazásnak a különböző eseményeit igyekszik elmesélni.
Hajdu Szabolcs legfrissebb filmje pedig a Délibáb, amely kortárs western a magyar pusztára került focista esetét mutatja be a vásznon. A filmalkotás egy egészen új vonalat vitt be a magyar filmtörténetébe, mivel nem csak a cselekménymegjelenítésben mutat újat, hanem a film operatőri munkája is kifogástalan.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
