A világ legnagyszerűbb hősei most először mentik meg a világot a moziban, ugyanakkor ne feledkezzünk meg róla, hogy az Igazság Ligájához eddig is fűződtek szép emlékek, ha mozgóképről volt szó. Aktuális toplistánkon a legjobban sikerült rajzfilmeket gyűjtöttük össze, ami korántsem volt egyszerű feladat!
Nem volt egyszerű, mert a választék rendkívül bőséges, a két rajzfilmsorozat mellett a DC animációs osztálya eddig 11 db egészestés animációt is szállított már a Liga főszereplésével. A rangsorolásnál igyekeztünk kerülni az egy-egy főszereplőre fókuszáló történeteket, de a fő kritérium mégiscsak az volt, hogy a sorozatoknál a minimum duplarészes epizódok, az-az a legalább 40 perces részek közül szemlézzünk. Az egyrészes sztorik egyébként sem annyira emlékezetesek, mint inkább jópofák*. Na de elég a szócséplésből, lássuk azt a TOP 10-et!
10. Justice League: Crisis on two Earths (2010)
A DC háza táján egyáltalán nem megy ritkaságszámba az alternatív valóságokban, párhuzamos univerzumokban történő kalandozás. A Két Földi válság is egy ilyen világba kalaúzol minket, mikor egy fordított belső szervekkel rendelkező Lex Luthor az Igazság Ligája segítségét kéri. Supermanék némi tanakodás után beadják a derekukat, és átugranak rendet tenni az „antianyag univerzumba”. Ennek a világnak a legalapvetőbb tulajdonsága, hogy minden fordítva van benne, mint a mi valóságunkban, így állhat Luthor a jó, míg az ottani szuperhősöket magába tömörítő Maffia Szindikátus a rossz oldalon. A Grant Morrison által jegyzett, méltán népszerű JLA: Earth 2 rajzfilmes adaptációja eleinte nem ígér többet a hősök közti könnyed csihipuhiknál, de a második felére, a nihillista Batman elleni hajszára már sikerül jobban kiaknázni az érdekes alapkoncepcióban rejlő lehetőségeket.
A sztori eredetileg összekötő hidat képzett volna a Justice League és a Justice League: Unlimited sorozatok között, de végül csak több év késéssel készült el, és bár van utalás a sorozatokra (még épül az új őrtorony, új hősök bukkannak fel, stb.), a Két Földi válság nem része a DCAU-nak, a grafikája is erőteljesen eltér tőle. Érdekesség, hogy ez volt a Igazság Ligája sorozatok nagymesterének, Dwayne McDuffie-nek az utolsó alkotása, a Két Földi válsághoz lazán kapcsolódó, szintén általa írt, és ugyancsak képregényes alapokból építkező Justice League: Doom elkészülését már nem érte meg (az a sztori nagyon felületes átvétele a nálunk is kiadott Bábel Tornyának).
9. Justice League SE1 EP 18-19: Legends (2002)
Flash egy átlag délutáni világmegmentés közben úgy felgyorsul, hogy véletlenül átteleportálja magát és néhány ligatársát egy olyan alternatív világba, ami a megszólalásig emlékeztet az aranykori szuperhősképregények bárgyú világára. A kétrészes epizód tiszteletteljes meghajlás a korszak idilli, felemelő és tiszta világképe előtt, ahol a jók különösebb dilemmák nélkül mentik meg a világot napról napra, óráról órára, és mosolyogva, büszkén kidüllesztett mellkassal hírdetik az egyenlőség, igazság és az amerikai álom szellemét. A Legends ezzel a meta cselekményszövéssel magasan kiemelkedik az első évad történetei közül, nem véletlenül ez az egyetlen a listán, bár az évadzáró finálé, a második világháború frontvonalaira kalaúzuló The Savage Time azért még nagy versenyben volt).
A megmosolyogtató, papírízű dumák és a teljesen természetellenes, de lelkes sidekick karakterek megidézése közben viszont ez a történet okosan árnyalja is ezt a nosztalgiával átszőtt propaganda mesevilágot, mikor a hősök burkolt, de akkor még hétköznapi rasszizmusán, vagy a nőkkel szemben támasztott sztereotípiákon élcelődik. De ami a legfontosabb, hogy minden művisége ellenére a JGA (Justice Guild of America, egyértelműen utalás a DC első szuperhőscsapatára, a JSA-ra) hősiessége valós, nem övezi hamis pátosz, így őszinte önfeláldozásuk a sorozat egyik legmeghatóbb pillanata.
8. Justice League: The Flashpoint Paradox (2013)
Barry Allen egy nap arra ébred, hogy nincsenek már meg a szuperképességei, ellenben él az édesanyja. Ez azonban a legkevesebb, mivel a világ ennél is nagyobbat változott: az amazonok és az atlantisziak, élükön Wonder Womannel és Aquamannel világméretű háborúban állnak, ami lassan felemészti az egész bolygót. Supermanről még senki sem hallott, és az Igazság Ligája sem létezik, hogy orvosolni tudja a krízist, így Flash egymaga vág neki kideríteni, hogy mi a fene történt. A magyarul Villám-paradoxonra keresztelt sztori is nagy élvezettel merül el az alternatív világok, idősíkok adta kreatív, vagy kevésbé kreatív, de mindenképpen meghökkentő lehetőségekben, és a fő élvezeti értékét is sokkal inkább ez, mint a tényleges történet adja.
A sztori eredetije, a 2011-es Flashpoint crossover egyébként retcon jellege miatt pár évig vízválasztónak számított a DC képregényes univerzumában, utána jött létre az ún. Prime Earth, és a ma már nem is aktuális aktuális New 52-re keresztelt ciklus, amiből a DC rajzfilmes részlege többet is adaptált. Így ennek a történetnek tulajdonképpen egyenes folytatása a csapat összeállását elmesélő War és Throne of Atlantis, vagy a Justice League vs. Teen Titans és a Justice League Dark. Sajnos ezek mind elég sematikus, egykaptafára készült animációk, így a Flashpoint Paradoxon magasan a legjobb közülük, viszont szomorú, hogy az animáció ugyanazon az alacsony, enyhén anime beütésű színvonalon mozog.
7. Justice League SE2 EP 19-20: Hereafter (2003)
Superman meghal. A Hereafter első fele – nagyon erős zenei aláfestéssel megtámogatva – halomra sulykolja a drámai pillanatokat, már amennyire legalábbis azt a sorozat gyerekbarát nyelvezete még megengedi. A fékezhetetlen dühöt, ahogy Wonder Woman kishíján szétveri Toymant, a kétségbeesést, ahogy Lois Lane Lex Luthor vállán sírja el magát, a szomorú tekinteteket a temetésen, vagy a keserű anekdotázgatások az őrtoronyban, a folyton gyanakvó Batmanről nem is beszélve. Aztán megjelenik a hihetetlen szórakoztató Lobo, hogy nagyképűen beajánlja magát az Acélember helyére (vele együtt több karakter is visszaköszön a Superman TAS-ból), miközben természetesen fény derül Superman valódi hollétére is. Innentől a sztori olyan posztapokaliptikus irányt vált, amiről egymás után ugranak be a popkultúra vonatkozó klasszikusai (Mad Max, A majmok bolygója), és ahol Superman különleges képességei nélkül is feltalálja magát, mígnem már csak egy He-Man kosztüm marad a piros-kék kezeslábasból.
A „Superman meghal” témát egyébként ügyesen dolgozza fel a DC első egészestés animációja, a Superman: Doomsday is, főleg ahhoz képest, hogy az eredeti történet tényleg csak egy öncélú csihi-puhi. Bár az animáció nagyon hasonlít a DCAU-ra, és ugyancsak Bruce Timm bábáskodott fölötte, de annyival felnőttesebb, illetve agresszívabb a hangvétele, hogy nem is része az egységes rajzfilmes univerzumnak. Pedig ugyanitt ügyesen válaszolják meg azt a kérdést, – amit a sorozatokban folyamatosan lebegtetnek – hogy Lois Lane tudja-e, kicsoda Superman?
6. Justice League: The New Frontier (2008)
Érdekes, hogy a DC-nél milyen nagy lelkesedéssel kacsintgatnak vissza a 30-as évek végétől az 50-es évek közepéig tartú ún. aranykorra – amikor megszülettek a kiadó első ikonikus hősei, Supermannel, Batmannel és Wonder Womannel az élen – hiszen a Legends után ez már a második ilyen tematikájú rajzfilm a listán. Az új küldetés tulajdonképpen híd a klasszikus triumvirátus és az ezüstkor új hősei (az új Flash, az új Zöld Lámpás, vagy éppen a Marsbéli fejvadász) között. A történet ezúttal sem tartogat nagy meglepetéseket, a liga itt is ugyanúgy vergődik össze, mint minden hasonló történetben (a hősök összefognak egy világvégével fenyegető krízis miatt), viszont mindezt rendkívül hangulatosan festi meg.
Nem csak a keményvonalas képregényrajongók számára feltűnő tucatnyi utalással, hanem a korszakra jellemző atmoszféra megteremtésével is: a hidegháborús paranoia és a mccartizmus nyomasztó légkörével (a marsbéli fejvadász bújkálása, Batman üldözése, Flash visszavonulása, stb.), mindezt leöntve az amerikai álom hangzatos szólamaival. Superman felemelő nagymonológjai azonban amennyire propaganda szagúak, annyira igazak is: az amerikai álom sosem fejeződik be, folyton építeni kell, a széthúzás pedig sosem lehet opció. Érdekesség, hogy ez volt egyetlen alkalom, hogy Wonder Woman az egykori Xéna, Lucy Lawless hangján szólalt meg.
5. Justice League Unlimited SE2 EP 9-13: Cadmus Story Arc (2005)
Mindennek a kiindulópontja a Superman rajzfilmsorozat fináléja, a Twilight (ahol Superman majdnem leigázta az egész bolygót), és az ún. Doomsday szankció, miszerint a kormányerők fel akarnak készülni arra az eshetőségre is, ha a hősök ellenük fordulnak, mint történt az egy alternatív világban is (A Better Worldben Superman megölte az elnököt). A Cadmus projektet ezeknek a fenyegetéseknek az elhárítására hívták létre, a szupertitkos állmszervezet tevékenysége pedig itt csúcsosodik ki – rengeteg meglepő fordulat, hidegrázós cliffhanger közepette.
A három évados Unlimitedből nem csak azért ez az egyetlen történet a listán, mert a széria szinte csak (hol nagyon, hol kevésbé szorosan) összefüggő egyrészesek sorozata, hanem mert a Cadmus ciklus toronymagasan a legjobb, legszövevényesebb sztori is a sorozat történetében. Hozzátartozik persze, hogy van egy csomó előzménye is, az Unlimited az elődjénél is összefüggőbb narratívát használ, és a 4+1 részes Cadmus történetfolyam azért is működik olyan jól a második évad fináléjaként, mert rengeteg izgalmas szálat fog össze (pl: Supergirl klónja, Luthor elnöksége, az Ultiman klónok, stb.). A történet epilógusa pedig – ami egyben a Batman Beyond epilógusa is – talán a legérzékenyebb, legjobban megírt része az egész DC rajzfilmes univerzumnak. Önmagában vizsgálva is különleges, megható és maradandó történet.
4. Justice League: Gods and Monsters (2015)
Bruce Timm egészestés animációja kicsit kakukktojás a listán, mert bár címében ez is Igazság Ligája sztori, az általunk ismert hősök sosem tűnnek fel benne, és a Liga helyett is csak a klasszikus triumvirátus alternatív univerzumbeli alteregóival találkozunk. Ebben a világban nemcsak a hősök eredettörténete, hanem az amerikai kormányhoz és a közvéleményhez fűződő viszonya is teljesen más, kifejezetten ellenséges. Így aztán Supermanék megítélését csak tovább rontja, amikor valaki kormányközeli tudósokat kezd el gyilkolászni, rájuk terelve a gyanút, miközben azt sem lehet kizárni, hagy a tettes valóban közülük való.
A sztori zsenialitása abban áll, hogy a hősök elég ellenszenves, hataloméhes és agresszív figurák, de ezzel együtt is olyan árnyalt karakterek, akik végül számos jellemhibájuk ellenére hősként tudnak viselkedni. Az Istenek és szörnyek minden ízében felnőt sztori, talán a legkomolyabb hangvételű a listán, és nemcsak az explicit erőszakábrázolás, az összetett karakterisztika, vagy az olcsó fordulatokat elkerülő cselekményszövés, hanem a szuperül megírt dialógusok miatt is, amik végig olyan izgalmas témákat boncolgatnak, mint a hatalom és a tudás összefüggései, vagy a média és a hatalom befolyásolása.
3. Justice League SE2 EP 1-2: Twilight (2003)
Darkseid visszatér! Superman pedig szíve szerint rögtön le is robbantaná a fejét, mert bármennyire a jóság földi megtestesülése, aki mindig mindenkiben, még az ellenségeiben is igyekszik meglátni a legjobbat, ezt a figurát egyszerűen annyira utálja, hogy esetében még a becsületkódex „sosem ölünk” pontját is könnyűszerrel átugorná. Furcsa, hogy Clark ezáltal válik először igazán hús-vér emberré, mert a gyűlölete érthető (különösképpen az előzmények fényében, a Superman TAS sorozatzáró fináléjában, a Legacyban Darkseid átmosta az agyát, és majdnem leigázta a bolygót).
Darkseid azonban – mindenki nagy meglepetésére – ezúttal nem ártó szándékkal érkezett, hanem segítségkérésért, ha pedig a világok hódítója legnagyobb nemeziséhez és az Igazság Ligájához fordul segítségért, az némiképp érzékelteti a Brainiac általi veszedelem méretét. Supermannek féken kell tartania az ellenszenvét és a gyanúját, mivel sajnos a Föld szempontjából sem mindegy, hogy mi történik Darkseid szülőbolygóján. A Twilight viszont sokkal okosabb történet annál, minthogy beérje ezzel a meglepő kezdőfelütéssel, és a továbbiakban folyamatosan szállítja a monumentális harcjeleneteket és csavarokat. Méltó visszatérése ez a DC univerzum legfélelmetesebb gonosztevőjének, aki még a jámbor Supermanből is kihozza a nyáladzó vadállatot.
2. Justice League SE2 EP 11-12: A Better World (2003)
Superman elkapja a gonoszokat, akik végül mindig kiszabadulnak, és Supermannek megint el kell kapnia őket. Ez a folytonos macska-egér játék pedig súlyos emberáldozatokkal jár, csak hogy a hős hős maradhasson, és a népfenség elvére hivatkozva tartsa makulátlanul a kezét, amihez azonban így még több vér tapad. Mi ez, ha nem kétszínűség, önzőség? Az A Better World ajtóstul ront a házba, sőt, egyenesen rád robbantja azt a házat, amikor a történet elején Lex Luthor szembesíti legősibb ellenlábasát ezzel a nevetséges, de a szuperhőstörténetek lapjain természetes körforgással. Superman pedig olyat tesz, amit egyébként nem szokott: megöli Luthort, aki éppenséggel az Amerikai Egyesült Államok elnöke.
Ezek után ugrunk pár évet, megismerjük az Igazság Lordjait, akik kézbe vették a Föld sorsát, és sikerrel építettek ki a totalitárius államot. Amikor már eleget időztünk ebben a kellemes disztópiában, a Lordok felfedeznek egy másik univerzumot, ahol még mindig a szuperhősképregények nevetséges kliséi érvényesülnek, úgyhogy átugranak segíteni, mert hiszen a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. A kérdés itt már nem csak az, hogy a Liga hogyan rugdossa vissza a saját világába az Igazság Lordjait, hanem az is, hogy kinek van igaza? Hol van a határ jó és rossz között, és át szabad-e lépni?
1. Justice League SE2 EP 24-26: Starcrossed (2004)
Az Igazság Ligájának tagjai közül messze a Thanagarról származó Shayeráról tudtunk meg a legkevesebbet a tagok közül. A Starcrossed rögtön azzal a sokkoló felfedezéssel indít, hogy azért, mert Hawkgirl dacára a sok világmegmentésnek, igazából thanagari kém, aki folyamatosan küldte az adatokat szülőhazájába. A thanagari armada pedig most fogja magát, és lényegében játszi könnyedséggel, egy puskadördülés nélkül foglalja el a Földet.
Ezzel az első hellyel nehéz vitatkozni. A két évados Igazság Ligája sorozatfináléja eszméletlen monumentális – ehhez mérten a zenéje is egészen remek -, de nem csak azért, mert egy inváziónak illik annak lennie, hanem mert a karakterek közt is komoly dráma zajlik. Shayera vívódása a barátai és a fajtársai között meglepően hiteles, a Johnnal való szerelmi kapcsolata pedig különösen szívszorító, miközben mindenki vérmérsékletéhez hűen reagál az árulásra. Végre megtörténik az első (és utolsó) csók is Batman és Wonder Woman között, akiket ugyan csak a kényszer visz rá a dologra, de a levegő mindig is forrt közöttük. A Starcrossed pedig tele van további, a felsoroltakhoz hasonló momentumokkal, amik láttán az emberből újongva tör ki a képregényőrült geek.
Egyéb történetek:
*Jópofa kimaradók például a Kid Stuff (a hősök gyermekalakban kell megmentsék a világot), a The Greatest Story Never Told (a zs-ligás Booster Gold szólósztorija), a The Little Piggy (amiben Batman éneklésre adja a fejét), a Weird Western Tales (Batmanék a vadnyugaton), a Cat and the Canary (Zöld Íjász és Fekete Kanári bimbózó románca), esetleg a Comfort and Joy (a hősök karácsonyoznak). De persze akadnak kifejezetten szomorú, vagy drámai szösszenetek is, mint a For the Man Who Has Everything (Superman boldogan él a Kryptoniton), a The Terror Beyond (Solomon Grundy halála), vagy a Flash and Substance (az egyik Flash ellenség megható eszmélése).
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
