A 10 legvagányabb tinédzser a ’80-as évekből – Marty McFly konkurensei

Volt idő, amikor a tinédzserfilmek főhősei nem töketlenkedő lúzerek, hanem vagány, humoros, életrevaló figurák voltak. A Vissza a jövőbe főszereplője ennek a generációnak az egyik mintapéldánya, zenél és gördeszkázik, neki is gázak a szülei, de van egy helyes barátnője, és persze ott a szórakozott doki. Marty ugyanakkor végig hús-vér figura, nem valami idealizált mintakép, hiszen megvannak a maga tinédzser gondjai (mit kezdek az életemmel? Mit mondanak erre a szüleim?), de szemben a mai young-adult hullámmal, és a „balfék” hőstípussal, ő veszi a fáradtságot, hogy tegyen is ez ellen. Ezzel pedig nincs is egyedül, mivel a ’80-as évek nem csak az amerikai vígjátékok, hanem azon belül a tini-komédiák csúcskorszaka is volt. Íme néhány tipikus, érettségi környékén botladozó srác, aki legalább olyan menő, mint Marty.

10. Joel Goodsel a Kockázatos üzletből (1983)

Joel csak azért került a 10. helyre, mert a Kockázatos üzlet elején még egy félénk anyámasszonykatonája, és csak a film végére válik azzá a vagány sráccá, aki az egyetemi felvételi beszélgetését egy escort-lányokkal teli házibuliba szervezi le. Máskülönben a Kockázatos üzlet a lista egyik legerősebb filmje, miközben a tini-fantázia legszélesebb spektrumait járja körbe, a nappalis szeretkezéstől a Porschés autós üldözésig, komolyan foglalkozik az útkereső, kissé céltalan, de bájos, középosztálybeli tinédzserek világával és lehetőségeivel. A Kockázatos üzletre voltaképpen a Diploma előtt tini-komédiára átírt verziójaként is lehetne hivatkozni, mivel nem kevésbé rétegelt alkotás, csak a dráma helyett az abszurd szituációk, a vígjátéki elemek, és persze a szexualitás kerül előtérbe.

9. Chris Chambers az Állj mellém!-ből (1986)

Chris abból a szempontból kakukktojás, hogy még csak tizenegy-két éves, de már ilyen fiatalon is olyan talpraesett, koraérett vezérfigura, hogy az simán Marty legerősebb konkurensei közé predesztinálja. Pedig Rob Reiner filmje teljesen más hangulatú, és némiképp más témájú alkotás is, mint a lista többi szereplője, mivel nem annyira a tinédzser és a felnőttkor határán egyensúlyozó coming of age sztori, mint inkább a gyermekkor elvesztését sirató, bájosan keserű dráma – a Kincsvadászok felnőtteknek szánt verziója. A legtöbben hamis nosztalgiával fűszerezik a letűnt gyermekkort, az Állj mellém! azonban kegyetlen őszinteséggel járja körbe ennek az életkornak a kettősségét. Mert bár a gyermekkor tele van felhőtlen, ártatlan pillanatokkal, a világ szebbnek tűnik, a dolgok nagyobbnak és jelentőségteljesebbnek, ugyanúgy tele van kérdésekkel, szorongásokkal, és tragédiákkal, mint az életünk további szakaszai.

8. Keith Nelson a Valami kis szerelemből (1987)

Nem egy film szól arról, hogy a lúzer srác összeszedi a suli bombázóját (pl.: Bérbarátnő álomáron), és ezek közül még csak nem is a Valami kis szerelem a legjobb. Viszont ez a legjobb John Hughes féle tinikomédia, amit nem ő rendezett (az Álmodj rózsaszínt és a Fogd a nőt és ne ereszd a másik két versenyző), továbbá az az Eric Stoltz játsza a főszerepet, akit pár hét után lecseréltek Michael J. Foxra a Vissza a Jövőbe forgatásán. Stoltz ezzel a szereppel vigasztalódhatott, ahol egy Martyhoz hasonlóan talpraesett, de kevésbé vagány, munkásosztálybeli srácot alakít, aki az ugyancsak a Vissza a jövőbe filmekből ismerős Lea Thompsont igyekszik felszedni, miközben legjobb barátja, a különc, fiús beütésű Watts teljesen bele van zúgva.

7. Jake Ryan a Tizenhat szál gyertyából! (1984)

Jake az a kertvárosi gazdag ficsúr, akit a tini-filmek rendszerint ellenszenves seggfejként rajzolnak le, hiszen az ilyen figurák jellemfejlődését hatványozottan hátráltatja, hogy minden az ölükbe hullik. A Tizenhat szál gyertya viszont inkább egy amolyan csipkerózsika-történet mellett teszi le a voksát, ahol a vörös sportautóval érkező szőke herceg nem csak jóképű és gazdag, hanem egyébként jófej is. Ennek egyik legékesebb bizonyítéka, amikor az iskola fő-geekjének kölcsönadja a családi Royce Rollst, hogy az hazavihesse és megfektethesse a helyi jócsajt, miközben félénken habog, amikor egy nem annyira népszerű, de annál érdekesebb lányt kell megszólítani. Ejnye. A Tizenhat szál gyertya egyik legbájosabb húzása, hogy lényegében csak szimpatikusan esendő figurák vannak benne, a suli bombázójától kezdve a szülőkig, mindenki ennivalóan bájos, miközben ez az egyetlen film a listán, aminek egy lány a főszereplője.

6. Chris Night a Valóságos zseniből (1985)

Chris is kivétel a listán, mivel sokkal közelebb áll a Tony Stark féle feltaláló-zsenikhez, mint egy átlagos tinédzserhez. Szemben a tinivígjátékok különc okostojás figuráival (pl.: Különös kísérlet), Christ legfeljebb az arroganciája okán lehet antiszociálisnak nevezni, máskülönben egy igazán öntörvényű, szimpatikusan pimasz figura, aki próbálja kirángatni a laborból a begyepesedett, és cseppet sem szexi tudóspalánta társait.

5. John Bender a Nulladik órából (1985)

Mostanra kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a 80-as évek legmeghatározóbb tinihőseinek a felét ugyanannak a személynek köszönhetjük, hiszen ez már a harmadik John Hughes-mozi a listán. A Nulladik órában a legtipikusabb sulis karakterek feszülnek egymásnak, a sportoló, az osztály szépe, a furcsa lány, és a stréber, hogy végül kiderüljön, a sok felvett szerep mögött mennyire hasonló problémákkal küszködnek, miközben még a seggfej módjára viselkedő tanárról is kiderül, hogy nem feltétlenül olyan nagy seggfej. A legvagányabb figura persze egyértelműen a zűrös családi háttérrel, nem túl tapintatos, de jókora rosszindulattal megáldott, rongyos cuccokban járó Jon, az iskola rosszfiúja.

4. Lloyd Dobler a Mondhatsz akármitből (1989)

Cameron Crowe már két tini-komédiát is lerakott az asztalra (Változó Világ, Szabadnak születtek), mire a Mondhatsz akármivel végre rendezőként is bemutatkozhatott. A John Cusack által játszott Lloyd az évzáró után gondol egy nagyot, és elhívja randizni a mindenki által csodált, de túl szépnek és túl okosnak tartott Diane-t, kapcsolatukat azonban beárnyékolja, hogy a lány a nyári szünet után Angliába utazik, amiben féltő édesapja is a végsőkig támogatja. A pólóra ballonkabátot húzó, kickbokszoló, sokak lelki támaszaként működő Lloyd szimpatikusan magabiztos figura, de hogy mit akar kezdeni az életével, azt ugyanúgy nem tudja, mint a lista szereplőinek többsége.

3. Walter Gibson a Tuti dologból (1985)

Nem csak John Cusack duplázik a listán, hanem a rendező Rob Reiner is. Az alapszituáció ezúttal az, hogy az élénk fantáziájú, csibész Walter megpróbálja meglágyítani a karót nyelt, gátlásokkal teli Alison szívét, és kétségünk se legyen, hogy ez végül sikerül is neki. Addig viszont hosszú út vezet, a zakót feltűrt ujjal hordó, a sört érdekesen fogyasztó Lloydnak az egész államot át kell utazza, mire rájön, hogy a tuti alkalmi kalandnál talál jobbat is. Cusack további két tini-komédiában vállalt még szerepet, a Jobb, ha hulla vagy John Hughes gyengébb gegjeit önti le könnyed fekete humorral, míg az ugyancsak Savage Steve Holland által rendezett Egy őrült nyár hasonlóan abszurd szituációkkal teli tini-komédia egy képregényrajzolónak készülő srácról, aki művészeti ösztöndíjra hajt.

2. Michael Emerson az Elveszett fiúkból (1987)

Michael új fiú városban, de az új közeg nem valami befogadó, és már első este összekülönbözik a helyi bandavezérrel, akiről később történetesen kiderül, hogy vámpír. Joel Schumacher eszeveszett tempójú fantasy-horrorba bújtatott coming of age mozijában a vámpír lét puszta szimbólum, a korszak nihiljének, a reagani Amerika elleni lázadásnak, és az MTV-generáció kiszolgáltatott fiatalságának a szinonimája. Ahogy Michael egyre kevésbé érteti meg magát a családjával, úgy gyakorol rá egyre nagyobb hatást a környezete, jelen esetben a punk vámpírok, aminek a betetőzése, hogy a haját hosszú fürtökben hordó, bőrdzsekis, Michael már este sem akarja levenni a Ray Bant.

1. Ferris Bueller a Meglógtam a Ferrarival-ból (1986)

Lássuk be őszintén: ez igazából egy pillanatig sem volt kérdés. Ferris annyira menő, hogy miközben a suliból lógva bejárja fél Chicagót, nem csak a szüleiből és az igazgatóból csinál komplett hülyét, hanem iskolás társaiból is, akik “Save Ferris” címszóval gyűjtésbe kezdenek, hogy megfinanszírozzák a párducmintás mellényes fiú operációját. A Meglógtam a Ferrarival magába sűríti a kamaszkor legtipikusabb életérzéseit, a kiábrándultságtól és a fiatalkori céltalanságtól kezdve a politikai nemtörődésig, és a generációs szakadékokig, mindezt eszeveszettül szórakoztató, életvidám hozzáállással, rengeteg John Hughes-féle geggel fűszerezve.

+1. Ren a Gumilábból (1984)

A táncos lábú Kevin Bacon sem maradhatott le a listáról, pedig a Gumiláb nem egy különösebben jó film. A Gumiláb kezdetben a bigott vallásosságot teszi meg a frusztrált fiatalság fő ellenségének, és minden lehetséges eszközt megradag a körülmények elbagetelizálására, így lesz a poros amerikai kisvárosból rémisztő diktatúra, ahol nem hogy bulizni, inni, popzenét hallgatni nem szabad, de még a kortárs irodalmat (!) sem tűrik. Valahol érthetetlen, hogy mindez hogyan keveredik a 80-as évek egyik legikonikus táncolós filmjébe, de Kevin Bacon vagány, szimpatikus játéka, és a popkulturális ismereteink kibővítése miatt érdemes vele tenni egy próbát.