A Bosszú Angyalai sorozata a 402. számig töretlenül haladt, de 1996-ban a Marvel négy fontosabb füzetét is újraindította. Az új koncepció szerint az Onslaught című crossover után minden hős meghalt.
ELŐZMÉNYEK: Avengers vol 2 (1996-1997)
A szuperhős-képregények számozásában bizony könnyű elkeveredni, a sorozatok sokszor újraindulnak vagy szünetelnek, majd gyakran térnek vissza az eredeti számozáshoz. A Bosszú Angyalai sorozata a 402. számig töretlenül haladt, de 1996-ban a Marvel négy fontosabb füzetét is újraindította (Fantasztikus Négyes, Vasember, Amerika Kapitány, Bosszú Angyalai). Az új koncepció szerint az Onslaught című crossover után minden hős meghalt, az elölről kezdődő sorozatok pedig egy olyan alternatív univerzumban játszódnak, ahol nem érvényesek a korábban történt események, tehát nevezhetjük egyfajta totális retconnak.
Ezeket a sorozatokat éppen ezért szinte teljesen fölösleges elolvasni, mivel lényegében kb. annyira részesei a klasszikus 616-os Marvel univerzumnak, mint az 2000-es évek Ultimate sorozatai. A hasonlat nem véletlen, az Újvilágnak és a négy vol. 2-es sorozatnak egyaránt az volt a célja, hogy felfrissítsék, modernizálják a már évtizedes hősöket, ám az első próbálkozás olyan katasztrofális tüneteket mutatott, hogy a Marvel rögtében megíratta a Heroes Reborn című crossovert, ami után útnak indulhattak a vol. 3-as sorozatok, melyek lényegében ott folytatódhattak, ahol korábban a vol. 1-esek véget értek.
A KURT BUSIEK-ÉRA (1998-2002): Avengers #1-56 & Avengers Annual 1998-2001
Az Avengers vol. 3-at 56 részen keresztül írta Kurt Busiek (kivéve a #16-18. számokat, azokat egy vendégíró jegyezte), majd 20 részen keresztül Geoff Johns, végül nyolc rész elejéig Chuck Austen. Austent követően pedig a sorozat rögtön visszaváltott az eredeti számozásra, és az 500. számtól kezdve Brian Michael Bendis írt még 4 részt (a nálunk is megjelent Káoszt), még mielőtt elkezdődött volna a szintén általa jegyzett New Avengers, és ami végleg lezárt egy fejezetet az Angyalok történelmében.
Busiek a Marvels révén robbant be a köztudatba, és az író széleskörű tájékozottsága a Marvel képregények univerzumában a Bosszú Angyalaiban is megmutatkozik. Mindegyik írásán világosan látszik, hogy tisztában van minden múltbéli eseménnyel, ami az Angyalokhoz köthető. A vol. 3-at pedig pont azért érdemes feltétlenül elolvasni, mert azok számára is érthető, akik korábban nem olvastak Avengers képregényeket. Ha felbukkan egy régi gonosz, Busiek mindent elmond róla, ami a történet megértéséhez szükséges, és a hősök párhuzamosan futó sorozatait (Thor, Vasember, Amerika Kapitány) sem kell külön elolvasnunk, mert arról is világos összefoglalásokat kapunk, hogy a kevésbé ismert karakterekről, vagy a névazonosságokról ne is beszéljünk (például ha eddig nem lett volna világos, hogy hány Vasmadár van, akkor ezután az lesz). Talán ebből is következik, hogy Busiek füzetei nagyon olvasmányosak, szemben a mai, eleve tpb formátumra írt, ezért sokkal terjengősebb füzetekkel, amik inkább egyben olvasva fejtik ki hatásukat, Busiek egybefolyó ciklusai hónapról-hónapra olvasva is kellő mennyiségű akciót ígérnek, nem dobjuk őket hátra 2 perc után.
Még csak azt sem mondhatnánk, hogy túlírtak, bár a szereplők gondolatbuborékaiban gyakran olvashatjuk az akciók leírását, ezzel eleinte nincs gond, mert a látványos bunyók mögül kitűnik, hogy ezek mennyire átgondolt mozdulatsorok. Busiek mindig tudja, hogy melyik szereplő hol van, és mikor mire használja a képességeit, hisz egy csapatképregény egyik legfontosabb eleme, hogy a csapattagok kiegészítik egymást a harctéren. Össze kell őket kovácsolni. A Busiek érának pedig éppen ezért nem is a menetrend szerűen érkező világmegmentések a legizgalmasabb részei, hanem a csapaton belül feszülő számtalan konfliktus.
Ms. Marvel problémái, amik elől az alkoholhoz fordul, Wanda, Wonder Man és Vizió szerelmi háromszöge, illetve az elsőnek az új erejével való megbirkózása, a középsőnek a bűntudattal való szembenézése, míg utóbbinak az identitás keresése, és az abból fakadó magába fordulása. Thor félelmei, hogy miként is viszonyuljon halandó társaihoz, az újoncok, Triatlon, Jogbajnok és Tűzcsillag beilleszkedési problémái, ami az elsőnél a sérelmekből, másodiknál a megilletődöttségtől, utóbbinál pedig a képességeitől való aggodalmaiból adódik. Vasembernek az új (egyébként rendkívül szimpatikus, és emlékezetes) összekötővel szemben bizalmatlan, Amerika Kapitány vállát pedig a csapat összekovácsolása nyomja, míg Dr. Pymet az Ultron miatti szégyenérzet nyomasztja, de a sort hosszan lehetne még folytatni Darázzsal, Ezüstkarommal, Sólyomszemmel vagy Higanyszállal.
Mivel az Angyalokat ennyi probléma osztja meg, eleinte nem tudnak olajozottan együttműködni, és ezt még jobban érzékelendő, Busiek töbször is szembe álltja őket más szuperhős csapatokkal, mint a Mennydörgők, az Új Harcosok vagy a Legfelsőbb Légió. A csapatdinamika végül a kissé túlméretezett (majd 10 számon keresztül tartó) Kang elleni küzdelemben áll össze teljesen, ahol egy 3 frontos támadást is képesek már visszaverni. Addigra a sorozat veszít kicsit a lendületéből, és az akciók már tényleg csak harmadlagosak a családon belüli szappanopera mögött, de azt el kell ismerni, hogy Busiek tényleg tudta fokozni a világégések méretét. Egy mai, nagy csinnadrattával beharangozott Marvel crossover eltörpül Kang hódításával szemben.
A kontinuitás és az izgalmas karakterábrázolás mellett a harmadik pont, ami miatt a Busiek éra nagyon működik, azok az egyszerűen csak jó ötletek. Az első sztori például egyszerre emlékeztet Neil Gaiman 1602-jére és Bendis House of M-jére, ám Busiek nem holmi pop lemezgyáros, akinek van 2-3 ötlete, és azt próbálja széthúzni egy lemeznyi anyagra, mivel az ő kobakjából annyira ömlenek az ötletek, hogy minden számba tud pakolni néhányat. Az egyik kedvencem, amikor az egyik epizódban úgy szólogat ki az olvasónak, hogy az cseppet sem erőltetett. Ahogy már mondtam, a Busiek-éra elég folyamatos, épp ezért nem is érdemes kiemelni belőle részeket. Bár folyton érkeznek a különféle ellenségek, amik segíthetnének tagolni a történetfolyamot, a hangsúly a csapattagok viszonyrendszerén van, és az folyamatosan változik.
Van viszont egy szál, ami a sorozat elejétől a végéig jelen van, és ezzel lényegében keretbe foglalja Busiek Bosszú Angyalként eltöltött munkásságát. Az értelmi hármasság nevű vallási csoportosulásról van szó, ami nem frontálisan támad az Angyalokra, és Busiek a fináléig képes fenntartani a figyelmünket és a kétkedésünket, hogy vajon mik ennek a társaságnak a valódi céljai. Gyanúsak, gyanúsak, de akkor sem lehet tudni, hogy mit akarnak és miért. Kétségtelenül a széria legbátrabb ötlete.
A Busiek-éra Vasmadár büntetőügyi tárgyalásával ér véget (az első füzetek valamelyikében pont ezzel kezdődött, akkor elítélték, de most másodjára már felmentik), és ez a tárgyalótermi vita lényegében egy ügyes allegóriája annak, hogy a karakterek milyen jellemfejlődésen mentek keresztül ez alatt a négy év során. A sorozat végére Busiek még feldob néhány magas labdát a későbbi íróknak, akik azonban nem akartak, vagy nem tudtak vele mit kezdeni. De erről majd a következő részben.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
