A Keselyű három napja – Egyedül a CIA célkeresztjében

A Sydney Pollack rendezte A Keselyű három napja James Grady író A Keselyű hat napja című 1974-ben megjelent regényén alapul, magyarul három napot kapásból kispóroltak a cselekményből. Ezen mondjuk nincs is mit csodálkozni, tudniillik a film így is igen lassú folyású és a Keselyű fedőnevű főhős (Robert Redford) már három nap leforgása alatt sem jut sokra a látszólag ellene forduló Központi Hírszerző Ügynökséggel szemben. Egy egyszerű, de felettébb jóképű férfiember ideges szélmalomharcáról szól a film, amelyben ez a keselyűhöz sem attitűdben, sem sehogyan se nem hasonlító figura azt igyekszik kideríteni, kik és miért végezték ki kollégáit, illetőleg miért akarják eltenni őt is láb alól.

A produkcióban Grady művének központi alakja, Ronald Malcolm a vagányabb hangzású Joseph Turnerként néven ismerszik meg, amely a kémtörténeteiről ismert John Le Carré egyik regényéből származik. A sztori szerint Joe Turner egy kis családias légkörű irodalmi társaságnál dolgozik, amely valójában a CIA fennhatósága alatt működik. A nyolcfős állományú csoport munkája abból áll, hogy elolvasnak minden létező új könyvet és folyóiratot, majd azokból kigyűjtik az ügynökség számára használható ötleteket. Egy esős napon aztán épp Turnert küldik ki a többiek ebédért, amit a férfi teljesít is, csakhogy mire visszatér, már holtan találja kollégáit. A lelki békéjéből egy életre kizökkentett Turner felhívja feletteseit, megbeszéli velük, hogy beviszik, azonban a találkozón váratlanul őt is meg akarják ölni. Hősünk elmenekül, majd véletlenszerűen kiválasztva túszul ejt egy fiatal nőt, akinek lakásában elrejtőzve igyekszik kiigazodni a felkavaró eseményeken. Mindeközben a rettegő nő, Kathy (Faye Dunaway) habár minden oka megvan rá, hogy utálja, mégis fokozatosan megkedveli fogva tartóját.

Tekintve, hogy a film alig három évvel a hírhedt Watergate-botrány után készült, megsüvegelendő az a bátorság, amellyel a készítők megkérdőjelezik benne a CIA intézményét, annak működését és a társadalom a szervezetbe vetett bizalmát. Miután ez az alkotás fő témája, így az telis-tele van erre utaló elemekkel, ennél fogva már eleve az is elgondolkodtató, ahogyan az ügynökség emberei lereagálják hét New York-i alkalmazottjuk váratlan kivégzését. Remek kontrasztot ad ehhez a non-stop feldúlt Turner, aki már a telefonban is kész ideg, mialatt az operátor meg felháborítóan szenvtelenül viselkedik vele. Később is akadnak hasonló húzások, mint pl. a helyszínre kiküldött takarító kollégák, akik mintha nap, mint nap látnának hasonló eseteket, illetve az ügynökség fejesei, akiket szintén nem igazán ráz meg az eset. Természetesen mindez magyarázható lenne azzal is, hogy a CIA berkeiben mindenki végtelenül profi, plusz eleve a Hidegháború idején játszódik a film, azonban mégiscsak döbbenetes rezignáltsággal veszik tudomásul azt, hogy az Egyesült Államokon belül egy ilyen terrorcselekmény történt.

A szimpatikus, laza figurából az egész világgal szemben bizalmatlanná váló Joe Turner, vagyis a Keselyű szerepében Robert Redford korrekt, ámde feledhető alakítást nyújt és habár ő a központi alak, de ha neki kellene elvinni a hátán a filmet, az sosem vált volna emlékezetessé. Oldalán a random elrabolt Kathy Hale-ként Faye Dunaway egy fokkal meggyőzőbben játszik és ugyan sokat nem lendít a filmen, de legalább az ő karaktere némi érdekes fejlődésen is keresztülmegy. Tudniillik amíg kezdetben foggal-körömmel ellenkezik Turnerrel, addig pár óra leforgása után már az első éjszaka lefekszenek egymással. Meglehet, hogy a regényben több nap után jutnak el idáig, mindazonáltal a két főszereplő egymásra kattanása még annak dacára is nonszensz, hogy a viselkedése alapján Stockholm-szindrómás Kathy és a szuperzaklatott Joe valóban ritka szép emberek. Mindemellett akad egy pár olyan dialógusok, amelyek azt a benyomást keltik, hogy a karakterek nem is értik egymást és inkább csakúgy el-elbeszélnek egymás mellett a levegőben. Ezek csuda mókás pillanatok, noha az alkotók nyilván nem annak szánták őket.

A színészek közül ironikus módon éppen az a Max von Sydow viszi a prímet, aki a legkevesebb játékidővel bír, jóllehet ez is hozzájárul ahhoz, hogy olyan izgalmas a figurája. Az ördögűző Merrin atyájaként világszerte ismertté vált svéd színész egy vérbeli profit alakít, akinek gyakorlatilag mindegy, mikor éppen kinek a megbízásából kit és miért kell kiiktatni, ő végrehajtja. A megjelenése és beszédstílusa miatt már alapjáraton méltóságteljes von Sydow egyszerre teszi elegánssá és félelmetessé a karaktert, aki végeredményben önmaga képes kárpótolni a főszereplők sutaságáért. Mindemellett a film legjobb és legfeszültebb jelenetei is hozzá fűződnek: ezekben mind a kétszer Turnerrel találkozik, aki persze úgy fél tőle, mint a tűztől. A produkció konstans remekül tartja fenn a feszültséget, ám Max von Sydow és Robert Redford találkozásai erre még rátesznek egy-egy lapáttal. Márpedig a CIA merész kikezdése mellett A Keselyű három napja másik legfőbb erőssége pontosan abban rejlik, hogy thrillerként mind a mai napig kiválóan funkciónál, dacára annak, hogy egy negyven évvel ezelőtti időszakra reflektál. Ráadásul még azzal együtt is működik, hogy magyar nézőként nyilván nem éljük bele magunkat annyira a témába, miként azt az amerikai teszik.

Összességében A Keselyű három napja – amely nem összetévesztendő az 1973-as A Sakál napja című ugyancsak örökzöld alkotással – egy remek atmoszférájú mozi, amely négy évtized elmúltával is hatásos. Ugyan akadnak benne blődségek és bizony hiányérzetet keltő az, hogy két akkora ikon, mint Robert Redford és Faye Dunaway ezúttal nemhogy távolról sem nyújtják a legjobbjukat, de kémia és hiteles párbeszédek híján nem is passzolnak egymáshoz, ámde a pozitívumok képesek feledtetni eme gyengeségeket. A történet jól épül fel és a rendezés is precíz: Sydney Pollack mellett a regény alapján a forgatókönyvet író David Rayfiel és Lorenzo Semple Jr. páros is jól dogoztak, ezáltal az események három napba sűrítve éppen megfelelő tempóban követik egymást ahhoz, hogy a ’70-es évekre jellemző lassú folyása ellenére ne váljon unalmassá a mű. Végezetül komoly fegyvertény A Keselyű három napjának azon aspektusa, hogy a végkifejletével a jövőbe lát a film és bőven az aktuálissá válása előtt megjósolja azt, hogy mi válik majd az USA külpolitikájának legfőbb mozgatórugójává.