Matt Ruff Lovecraft földjén című regénye Barack Obama elnökségének vége felé jelent meg, abban az időben, amikor ismét fókuszba került a mindennapi rasszizmus. A téma azóta nagyobb figyelmet kap a médiában, így Ruff könyve is egyre több mindenre tud reflektálni. Fehér szerzőként nem akárhogyan fogta meg a témát: vette H. P. Lovecraft körül 2016-ban éles vitákat keltő xenofóbiáját és a ponyvahorrort, és így alkotta a Lovecraft földjént. Könyvkritika.
A regény kiindulási pontja nem sokban tér el az HBO sorozatától: 1954, Chicago. Atticus Turner, a 22 éves leszerelt katona hazatér, hogy megkeresse édesapját. Vele tart bácsikája, George, a Néger útikönyv szerkesztője és gyerekkori barátja, Letitia. Atticus apja nyomai Samuel Braithwhite New Englandben található vidéki kúriájához vezetnek – oda, ahol a rabszolgaság idején a Turner család felmenői is rabszolgasorban szenvedtek. A keresés azonban nem csak a múlt sebeit szaggatja fel. Titkos szekták, rejtélyes szertartások, varázslat, a kozmosz végtelensége és persze félelmetes lények keresztezik Atticusék útját.
A Lovecraft művein alapuló szerepjátékokból kölcsönzött „Lovecraft földjén” (Lovecraft Country) kifejezést Ruff némi kritikával használja. Így a könyv természetesen nem Lovecraftra utal, hanem azokra az emberekre, akik az ő történeteinek helyszíneit lakják. Pontosabban azokra, akik ragaszkodnak állítólagos fehér felsőbbrendűségükhöz és ebből fakadóan akár erőszakos tettekre is képesek. Ennek megfelelően Ruff a déli államok apró városkáiba veti szereplőit és az olvasóit. Az utazást pedig a Jim Crow-törvények uralta Délre, azaz 50-es évek Amerikája keretezi. Ez egészül ki a már említett Lovecraft nyomdokain íródott horrorok vagy más, akkor még ponyvairodalmnak nevezett művekkel – ahogy az a sorozat nézőinek már ismerős lehet. Azonban ez a koncepció olyan tág és kreatívan alakítható, hogy bőven marad izgalom annak is, aki a sorozat után fog neki a könyvnek.
A regény nyolc fejezete a horror különböző álzsánereibe dobja karaktereit – azokat a típusokat, akiket bár jól ismerünk, de nagy általánosságban fehér szereplők bőrébe bújva ismerhettünk meg. A címben szereplő H. P. Lovecraftot a Lovecraft hazájában idézi meg. Atticusék New England-i – egy Lovecraft történeteiben gyakran visszatérő helyszín – road tripjükön a kitalált Ardhamben kötnek ki (Arkhamra, a Miskatonic Egyetem otthonára utal), ahol aztán egy vérbeli kultista szektára lelnek. A következő sztori, az Álmok a miféle házban már egy klasszikus kísértetház sztori, amiből mellesleg megismerjük Letit és a családjával való ellentmondásos viszonyát. A későbbiekben kapunk klasszikus kincskeresést szabadkőművesekkel, csapdákkal és titkos könyvvel (Abdullah könyve), igazi, velős testhorrort (Jekyll a Hyde Parkban), dimenzióutazást (Hippolyta zavart kelt a világegyetemben) és átkot démoni babával karöltve (Horace és a démonbaba). A történetek erősen építkeznek a jól ismert zsánerek ponyvás őseiből, de az újdonság varázsát a körítés adja. Az olyan apróságok, mint például az Orithyia Blue SF képregények, amelyeket Horace (Atticus unokaöccse) rajzol édesanyjának; vagy mint George könyvgyűjteménye olyan szerzőkkel mint Clark Ashton Smith.
A Lovecraft földjén legtöbb karaktere igazi, vérbeli geek, akik végre átélhetik azokat a kalandokat, amiket eddig olvasva tapasztalhattak meg. Ezzel bőrszíntől és nemtől függetlenül bőven lehet azonosulni, ha hasonló művekért rajongunk.
Szereplők nem csak geekségükben egyediek, hanem önmagukban is. Bár mindennapi életüket veszélyezteti a Jim Crow, nem kirekesztettségük határozza meg karakterüket. Ott van például Atticus és apja, Montrose erősen terhelt kapcsolata, amely olyan apróságokból, minthogy Montrose folyamatosan megjegyzi fiának, hogy rasszista szerzőkért rajong, is teljesen átérezhető. Atticus nagynénje, Hippolyta csillagászatért való rajongása és férje utazási irodájának ügyei számtalan esetben ütköznek életében. Leti pedig a család fekete báránya szerepből szeretne kitörni a házvásárlással, és elindítani bérlakás üzletét. A novellaszerű felépítés nem ad arra lehetőséget, hogy több mindent megmutasson ezekből a karakterekből, épp csak életük egy adott pontját, de mindenképp pozitív, hogy nem csak a Jim Crownak rendelte alá Ruff őket. Sőt, sok esetben meglepően magától értetődőnek veszik a szereplők a fennálló rendszert, és inkább alkalmazkodnak hozzá – kivéve Montrose-t, aki ahol lehet, bojkottálja a bizonyíthatóan rasszista megnyilvánuláson érteket.
Bár a legtöbb karakter próbálja kijátszani a Jim Crow-t, vagy valahogy igazodni hozzá, a novellákban azért lépten-nyomon felsejlik annak minden negatív hatása. Napnyugta városok (sundown town), a Néger utazási iroda létezése, folyamatos rendőri vegzálások és említés szintjén megismert lincselési esetek. Ezek a jelenségek önmagukban is elborzasztanak, de a Lovecraft földjénben akkor ütnek igazán, ha az aktuális történet horrorjával szimbiózisban működik. Erre legjobb példa a kötetből a Jekyll a Hyde Parkban, amiben Leti nővére, Ruby egy nap fehér nőként ébred. Bár Rubyként is eléldegélt alkalmi munkákból és volt fedél a feje fölött, meg természetesnek vette, hogy vele úgy bánnak az emberek, ahogy, de Hillary, a fehér nőként teljesen új világ tárul fel előtte: végre emberként bánnak vele. Kitalálhat bármit, emberi mivoltában senki se fog kételkedni. Hasonlóan hatásos a kötet kezdőtörténete, a Lovecraft hazájában, ahol egy sundown townból való kiűzetés horrorfaktora simán felér a későbbi fiktív rémekével. Mellesleg ezek a történelmi adalékok pont annyira rémisztően érdekesek, hogy a könyv befejezése után arra ösztönözheti az olvasót, hogy utána járjon az egész Jim Crow korszaknak.
Az első ránézésre különálló történeteket összeköti egy nagy átívelő szál, ahol Caleb Braithwhite keveri a lapokat és a szereplők életét is. Jelenléte pont elégséges, hogy fenntartsa végig az olvasó figyelmét, és megtudja, mi a célja, és vajon Atticusék képesek lesznek-e kicselezni.
A végeredmény a novellaszerű történetekéhez hasonló: egy vérprofin megírt ponyva, ami olvasmányos, izgalmas, azaz remek szórakozást jelent. Pont mint a különálló történetek.
Akár Lovecraft rajongó vagy, akár csak egy jó ponyvára vágysz, a Lovecraft földjén a te könyved! Az Egyesült Államok egyik legsötétebb időszakába ágyazva mutatja meg, hogy hogyan lehet a ponyvairodalmon keresztül beszélni a rasszizmusról úgy, hogy mellesleg jól is szórakozzunk a szereplők kalandjain.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
