Matt Ruff 2016-ban megjelent Lovecraft földjén című könyve sajátos környezetben – ahol a valóságot és a természetfölötti világot egy hajszál választja el – tárta fel az 50-es évek Jim Crow-törvények uralta Amerikáját és H. P. Lovecraft kirekesztő narratíváját egy geek főhősön keresztül. A könyv megfilmesítése mögé Jorden Peele és J. J. Abrams álltak be, hogy Misha Green (Underground) egy a regényhez méltó sorozatban mutassa meg, a rasszizmus és egy lovecrafti szörny terrorja közt nincs lényegi különbség. Vagy hogy egy feketéket szerepeltető történet nem csak a rasszizmusról szólhat. Lovecraft Country spoilermentes kritika az első öt epizódról.
Atticus Black (Jonathan Majors) a koreai háborúból hazatért veterán, aki apja utáni keresés miatt tér vissza szülővárosába, Chicagóba. A férfi bácsikájával, George-dzsal (Courtney B. Vance) és gyerekkori barátjával, Letititával (Jurnee Smollett) indul útnak a keleti parton, hogy az eltűnt apa nyomára bukkanjon. A hosszú út végén egy ódon kúrián találják magukat valahol Massachusettsben, ahol a Braithwhite család az úr.
A történet nem rejti véka alá vállalását: H. P. Lovecraft örökségét állítja szemben a rasszizmus bűneivel. Ezzel nincs is egyedül a sorozat: az elmúlt években számos olyan írás született (pl. Fekete Tom balladája, Vellit Boe álomutazása), amely kritikus szemmel néz szembe a kozmikus horror atyjának bizony nem túl vállalható kinyilatkoztatásaival (főleg levelezéseiben olvashatunk erről), bújtatott rasszizmusával (vö. Árnyék Innsmouth fölött, Red Hook) vagy irodalmi munkásságában alulreprezentált nézőpontokkal (pl. feketék, nők). A Lovecraft Country jócskán csavar ezeken a Lovecraftra reflektáló történeteken, ugyanis összeengedi a lovecrafti örökséget – annak jó és rossz oldalával együtt – a Jim Crow-törvények által uralta Egyesült Államokkal.
Jim Crow-törvények
Azon törvények összessége, melyek délen megszabták a fehér és a fekete lakosság elkülönítését. Az elkülönítés szinte az élet minden területén jelen volt: köztereken, iskolákban, a hadseregben, közlekedési eszközökön, várótermekben, éttermekben – és a temetőkben; de vonatkozott pl. az ivókutak használatára is.
Az epizódokban mindkettőre bőven látunk példákat. A lovecrafti rémeket behozó jelenetek hangulatosak, egyszerre hozzák a klasszikus horrorfilmek és a ponyvairodalom hangulatát. Ezen csak dob az a tény, hogy Atticus és Leti helyi geekek (bár az első két epizód után ez a rész elhal), és így képesek meglátni az eléjük táruló borzalmakban a rendszert.
A horror-faktor amúgy is jól működik a sorozatban, de a 4-5. epizód magasságában puszta látványelem- vagy jumpscare-funkción túli többletjelentést is kap.
A sorozatban látott rasszizmus és horrorelemek sok esetben egymásra reflektálnak, metaforák szintjén. Akkor jelennek meg szellemek Leti házában, amikor újdonsült szomszédai kellemetlenkedni kezdenek vele; a kultisták holmi felsőbbrendűekként különítik el magukat a világtól, az általuk befogadott feketéket pedig vágyaikat kihasználva (például az egyik szereplő kívánsága az, hogy bárcsak fehér lenne a bőre) építik saját birodalmukat.
Az ember, aki a gonoszságában van, valahogy rosszabb, mint bármely nem emberi lény.
– vallotta maga Lovecraft is.
A történetben természetesen ennél kevésbé szájbarágós példákat is látni: az alkotók szinte fenntartások nélkül játszanak a rasszok és egyéni identitások keverésével, kifordításával.
A Lovecraft Country nem csak a rasszizmuson keresztül értelmezhető, de annyira része a cselekménynek, hogy nem lehet elmenni mellette szó nélkül. De pontosan mit is kínál ezen túl? Zsigerig ható félelmet, a szórakoztatás egyszerű célja által vezérelve. Felépítése az epizodikus és az összefüggő narratíva keveréke. Atticus hagyatéka utáni kutatása és az Ádám fiai nevű szektával való szembenállás adja a főcselekményt, de külön, egy epizódnyi konfliktusok is bőven kapnak helyet: Leti új házából kiszüremkedő furcsa hangok, vagy nővérének, Rubynak gyanús szőke szeretője, vagy épp egy múzeum alatt húzódó titkos alagút feltérképezése – mindig akad valami új izgalom, ami megzavarja a szereplők amúgy se nyugodt életét. Mindez leírva kissé szokatlannak hangozhat, de teljesen működőképes koncepció.
Misha Green showrunnerként teljes kontroll alatt tartja a különböző eseményeket, történetszálakat, értelmezési rétegeket, egyiket sem hanyagolja el a másik kárára. Emellett teljes tisztelettel adózik Lovecraft örökségének. Kreatívan vagy épp irodalomi munkákhoz hűen emeli be a Lovecraft által teremtett toposzokat vagy történeti elemeket, mint például Cthulhut vagy a ma már kultistákként említett vörös ruhás szektásokat. Ezt vegyíti az 50-es évek virágozásnak induló geek kulturájával is, ami a szereplők nagyon is személyes szintjén jelenik meg: Atticus nagy H. P. Lovecraft rajongó, nagybátjya Clark Ashton Smith tisztelője, unokahúga, Diana képregényesnek készül, Leti pedig a helyi science fiction könyvklub első női tagja.
A szereplők egymáshoz kapcsolódó hobbijai nagyon is közel hozza őket a nézőhöz.
Nem csak ezek a pozitív vonások teszik őket kedvelhetővé vagy pusztán jó karakterekké, hanem problémáik, konfliktusaik – a mindennapos rasszizmuson kívül. Számos családon belül kimondatlan ellentétet, vágy-elfojtást, identitáskeresést, vagy épp korábbi bűnökért való vezeklést látunk.
A geekségen kívül a sorozat az 50-es éveket is hűen megidézi. Itt is előkerül például a Zöld könyvben már látott utazási kézikönyv, amit George ír, a 60-as évekre kicsúcsosodó polgárjogi mozgalom csírái megidéződnek Letin keresztül, a blues (újra)virágzásáról nem is beszélve: számos remek akkori sláger gazdagítja a sorozat aláfestőzenéit. Az 50-es évek ezen kis elemei bőven hozzáadnak a sorozat atmoszférájához és a történethez szükség beleéléshez, sőt némileg ellensúlyozzák a rázósabb részek utáni sokkját is a nézőnek.
A Lovecraft Country-val minden Lovecraft-rajongó és egyszeri horrornéző is elégedett lehet, hisz bőven megvan benne a szórakoztató faktor és a zsáner iránti tisztelet. Már csak az a kérdés, innen hova tovább, ugyanis a 4. és 5. epizód inkább J. J. Abrams-féle mystery boxot kezd felvezetni Atticus származása kapcsán – aminek persze elég sok köze van a lovecrafti eseményekhez.
Remélhetőleg, bőven terem itt még izgalom.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
