A Monstress negyedik kötetében ismét: meseszép az illusztráció, összetett a cselekmény, amit fantáziadús világ dominál. Kérdés, ennyi elviszi-e még a hátán ezt a mesét? Képregénykritika.
A Monstress képregényről tudni érdemes, hogy gyönyörű rajzokkal meséli el egyedi világát és szövevényes cselekményét, ám amennyire előnye ez, pont annyira a hátránya is. A sűrű rajzok és események könnyen elvihetik az olvasó figyelmét, miközben maga a történet megköveteli minden egyes apró részlet megfigyelését, értelmezését és észben tartását. 18 fejezetnyi sztori után ennek súlyát Marjie Liu és Sana Takeda is érezhette, hiszen az 3. kötet végén külön utakra küldték szereplőiket, aminek gyümölcsét a mostani részben élvezhetjük ki igazán.
A kiválasztott című kötet ott veszi fel a történet fonalát, ahol az előzőben abbamaradt: Maika és Kippa útjai elváltak, az ősidők lényei pedig elszabadultak a világban és nagy erőkkel tombolnak. Az emberek (a Föderáció) és az arkánok (állathibridek) közötti feszült viszony egyre inkább a háború irányába sodorja a két országot, miközben a két arkáni birodalom, az Alkony és a Hajnaludvar között is harc dúl. Maika szó szerinti belső démonával, Zinnel elvesztett minden kapcsolatot és a gyülekező viharfelhők ellenére is kitartóan keresi Kippát, a rókalányt. Helyette azonban azzal találkozik, akinek kilétéről eddig sejtelme se volt: a Doktor nevet viselő édesapjával. Míg Maika a kellemetlen családegyesítés perceit próbálja túlélni, addig Kippa fontos felfedezést tesz a felszabadult ősi lényekről, Maika barátnője, Tuya pedig fontos lépésre szánja el magát az Alkonyudvar embereinek jövőjéért.
A Monstress főbb karakterei válaszúthoz érkeznek vagy belső konfliktusaik feloldásával kell szembenézniük. A mindenkivel ellenséges és kemény Maika az előző kötetben megtanulta, kikre számíthat igazán (Kippa és Zinn), és hogy van, amikor az a legjobb, ha egyáltalán nem választ oldalt. Édesapja személye és hadseregépítési céljai is látszólag a lány semlegességét, centrizmusát látszanak megerősíteni: valami olyan újat teremteni, ami egyik oldal – az Alkonyudvar és a Hajnaludvar – hibáit se ismétli meg, a mindkét oldalban csalatkozattaknak kínálni valami újat. Maika itt tétetik próbára: enged érzelmi kiszolgáltatottságának, és csatlakozik egyetlen, egyelőre erkölcsileg tisztának tűnő rokonához, vagy továbbra is a saját útját járja egy nagyobb jó érdekében?
Egy kötetnyi idő alatt is látványos, izgalmas karakterívet jár be – ezzel bizonyítja Liu, hogy ebben a morcos arcú lányban sokkal több van az évek óta cipelt sebeinél.
Kisebb szálakon, de Kippa és Ren is megkapja a maga fejlődési szakaszát. Utóbbi korábbi árulásaiért járja végig saját kálváriáját, az előbbi, a rókalány a Monstress világépítését szolgálja az ősi istenekkel való véletlen találkozásával. Egyrészt Kippa végre kilép az elhanyagolt csatlós szerepből, hogy saját kalandokat éljen át, ahol csakis saját képességeire támaszkodhat. Másrészt, első ránézésre inkább tűnhet kis színesnek a cselekmény egészében, ám ha az eddigi négy kötetre alapozókként tekintünk, akkor Kippa kalandja fontossá válhat majd a jövőbeli események során, pontosabban az ősi lényekkel való kapcsolatban: muníció az ősi istenek elleni harcban, Zinnéhez hasonló humanizációs folyamat kezdete, vagy végre annak az oldalnak a megtestesülése, amelyet Maika úgy keres.
A főszereplők mellett Maika barátnője/szerelme, Tuya is végre előtérbe került mint a Alkonyudvar felelős grófnője. Az ő szemszögén jön vissza a cselekmény folyamába az udvari intrika, ami az elmúlt kötetekben kissé háttérbe szorult.
Nem mellesleg a saját szállal Tuya kilépett a főleg flashbackekből megismert, a háttérben létező nyugodt lány szerepéből.
Így sokkal több izgalmat tud tartogatni, és persze bekavarni az amúgy se egyszerű eseményekbe. A kiválasztottban egy taktikus vezető szerepében ismerjük meg, egy olyanéban, aki a saját érzelmein is túllép, vagyis egy mindent a népért-típusú vezető. Maika nagynénjével, a Kelet Szablyájával való végletegig kiélezett dominanciaharca (a két Udvar közötti viszonyrendezés miatt Tuya házasságot köt Maika nagynénjével) és a diplomáciai ügyeskedés viszont pont Tuya gyengeségét, semmint erősségeit mutatják be. Bár képes a végletekig elmenni céljaiért, érzelmileg nehezen bírja a folyamatos ellencsapásokat, megpróbáltatásokat. Ennek egyik legkeserűbb példája a nászéjszakája, ahol nem csak a véres csókok és a brutális aktus teszi nyilvánvalóvá a kettős küzdelmet, hanem az az egyszerű pillanat is, amikor Tuya felesége helyett rég látott szerelmére gondol.
A karakterek szintjét mellőzve is izgalmas, hogy a szerzőpáros milyen hozzáértéssel és természetességgel építik be a matriarchális társadalomképbe a mindenki által jól ismert, férfi szemszögű történetek narratíváit. Tuya esetében a politikai házasság intézményét – annak valós érzelmi vetületeivel – és a szexualáis erőszakot súroló jeleneteket. Li és Takeda már az első kötetben is egyértelművé tette, hogy az erőszaknak nincs neme, ám ahogyan ezt újra és újra bebizonyítják, mindig friss és megrázó nem a megszokott formában látni: itt minden nő lehet aggresszor és áldozat, gyakori szerepcserékben.
Marjie Liu és Sana Takeda A kiválasztottban is sokat gördítettek a Monstress egyre nagyobbra duzzadó történetén és univerzumán. Jó érzékkel tágítják vagy épp szűkítik szereplőik nézőpontját, ezzel biztosítva, hogy az újdonság érzése folyamat meglegyen.
Egy nagy kérdés maradt csupán, melyet a mostani kötet se válaszolt meg teljességében: az ősi istenek csápjaiként tekergőző történetszálakból mikor áll össze egy nagy egész valami?
Mindig közelebb kerülünk az igazsághoz, ahhoz, mi lehet a végső cél, ám az eddigiek már inkább elnehezítik a mesélést, semmint megoldást, esetleg katarzist hozzanak. A Monstress nagy próbatétele csak most következik: felfedi-e végre az ezeregy szereplővel és összeesküvéssel elrejtett lapjait, vagy tovább húzza a mézesmadzagot?
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
