A Ciceró Könyvstúdió kiadványai (Nimona, Egérőrség) után újabb kisebbeknek is szánt művel lett gazdagabb a hazai képregényes szcéna: a Jeff Smith által írt és rajzolt, a kaland- és fantasyregények elemeit remekül ötvöző Konc (Bone) tipikusan az a képregény, amelyben mindenki megtalálhatja a számítását.
A 9 részes Konc kiadásának elkezdésével a Vad Virágok Könyvműhely egy olyan jelenséget hozott el hozzánk, amely itthon tulajdonképpen egyáltalán nem mond senkinek semmit, külföldön viszont óriási népszerűségnek örvend: a Koncból már számítógépes játék is született, de a 11 Harvey- és a 10 Eisner-díj is sokatmondó, ráadásul a Netflix 2019-ben bejelentette, hogy animációs szériát tervez készíteni belőle. Utóbbi nagyon is érthető,
a Konc ugyanis az a képregény, amelybe nagyon hamar bele lehet esni.
Az első rész elején a történetbe esünk bele, szó szerint: három – meglehetősen rajzfilmes beütésű – kuzin (a Kacsamesék üdvözletét küldi) bandukol a sivatagban, mert elüldözték őket hazájukból, Koncfalváról. De hogy minek köszönhető a kiűzetés, azt csak később tudjuk meg. A legkisebb Konc, Füle egy sáskahad miatt elszakad a többiektől, és egy beszélő sárkánnyal, patkányszörnyekkel, rejtélyes alakokkal és középkorra emlékeztető társadalommal rendelkező világba csöppen. Elsődleges célja természetesen unokatesói megtalálása és a hazajutás, de emiatt aztán kénytelen bevonódni a fantasyvilág konfliktusaiba is.
A Konc egyik legjobb tulajdonsága, hogy mindenki számára tartogat valamit.
A gyerekek elvannak a beszélő állatokkal és a különféle hasra esős gegekkel operáló helyzetkomikummal, a felnőttek pedig a kuzinok egymás közti szellemes élcelődéseit értékelhetik, miközben olyan komoly témák is megjelennek, mint a macsó férfikép kritikája, de Füle beszédes nevű kuzinja, Svindli révén a csalás és a hatalomvágy természetébe is betekintést enged a mű. Persze az alkotás ezen aspektusa a gyerekek számára is tanulságos lehet, egyfajta erkölcsi iránytűként is szolgálhat: így ne viselkedjetek, ha megnőttök!
Egy ilyen hosszan tartó sztoriban azonban a legfontosabb, hogy képesek legyünk együtt menni a karakterekkel, tudjunk szurkolni értük. Szerencsére ez sikerül: a sorozat főhősének szánt Konc Füle egyre bátrabb, ugyanakkor van egy egészséges aggodalma, frusztráltsága is küldetését illetően – éppen ezért válik igazán szimpatikussá. Jeff Smith legnagyobb bravúrja azonban abban rejlik, hogy még a már említett, mutyizós-ügyeskedős Svindli és a harmadik kuzin, a kissé együgyű, társait folyton folyvást bajba keverő Bazsaly szebbik oldalát is meg tudja villantani.
A képi világ és a magyar kiadás felépítése is kedvez a kisebb olvasóknak.
Az alapvetően egyszerű felépítésű, letisztult alakok és a panelek könnyedén követhető akciói, mozdulatsorai kedveznek a formátummal még csak ismerkedők számára. Bár a Fumax mellett a Vad Virágok Könyvműhelytől sem idegenek a vaskosabb, gyűjtői kiadványok, ilyesfajta kiadásra – legalábbis egyelőre – ne várjunk itt: a Konc esetében a kisebb, füzetekre szabdalt terjesztési formát választották, ezzel is a fiatalabb korosztályt célozva meg. Ugyanakkor nem az újabb, színes verzió, hanem az eredeti, fekete-fehér képregény mellett döntöttek, ami jó választásnak bizonyult; Jeff Smith rajzainak legfőbb erőssége ugyanis a vicces, máshol pedig szívet melengető arcok, arckifejezések, amiket a tarka képi világ valószínűleg csak háttérbe szorítana.
Noha a történet érezhetően egy nagyobb, szerteágazóbb mitológiát rejt magában, érthető, hogy az első részben még nem minden lapot fed fel Jeff Smith. A vírushelyzet által bekövetkezett piaci visszaesés miatt kérdéses, mikor érkeznek a folytatások, de a kezdet alapján mindenképpen érdemes várni Koncék további kalandjaira.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
