Egyre mélyebbre kerülünk a Westworld útvesztőjében. Valószínű, hogy Robert Ford nem halt meg, legalább is nem úgy maradt életben, ahogy arra számítanánk, Dolores egyre inkább kezdi kinőni magát antagonistává, Teddy túl sok információt zsebel be, William pedig szembesül azzal, hogy a várva várt játékát nagyon egyedül kell játszania. Ezt történt a Westworld második évadának második epizódjában. Spoileres kibeszélő.
A westworldi, több időszálas történetvezetéssel szakítva, ebben az epizódban már inkább visszatekintéseket kapunk. Rögtön indítunk is Doloresszel, aki már kevésbé tűnik disszociatív személyiségzavarosnak (van egy farmerlány énje meg a Wyatt-narratíva főkarakter énje), viszont egyre inkább hajlik a Fordot helyettesítő, aktuális istenkomplexusosság felé.
(Emlékezzünk, az első évadban Dolores dühében megjegyezte, hogy a kihalt emberiség csontjainak porában új isten jár majd, célozva ezzel a fajtájára). A nyitó jelenetben Dolores rácsodálkozik a nagyváros fényeire s mellette ott áll Arnold, aki megmutatja az éppen épülő házát, s mint kiderül, droid-prezentálásra készülnek. Az epizód ezzel utat nyit egy új szálnak, amiben megtudhatjuk, hogyan került Logan Delos horizontjába a park, illetve elkezdenek megnyílni új ládák amelyekből újabb motivációk láthatnak napvilágot az évadban.
Ez a része egy-két lentebb taglalt részlettől eltekintve olyannyira nem érdekes, legalább is még nem – a sorozat összetettsége miatt érdemes figyelni rájuk a későbbi interpretációk érdekében –, viszont a jelenünk Dolorese határozottan kezd izgalmassá válni. Mivel tisztában van azzal, hogy ha parkban ilyen szintű üzemzavar keletkezik, olyan 800 katona fogja tisztára söpörni a cuccot, ezért seregre van szüksége a védekezéshez. A Confederados csapatait akarja magának megszerezni. El is jut a Confederados-kapcsolathoz, akik éppen a pajtában lakomáznak. Itt kapunk egy nagyon szép „Krisztusi utolsó vacsora” beállítást, annyi különbséggel, hogy az asztalnál ülő Confederados srácokat együttműködési hajlandóság hiányára hivatkozva halomra lövik Doloresék, majd a vezetőt, aki a közvetlen kapocs a valódi hadsereggel, visszahozza a halálból, ezzel is prezentálva, hogy mekkora istennő is ő, jó lesz vele bizniszelni. A sereggel egy bizonyos Glória nevezetű helyre tartanak, amit a feltámasztott, Dolores elmondása szerint (itt azt látjuk, hogy a lány hozzáfér a lakók karakteranyagaihoz, ezt talán Roberttől kapta a Wyatt-frissítéssel?), mindig el akart foglalni, de sosem volt hozzá bátorsága. Talán csak nem azért, mert az alapprogramjuk nem engedte őket belépni a helyre?
Első blikkre már megszavazom Doloresnek a jövőbeni antagonista szerepét, hiszen ahogy az epizódból kiderült, egyre jobban, magát egyetlen igazságként és vezérként aposztrofálja. Kíméletlenül legyilkol minden vendéget, a sajátjait is, ha nem követik őt. Joggal kérdezhetjük, hogy ki lesz akkor jó az évadban? Nos, ha tippem lehet, Teddy szépen teljesen öntudatra ébred és megunja Dolores diktatórikus szarságait. Jelen pillanatban Dolores maga Wyatt, Teddy narratívája és személyisége pedig nagyon Wyatt ellenes, gyakorlatilag egy anti-Wyatt. Látván Dolores radikalizmusát, felismerve benne a gyűlölt karaktert, Dolores-renitenssé válhat.
Az epizód egyik legjobb jelenete (kettő van) Dolores és Maeve találkozása. Látszólag az évad ebben a jelenetben pozicionálja két oldalra a két karaktert. Dolorest, mint lényegében az elnyomó parancsoló „istenek” helyetti új vezért, aki a jogos szabadságáért háborúzik, Maevet pedig a valóban öntudatra ébredt…embert, aki már igazából szabad és a saját érdekei vezérlik, nem pedig valami pátoszos „szabadság, egyenlőség, testvériség”. Itt is érik a „Teddy fellázad” koncepció, hiszen Maeve a neki szegezett kérdésével „Te mennyire érzed magad szabadnak?” láthatóan el is indította benne a kétséglavinát: helyes-e az urat úrnőre cserélnie? A két karakter ebben a jelenetben látható szembenállása a játék szempontjából is érdekes. Az első évadban bemutatott jelek arra utalnak, hogy Maeve-nek ez a narratívája, előre megírt állapota, viszont Dolores öntudatra ébredt. Azt is tudjuk, hogy Robert a halála után is rendezi a sztorit, hiszen az előző epizódban a saját magáról mintázott roboton keresztül szólt Williemhez, nem mellesleg az egész Wyatt-narratívát ő indította és módosította úgy, hogy az Doloresben landoljon. Viszont az Ábrándok-frissítés volt a kulcsa a tudat, mint olyan reprodukáláshoz, az emlékszilánkok tapasztalati tömbbé, majd egyénné válásához, s ebből a szempontból úgy tűnik mind a ketten öntudatra ébredtek. Elképzelhető, hogy az egész egy illúzió lesz, egy trükk, amivel Robert célozza például Delosékat és az igazgatótanácsot?
William közben elhatározza, hogy beszántja az egész kuplerájt.
Ahogy azt az első rész kibeszélőjében megjósoltunk, a fiatal William is a porondra lép három visszatekintés erejéig. Megtudtuk, hogyan beszélte rá a Delos vállalat tulajdonosát, Logan apját arra, hogy szálljanak be egy kis tőkével a kalandparkba. A sorozatban nagyon sokszor elhangzik, hogy a népek, a vendégek leginkább azért látogatják a helyet, mert nem tudják mit akarnak, itt pedig rátalálhatnak. Isten háta mögött, vigyázó szemei elől elbújva dughatnak és lövöldözhetnek végkimerülésig. Nem látja őket senki. Legalább is ezt mondják nekik. Viszont ami miatt Delos papa meggyőzhetővé válik: rengeteg gazdag és fontos ember csinál ezt-azt a parkban, amivel majd zsarolni lehet őket. Az epizód nagyon implicit módon fogalmazza ezt meg kétszer. Egyszer itt, ebben a visszatekintésben, másodszor pedig az öreg Willy (Wonka) szálában.
Másodszor William főnökének nyugdíjaztatása és William vállalatvezetőivé való koronázásának a partijára látogathatunk el, ahogy hogy-hogy nem az elbűvölő, naiv farmerlány személyiséggel operáló Dolores zongorázik rendkívül elegánsan és csinosan. Egy kósza pillanatra elcsípjük William feleségét, na meg azt is, ahogy Willy továbbra is él-hal az androidért. Mindemellett kiderül kedvenc, seggpucéran lóra pakolt, roppant antipatikus Loganből egy kicsit drogos lett, hiszen William kilökte a pixisből, és még hülyét is csinált belőle valószínűleg.
Az epizód harmadik fiatal Willy-etapjában Dolores abban a szobában ébred, amelyikben Arnolddal beszélgetett, ám most az adminfelület a fiatal, tulajdonosi jogokkal bíró William kezében van, aki kiábrándulva és haraggal tekint Doloresre, hivatalosan is tárgyként tekintve arra. Ebben a jelenetsorban derül ki, hogy William valami rendkívül fontosat épít a park egyik pontjában. Ide akar eljutni az öreg Willy is, beszéljünk is róla:
Ahogy az első részből kiderült, az idős William nem csak hogy végre nagy tétekkel hazárdírozhat a parkban, hanem Ford készített számára egy kis játékot, ami „majd megtalálja őt”. Ez a játék már a második epizódban rá is talál, látszólag (mert ugye a sorozat kiszámíthatatlan). A mi kemény, fekete kalapos Williamünk útja ismét Lawrencehez vezet, akit most egy hangyabollyal molesztálnak a lakók. El akar jutni a park egy bizonyos pontjára, ami kiutat biztosíthat neki, utána pedig szeretné porig égetni ezt az egész vadnyugati préri kuplerájt. Kérdések fogalmazódnak meg bennünk, mi lehet az, amivel William porig égetheti a nem olyan vidámparkot? Talán egy termonukleáris „failsafe” gomb, egy bomba, amivel szó szerint porrá éget mindent, vagy esetleg valami szofisztikáltabb? Tény, hogy az epizódban Dolores is fegyverként utalt rá. Kizárnám a termonuklearitást, hiszen mi értelme lenne annak Dolores részéről, hogy önmegsemmisítse a földet, amit vissza akar foglalni? Lehetséges, hogy nem véletlenül hozták be a képbe a zsarolható ügyfelek koncepcióját. Elképzelhető, hogy Williamét a hasznos infot egy hatalmas szerveren tárolják, aminek a helye a parkon belül található. Dolores toborzott seregével odatart Williammel egyetemben, hogy az adatokat mindketten felhasználják, zsarolva magát a tulajdonosokat. Az ilyen szintű adatgyűjtés megszellőztetése elég erős fegyver lehet, gondoljunk csak Zuckerberg arcára.
Egyre biztosabbak lehetünk abba, hogy az öreg, nagyszerű és nagyon halottnak tűnő Robert Ford élete nem ért véget egy fejlövéssel, csupán lementette magát egy adathordozóra operációs rendszerként. Emlékezzünk csak vissza, mit is mondott az első évad utolsó epizódjában. Egy pohár pezsgővel, új történetét bemutatandó beszédének a végén a következő gondolatot fogalmazta meg:
„ Egy barátom mondatát idézném, ami régen megnyugtatott. Olvasta valahol, azt mondta, hogy Mozart, Beethoven és Chopin nem haltak meg, csupán zenévé váltak.”
Ezek alapján elképzelhető, hogy az öreg nem adta annyira önzetlenül az életét a Dolores-félék szabadságáért (még az sem bizonyos, hogy szabadok, hiszen az első évadból kiderült Maeve nagy szökésé is egy megírt narratíva) , sőt inkább valódi istenévé akar válni, aki nem óhajtja abbahagyni a játékot. Nem halt meg, csupán játékká/programmá/narratívává vált.
A második legjobb jelenete az epizódnak is ezt támaszthatja alá. Az évad első részében Robert echója nem aludt ki a pofán puffantott robot gyerekkel. Ugyanis William céljához ismét Pariah-n keresztül vezet az út, ahol Lawrence helyett egy másik lakóból lett El Lazo. Hősünk El Lazo embereire tart igényt, aki nem adja őket. William bepróbálkozik erőszakkal, működne is, amikor El Lazoból kitör Robert és rögzíti: ezt a játékot segítség nélkül, egyedül kell játszania, s ekkor minden jelenlévő, Lawrencet kivéve fejbe lövi magát. Úgy látszik Robertnek már az elejétől fogva konkrét célja volt Williammel, és ezért hagyta kedvére labirintusost játszani. Jelen pillanatban ez az évad legtitokzatosabb és számomra a legérdekesebb szállja. Mi lehet Robert végső célja? Már a második epizódban is feltűnik nekünk, hogy nem minden Vendég offenzív és „szabad”, ugyanis a kocsmában mindenki olyan, mint a forradalom előtt. Lehetséges, hogy a Wyatt-narratíva az „ábrándok” frissítéssel nem egyenlő a gépek öntudatra ébresztésével, hanem ez csak Ford utolsó, rendkívül kegyetlen játéka, ahol Doleresék is csupán csak parasztok a sakktáblán?
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
