A Nullák és ikszek első ránézésre egy young adult köntösbe bújtatott Rómeó és Júlia-sorozatnak tűnik, valójában azonban nagyon izgalmas társadalmi spekulációt villant fel: mi lett volna, ha Afrika leigázta volna Európát, és ők uralkodnának a fehér lakosságon?
Malorie Blackman azonos című young adult könyvsorozata 2001-ben indult, és a mai napig jelenik meg új történet belőle: a legutóbbi, a Crossfire egész pontosan 2019. augusztus 8-án. Bár a sorozat első kötetéből 2008-ban készült színpadi darab, a megfilmesítésig majd 18 évet kellett várni. A BBC 2016-ban kezdett sorozatot fejleszteni Blackman regényeiből, a tényleges premierre pedig 2020. március 5-én került sor. Itthon az HBO GO-n érhetjük el március 6. óta.
A könyv hátteréül szolgáló disztópikus világrend bőven ad muníciót ilyen hosszú történetnek – és vélhetően több évadnyi sorozatnak is. Blackman könyve – és az ebből készült tévésorozat is – egy olyan alternatív történelmi eseményből indul ki, ahol az afrikai országok leigázták az európaiakat, és rabszolgasorba taszították a fehéreket. Az új világrendben a nevek is megváltoznak: az uralkodó, fekete lakosság iksznek hívja magát, a fehéreket pedig nulláknak, nem túl PC-n pedig hipósoknak nevezik őket. A tényleges történet a 21. századi Londonban kezdődik, amikor Callum (Jack Rowan), egy szegény, nulla munkáscsaládból származó fiú és Sephy (Masali Baduza), egy befolyásos iksz, Hadley miniszter (Paterson Joseph) lánya egymásba szeretnek. A két fiatal a tűzzel játszik, ugyanis világukban tiltva van a nullák és ikszek közötti érintkezés. Kibontakozó szerelmüket a látszategyenlőséget színlelő hatalom és a szélsőséges indulatoktól fűtött nullák sem nézik jó szemmel.
A történet annyit ígér, amennyit: egy érdekes társadalmi helyzetbe helyezett Rómeó és Júlia-történetet.
Amit viszont vállal, azt maradéktalanul teljesíti.
Mint YA- és alternatív történelmi sorozat is megállja a helyét. Callum és Sephy kapcsolatának megvan a tiltott része, hisz a társadalom folyamatos kontrollja alatt állnak, de ez nem szab gátat szerelmüknek. Így komoly tétek mentén izgulhatunk azon, hogyan tudják a helyi Nagy Testvér tekintetétől elrejtőzve megélni érzéseiket.
Az Afrika képére formált London pedig nagyon pazar – leszámítva a néha kilógó CGI-t egy-egy ikonikus épületnél. A társadalmi berendezkedés az élet minden szintjén megjelenik: a lakosság ruházatában (ikszek és az őket szolgáló nulláknál egyaránt), amelyeken autentikus afrikai ihletésű minták és a narancs-fekete színek dominálnak. A betétdalok szintén ráerősítenek az atmoszférára, a megosztottság pedig a nyelvhasználat szintjén is visszaköszön. Mindennaposak az afrikai nyelvek hangzására hajazó üdvözlési formák, még a nullák körében is a „baba” megszólítás illeti az apákat, és olyan mondatok is elhangzanak a fehér bőrű lakosság irányába, mint a
Jön a jó idő, legalább lesz egy kis színed.
A Nullák és ikszek a rasszizmus problémáját sem söpri szőnyeg alá. Az itt megjelenő események ismerősek, a való élet tapasztalatából táplálkozik, csak épp fordítva látjuk viszont őket. Például az iksz rendőrök megverik minden ok nélkül a fehéreket, gettóba szorulva élnek a nullák, számos sztereotípia él róluk (pl. mindig isznak és attól bevadulnak), és ha beengedik őket egy-egy egyetemre vagy felső körös helyre, mindig érzékeltetik velük, hogy nem érnek semmit. A nem színesbőrűekre alkalmazott sztereotípiák adnak némi érdekességet az alapszituációnak, de pont a fordított szitu miatt várna itt többet a néző. Az állami szinten működtetett rasszizmust eléggé sematikusan, már-már sablonosan ábrázolja a sorozat. Ezt leginkább Sephy Callummal való kapcsolatán lehet látni.
A lány Callumon keresztül szembesül azzal, hogy az édesapja és más befolyásos politikus ismerősei által irányított társadalom nem egészen olyan erkölcsös, mint hitte. Bár egy törvény szerint a nullák is rendelkeznek alapvető emberi -és szabadságjogokkal, az uralkodó osztály kettős mércét alkalmaz velük szemben – mindez eddig rejtve volt Sephy előtt. Callummal is leginkább megkülönböztetés miatt kerül konfliktusba: a 2. epizódban a lány hipósnak – ami sértő egy nulla számára – nevez egy rátámadó fehért, amit a fiúja magára vesz. Az itt megjelenő problémák komolyak, de a sorozat nem kezeli kellő felelősséggel és hitelességgel ezeket. Sephy vagy más hozzá hasonló, rassizmus ellen küzdő szereplők mindent hirtelen ismernek fel, és új megvilágosodásukban azonnal és feltétel nélkül az egyenlőség védnökeivé válnak.
A sorozat pont az ilyen eltökéltséghez vezető utat spórolja meg: hiányzik a lassú felismerés, a rádöbbenés, és a társadalmi status quo-ból jövő berögződések fokozatos levetkőzése.
Még ha a rasszizmus árnyaltabb bemutatásában nem is olyan erős a Nullák és ikszek, valamennyire kárpótol annak ábrázolásában, hogy a családokat miként osztja meg egy nagyon leegyszerűsített politikai világkép és a központilag irányított propaganda. Callum és testvére, Jude (Josh Dylan) között komoly ideológiai feszültség van, amiért a fiú próbál beilleszkedni az ikszek közé, Jude pedig a szélsőséges Jack Dornhoz (Shaun Dingwall) csapódik – mindez úgy, hogy végtére is ugyanaz a cél vezérli őket, mégpedig az egyenlőség kiharcolása. Hasonló feszültség bontakozik ki Sephy és szülei között is, ami Mr. Hardlen politikai munkája miatt súlyosabb is Callum-Jude ellentéténél.
A sorozat nem csak puszta ideológiákon keresztül mutatja be a megosztottságot, hanem az ezek mögött működő politikai machinációkat is, a hatalmi előnyökért cserébe mindent feláldozó machinátorok rideg számítóságát.
Összességében a Nullák és ikszek egy jó alapanyagból építkező tisztes ifjúsági sorozat, ami 15 éves kor után is tud érdekességet kínálni. Lehetne itt-ott bevállalósabb és jobban átgondolt, de egydélutános darasorozatnak így is tökéletes választás lehet.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
