Milyen a kínai sci-fi? Bizonyos tekintetben olyan, mint az angolszász vagy az európai: korunk tudományos elméleteit bontogatja vagy gondolja tovább, esetleg égető társadalmi kérdéseinkre reflektál. Mondhatni, csak attól lesz kínai, hogy kicsit átszövi a távol-keleti kultúra színe-java. Azonban ha Kína történelmének elmúlt éveire gondolunk (konkretizálva: például a II. világháború, a kulturális forradalom), a kínai sci-fi az eddigi tabuk kibeszélésének eszközévé válik. Ezen jellegzetességek Ken Liu novelláskötetében, A papírsereglet és más történetekben is felfedezhetőek, de művei az egzotikus jegyeken és a kínai történelem bemutatásán túl is többet nyújtanak.
Ken Liu csupán tizenegy éves volt, amikor családjával együtt az Egyesült Államokba emigráltak egy új élet reményében. A kettős identitás (amerikai–kínai) számtalan formában jelenik meg novelláiban. 2000-es évek eleje óta publikál a legnevesebb sci-fi és fantasy lapokban, és rendszerint díjakra is jelölik; számos alkalommal pedig nyert is novelláival. Például A papírsereglet az első olyan írás, amely elnyerte a Nebula-, Hugo-, és World Fantasy-díjat is. Liu azóta nagy prózában is kipróbálta magát (2016-ban jelent meg a The Dandelion Dynasty első része, a Grace of Kings), de munkásságával örök helyet szerzett magának a legnagyobb SF novellisták között. A papírsereglet és más történetek részletesebb ismertetéséből ki is derül, miért.
A gyűjtemény összesen 15 novellát tartalmaz, különböző zsánerekből – talál itt az olvasó sci-fit, fantasyt, alternatív történelmi írást, vagy épp a mágikus realizmust megidéző történetet. Vagyis ha akarjuk, beskatulyázhatjuk ezekbe a műfajokba. Mindegy, hisz a műfajoknak Liu nem tulajdonít nagy jelentőséget,
szerinte minden fikciós mű arról szól, hogy a metaforák logikáját, azaz az elbeszélésekét a valóságon túl ragadjuk meg.
Liu ezt a következőképpen magyarázza: emberi tulajdonság, hogy életünkről azért mesélünk, hogy emlékezzünk. Így tudjuk elviselni az életet bizonytalan univerzumunkban. Az író gondolatát továbbvíve elmondhatjuk, a meséléssel dolgozzuk fel az élet felfoghatatlanságát, történeteken keresztül próbáljuk megválaszolni a megválaszolatlant, vagy legalábbis bemutatni ezt a próbálkozást. De ezzel együtt rögzítjük is életünket, így a megfoghatatlan megfoghatóvá, bizonyossá válik – legalábbis a nagy univerzumban élő apró lényekként így érezzük. És ez az aspektus teszi nem csak kínaivá, hanem univerzálissá is a Liu-novellákat.
Humánus történetek
A kötet 15 írását így nem zsánerek, hanem témák szerint érdemes csoportosítani. Az első nagyobb kategóriát az „emberi” vagy humánus történeteknek nevezem, melyek közös jellemzője, hogy a szerző egy mikrokörnyezet (pl. családi ház, munkahely) szereplőinek belső világát vagy az egyének között lévő kapcsolatrendszereket mutatja be. Ezek az írások általában – a jó novellákhoz hűen – csattanókkal végződnek; pontosabban nagyon erős „gyomrosokkal”. A többszörös díjnyertes A papírsereglet ékes példája ennek: a történet két központi alakja – a kínai anya és az USA-ban felnövő kisfia – az élő origamiállatok által őrzött kapcsolata egy szerencsétlen kimenetelű délután miatt megromlik, a feloldozás pedig túl későn érkezik. Hasonló novella még a Szimulákrum (egy feltaláló és annak lányának megromlott kapcsolatát tárja fel), az Állapotváltozás (amelyben az emberek lelke különböző tárgyakban él, a főhősé ráadásul egy jégkockában), és A betűmágus, ami átlóg ugyan egy másik kategóriámba, történelmi novellákba, de tökéletesen beleillik a humánus írások sorába.
A közös témán kívül legnagyobb erejük a kivitelezésben rejlik:
Liu minden esetben felvázolja az alapszituációt, majd elmerül annak részleteiben – legyen az egy jégkocka-lelkű lány felcseperedése vagy a kínai írásjelek különböző jelentései –, végül pedig beindítja a felépített mikrovilágát. Kevés eszközzel képes teljesen működőképes világokat kialakítani, azaz – előző véleményét idézve – olyan történeteket létrehozni, melyek logikáját elsajátíthatjuk és valóságunkon túl értelmezhetjük őket.
Történelmi novellák
Ken Liu több írása is foglalkozik a történelem kényesebb kérdéseivel vagy egy-egy színes epizódjával. Ide sorolható A világ ízei, amelyben az USA-ba költözött kínai aranymosók és az amerikaiak együttélését ismerhetjük meg egy mitológiai párhuzam mentén. A permester és a Majomkirály is történelmi novella, amely egy vidámnak induló, népmeseszerű történeten keresztül tárja fel a mandzsu császárok erőszakos hatalomra kerülését, és azt a nagyon is ismerős módszert, amellyel megpróbálták elhallgattatni a szemtanúkat, végül pedig ott vannak a konkrét történelmi eseményekre reflektáló novellák, a már említett Betűmágus és az Aki lezárta a történelmet.
Bár kínai történelmi tabukkal és ezekhez kapcsolódó véleményekkel tűzdeltek ezek a művek, őket olvasva háttértudás nélkül is átérezhetjük jelentősségüket.
Ugyanis Ken Liu képes úgy beszélni hazájának traumáiról, hogy azokkal más nemzetiségű emberek is együtt tudjanak érezni. Ezt úgy éri el, hogy egy-egy kérdést megfoszt ideológiai vagy politikai héjától, és csak az emberi oldalt tárja elénk. Egy fajta végkifejletként megtalálható ez A betűmágusban, ami a hidegháború során lezajlott titkos USA-Tajvan-együttműködés idején játszódik. De ilyen szempontból a legmerészebbnek inkább a kötet legutolsó írását, az Aki lezárta a történelmet: Dokumentumfilm-et tartom. Liu itt egyrészt a kínai holokausztot, azaz a Japán Császári Hadsereg második világháborús emberkísérleteit járja körül kínai, japán és amerikai szemszögből, népcsoportokon belül pedig különböző emberek (utcaembere, történész, családtag) lehetséges véleményét is bemutatja. Ennek a minél objektívebb bemutatására használja Liu a dokumentumfilm formát: villáminterjúkat, véleményescikkeket, talk showkat vagy naplóbejegyzéseket nézve/olvasva rajzolódik ki előttünk a 731-es egység borzalmas tettei és az ezekkel kapcsolatos érzések.
A novella/kisregény másik fontos kérdésfeltevését egy sci-fi toposszal, az időutazással hozza be: Hogyan vizsgálhatjuk objektíven a történelmet? Itt a múltjárás a Bohn-Kirino-részecskepárok felfedezésének köszönhetően lesz lehetséges. A párok megfelelő vizsgálatával láthatóvá válik a múlt, de csak egyetlen egyszer, hisz a megtekintés után a részecskék megsemmisülnek. A végesen felhasználható múltjáró módszer ugyanannyi lehetőséget ad, mint korlátot, és így nem képes békét hozni olyan megosztó kérdésekben, mint a 731-es egység. Fel is merül az a dilemma, hogy egyáltalán rendezhetőek a háborús sérelmek, ha még akkor se sikerülne, amikor rendelkezésre áll egy objektív vizsgálódásra használatos eszköz.
Kicsit kilóg ez a két írás, de a Jó vadászatot! steampunk novellát és A Csendes-óceáni alagút rövid történet-et is a történelmi novelláknál érdemes megemlíteni. Az utóbbi egy Japánt és Amerikát összekötő alagutat képzel el, előbbi pedig az emberi történeteknél már ismertetett módszerrel jár végig egy már klasszikussá vált témát: régi és új, múlt és jövő szemben állása. Míg a Csendes-óceáni inkább egy ötlet felvázolása, a Jó vadászatot! egy több rétegű írás. Ennek alapját a mágia fokozatos eltűnése adja, amit majd a steampunk alzsáner gőzgépei és a transzhumanizmus vált fel. Liu ismét a fantasztikum elemeivel vázolja fel az ismerős konfliktust: a Huli jing (rókadémon/szellem) és a rá vadászó apa és fiú kénytelenek szembesülni vele, hogy a világ gyökeresen megváltozott. Az új rendben való túlélésért meg kell változni, nem csinálhatjuk azt, amit szeretünk vagy amihez értünk. Így a mesés körítés végül rendesen arcul csap minket, mint ahogy azt az életnek nevezett valami is szokta. Egyszerre szép metafóra és az eszképizmus helyének (mese- vagy fantasyvilág) kegyetlen, de zseniális kifordítása.
A jövő írásai
Az emberi és történelmi novellák mellett érdemes még egy harmadik kategóriát is nyitni, amit nevezzünk a jövő írásainak. Ide tehetjük be Liu legtöbb sci-fijét, kezdve a Black Mirror Hang the DJ c. epizódját idéző Tökéletes párosítás-sal, egészen a Hullámok-ig vagy a nagyon kedvelt Mono no Aware-ig bezárólag.
A Black Mirorrral való párhuzam említése se véletlen: ezekben a novellákban is az a közös, hogy rámutatnak arra, a technológia valamilyen szinten felfalja az embert.
Ebben a tekintetben legdirektebb az előző szekcióban emlegetett Jó vadászatot!, hisz ott a mágiát és az arra épült társadalmat űzi el az új, gőzgépek uralta technológiai forradalom, de hasonló A visszatérő vendég központi mondanivalója is: a nyomozónő, aki egy, a testébe ültetettel gép segítségével nyomja el érzéseit, szakmája igazi profijávál nőtte ki magát, viszont elvesztette emberségét, a beültetett eszköz belülről emészti el azt. Végül pedig még egyszer érdemes itt is felemlegetni a Szimulákrum-ot a másik két novellához hasonló konfliktus végett: ismét a technológia (itt egy emlékeket szimuláló eszköz) rombolja le az embert.
Az ember és a gép szembeállása mellett ezekben a sci-fikben a burjánzó ötletkavalkádot élvezhetjük. Legtöbbször jól ismert toposzokat vesz elő, mint az időutazás, a transzhumanizmus, de ezeket nem érezzük elcsépeltnek vagy túlhasználtnak, ugyanis Liu mindig képes valamit csavarni ezeken. Ott van például az Aki lezárta a történelmet-ben a Bohn-Kirino-részecskepár, vagy a kivetítő, ami képes újra és újra lejátszani az emlékeinket (Szimulákrum), vagy az óriás űrhajó (Hullámok), a mesterséges intelligencia, ami tudja, mi jó nekünk (Tökéletes párosítás), vagy a két, egymás párjának is nevezhető rövid novellák – Bizonyos fajok könyvgyártási szokásai és a Kognitív képességek breviáriuma –, amelyeknek igaz nincs nagyívű cselekménye, de egy-egy frappáns ötletttel lesznek emlékezetesek. Ezeket olvasva még a sokat látott hard sci-fi olvasók is elismerően csettinthetnek.
A papírsereglet és más történetekről nagy általánosságban elmondható, hogy egy olyan ritka novelláskötet, amelynek a színvonala szinte végig magasan van. Az írások többsége velünk és társadalmunkkal foglalkozik a fantasztikum jól ismert vagy épp kreatívan felhasznált eszközeivel. Azonban mindez nem működne Ken Liu különleges humanizmusa és empátiája nélkül, melyek minden egyes novella magjában ott figyelnek. Az író felvázolja világunk kegyetlenségét, annak jó és rossz voltát, majd megmutatja az olvasónak, nincs egyedül az érzéseivel.
És végül így teszi elviselhető az életet bizonytalan univerzumunkban.
Képek forrása: borítókép, 1, 3
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
