Február másodikán debütál a Netflix idei első nagydobása, az Altered Carbon. Az előzetesek alapján egy igazán látványos és érdekes koncepcióval operáló cyberpunk sorozatot kapunk, amit természetesen bárhol és bármikor óriási örömmel fogad a világ sci-fire éhes közönsége. Emellett számomra ez az alkalom tökéletes indokot szolgáltatott ahhoz, hogy egy újabb, régóta elfekvőben lévő címet kihúzhassak képzeletbeli listámról. Így végre pótoltam a lemaradásom és elolvastam Richard Morgan, a sorozat alapjául szolgáló regényét, a Valós halált.
A 25. századra az emberiség feltalálta a tudattokot, ami képes tárolni személyiségünket, így ha testünk teljesen elöregszik, baleset ér vagy meggyilkolnak, egy újabb darabba átültetve elménket tovább élhetjük életünket. Csak ha a tudattokunk valahogy megsemmisül, akkor törlődünk ki végleg a létezésből, akkor jön el a valós halál. A leggazdagabbak természetesen ezt is könnyedén ki tudják küszöbölni, bizonyos időnként lementve elméjüket egy távtárolóba.
Takeshi Kovacs egykoron a protektorátus legelitebb katonai csoportjához tartozott, manapság viszont a törvény másik oldalára kerülve tengeti mindennapjait Harlan világán. Egészen addig, amíg el nem kapják és rövid úton ki nem vonják a valós világból. Ezt követően a Földön tér újra magához újraburkolva (értsd: egy használt, de számára teljesen új testben). Az, hogy büntetésként nem kell több száz évet az elméjének tárolóban töltenie, egyedül egy Laurens Bancroft nevű földi milliárdosnak köszönhető, aki azért szállíttatta külön a Földre, hogy felbérelje egy állítólagos öngyilkossági ügy felgöngyölítésére, aminek áldozata maga Bancroft.
Ez a regény elsősorban egy neo-noir krimi, amit erőteljes cyberpunk környezetbe ültetett a szerző, ezzel pedig Morgan rendesen beletalált a tudományos-fantasztikum rajongóinak szívébe.
És tényleg, aki rajong a Szárnyas Fejvadászért, vagy a cyberpunk stílusjegyekért úgy általában, az baromira élvezni fogja ezt a regényt.
A könyv alapkoncepciója és univerzuma kifejezetten ötletes és lebilincselő, viszont a megvalósításban már akadnak olyan problémák, amit nehezen tudok elnézni a nagy egészet tekintve. Az a helyzet, hogy a Valós halál egy nagyszerű történet, viszont nincs igazán jól megírva. Richard Morgan rengeteg ötletet felvonultat a tudattok emberiségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban könyvtrilógiájának első felvonásában (tudniillik a szerző három regényt is szentelt Takeshi Kovács karakterének), amelyek többsége tényleg elgondolkodtató, viszont a regény cselekménye eléggé kaotikussá válik ennek hatására.
Vegyük például a Tigris! Tigris!-t, ahol Alfred Bester a jauntolás alapötletére építve szépen, lépésről lépésre felépített egy, a jelenlegitől merőben eltérő társadalmat. Ezt pedig regényében aprólékosan és átláthatóan ismerteti meg velünk, részletgazdagon, de mégis kimérten, hogy egyszerre értelmezhessük és legitimálhassuk civilizációs változások szükségszerűségét az adott közegben. Ezzel szemben Morgan világépítése sokkal csapongóbb, a technológiák és társadalmi sajátosságok néha teljesen indokolatlanul kerülnek szóba és sokszor pontos funkciójuk vagy működésük is félhomályban marad. Ez nem feltétlenül lenne komoly probléma, sőt, ezen apróságok külön segítik, hogy az egyébként is disztópikus Öböl Város mocskos utcáinak kilátástalanságát és elveszettségét felerősítsék. A baj az, hogy ezzel a szerző folyamatosan mellékvágányra tereli a történet gerincét jelentő nyomozást. Így a sztori ritmustalan lesz, egy idő után könnyen belegabalyodhatunk az áltudományos kifejezések és egyre szaporodó nevek sűrűjébe, ami az érdeklődésünk elvesztéséhez is vezethet. A regény több, mint 460 oldalas és a fent említettek kapcsán talán már sejthető, hogy nem igazán letehetetlen darab.
Ami miatt összességében mégis elégedetten csukhatjuk be a könyvet, az a szenzációs stílusa.
Igaz, hogy pont a rengeteg, kissé már túl sok apróság teszi zavaróan sűrűvé is a könyvet, de azt muszáj elismerni, hogy Morgan ezekkel kifogástalanul szolgálja ki a cyberpunk rajongóit, felsorakoztatva a zsáner egész fegyvertárát.
Takeshi Kovacs karaktere a cinikus noir detektív abszolút tipikus alakja, nemtörődömsége mégis szórakoztató, és kedvelhető főhőssé válik az események végére. Háttértörténete pedig a könyv legizgalmasabb aspektusa, azt a szerző akifejezetten jól tálalja. Ahogy már említettem, rengeteg gondolatot kapunk a tudattok megjelenésének civilizáció formáló hatásáról. Még ha túlnyomó részüket nem is járja körbe igazán a regény, ezek egytől egyig izgalmas felvetések, amin el lehet rágódni még egy jó ideig. A hit viszonya a kvázi-halhatatlansággal, a halálbüntetést felváltó, a tudatunk több százéves tárolóban való raboskodása, a prostitúció, vagy a test-test elleni küzdelmek átformálódása remekül festi le, hogyan is változtathatja egy utópikusnak tetsző találmány a világot földi pokollá az átlagemberek számára.
A legszebben kivitelezett gondolatmenet a test és tudat alapvető viszonya, ami Kovacs és Ortega nyomozó briliánsan kreatívan megálmodott kapcsolatában csúcsosodik ki.
Morgannek érezhetően jobban fekszik az akció írása, mint a tudományos témák feszegetése, viszont olyan lelkesedéssel veti bele magát az általa megálmodott világ bemutatásába, hogy nem lehet nem pozitívan hozzáállni munkájához.
Összességében a Valós halál kicsit csalódás volt számomra. Egy sokkal mélyebb alámerülést vártam az emberi lélek bugyraiba. Ehelyett viszont egy kissé széteső és nem egyszer követhetetlen, ellaposodó detektívsztorit kaptam. Az egészet tekintve viszont jól szórakoztam és rengeteg gondolatot ébresztett bennem a téma. Minden cyberpunk-rajongónak őszintén tudom ajánlani ezt a regényt és nagyon remélem, hogy a Netflix sorozata kihasználja a rengeteg kiaknázatlan ötletet.
Az biztos, hogy így már sokkal jobban várom az Altered Carbont.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
