Mióta újra a Marvel comicshoz került a Star Wars, ők a különálló, a fősodortól eltávolodó történetek helyett a filmek közötti hézagok kitöltésére fókuszálnak. Star Wars címen elkezdtek egy, a IV-V. részek között játszódó képregényt, amely azóta is fut, illetve emellett időnként kiadnak egy-egy karakterre összpontosító sorozatot. A húzónév pedig egyértelműen Darth Vader: egyrészt ő az alapsorozat főgonosza, másrészt neki már a második hosszabb sorozata jelenik meg, miközben más szereplők csak ötkötetes képregényeket kapnak. (Rajta kívül egyedül az új trilógiából ismert Poe Dameron kapott ilyen hosszú képregényt, illetve az a Doctor Aphra, aki eredetileg a Vader-képregényben debütált a Nagyúr segítőjeként.) Ezek után már az elfogultabb Star Wars-rajongók is besokallhatnak a karaktertől. Charles Soule új sorozata azonban tud valami újat, érdekeset ígérni: a Lázadás korától eltávolodva éveket ugrik vissza az időben, hogy megmutassa, melyek voltak az első lépések, amelyeket az egykori Anakin Skywalker fekete páncélba zárva megtett.
A történet A Sith-ek bosszúja egyik utolsó jelenetével indít: Darth Vader magához tér, miután megépítették az életét fenntartó páncélt, és ekkor értesül Palpatine-tól felesége haláláról. A Sith Nagyúr a dühét új ellenség felé fordítja: elindul, hogy megkeressen egy idős Jedit, aki túlélte a tisztogatást. A küldetésnek, amelyre az Uralkodó küldte, ezúttal személyes jellege is van, ugyanis Vadernek nem egyszerűen el kell pusztítania a Jedit, hanem meg kell szereznie a fénykardját, hogy új fegyvert csinálhasson belőle ahelyett, amelyet a Mustafaron elvesztett.
A Birodalmi gépezet alapsztorija nagyon egyszerű, és (tekintve, hogy tisztában vagyunk főszereplője jövőbeli sorsával) a cselekménye nem tartogat meglepetéseket.
Charles Soule írása azonban olyan tartalmas és érdekes, hogy a képregény komoly fordulatok és izgalmak híján is meg tudja fogni az olvasóját.
A Vader és Palpatine között lezajlott párbeszédek zseniálisak. Soule-nak sikerül tökéletesen eltalálnia a Császár stílusát: itt is pont ugyanannak a joviális, bölcs öregembernek tűnik, akinek az előzménytrilógiában mutatta magát, ugyanakkor a kijelentéseiben azért megmutatkozik az igazi énje. Miközben már elkezdi bevezetni tanítványát a Sötét Oldal filozófiájába, még mindig úgy beszél vele, ahogyan egészen gyermekkorától kezdve. Sokszor még az olvasó is hajlamos elhinni, hogy Palpatine tényleg a barátjának, és nem csak egy eszköznek tartja Vadert. Az idős mester tanításaiból kirajzolódó Sith gondolkodásmód pedig segít, hogy jobban megértsük, mi mozgatja ezeket a karaktereket – kifejezetten érdekes például a logika, amellyel az Uralkodó meggyőzi tanítványát, hogy miért jó neki Padmé halála.
Amellett, hogy jobban megismerjük a Sith-eket, szerencsére a Jedikről is kiderülnek új dolgok a képregényben.
A Darth Vader ellenfeleként megjelenő harcos háttértörténete révén a Jedi Rend egy újabb oldalát ismerhetjük meg – az ugyanakkor sajnálatos, hogy maga a karakter elég semmitmondó lett. Sokat beszélnek az új Star Wars-kánonban kiemelt szerepet kapó kyber-kristályokról is. Elhangzik, hogy miért érdekesek ezek a kövek, és az is kiderül, mi a különbség a Jedik és a Sith-ek által használt kristályok között Ez ugyan olyasmi, amivel a Star Wars-regények olvasói már tisztában lehetnek, de természetesen itt vizuálisan is bemutatják, hogyan készülnek a vörös kristályok, így még azok számára is érdekes tud lenni, akik esetleg tudtak már róla.
A képregény formátum előnyeit használják ki a főszereplő belső vívódásának bemutatásához is: míg az Uralkodó nagyon sokat beszél, addig Vader a tőle megszokott módon többnyire hallgat, és még belső monológjai sincsenek, helyettük felvillanó képekkel fejezik ki a gondolatait. Ez pedig azért működik különösen jól, mert így anélkül tudunk betekinteni Vader kifejezéstelen maszkja mögé, hogy azt éreznénk, ez nem ugyanaz a rémisztő, se nem ember, se nem gép szörnyeteg, akit a filmekben láttunk.
Maga a képi világ viszont valószínűleg sokaknak nem fog tetszeni.
Giuseppe Camuncoli rajzai ugyanis nagyon rajzfilmszerűek, márpedig a Star Wars-rajongók többnyire a realisztikusabb, a filmek képi világát felidézni képes ábrázolást várják el – a Star Wars-animációs sorozatoknak sem tudják sokan megbocsátani, hogy vizuálisan nagyon élesen eltérnek a mozifilmektől.
Érdemes azonban a rajzstílussal kapcsolatos ellenérzéseket félretenni, mert a Birodalmi gépezet egy kiemelkedő Star Wars-sztori, amely úgy tud borzasztóan sokat adni egy rajongónak, hogy ehhez nem kell gyenge fanservice-re, erőltetett cameókra és easter eggekre támaszkodnia. Befejezése – amelyben a sorozat következő történetszálát vezeti fel – talán egy kicsit elkapkodott, de még ezzel együtt is ez az egyik legjobban megírt Vader-történet. A Sötét Nagyúr rajongóinak kötelező olvasmány!
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
