A 5Panels kiadó továbbra is ontja magából a jobbnál jobb műveket, amelyek többnyire valamelyik hazai feltörekvő tehetség munkáját is dicsérik. Jelen összeállításunkban a kiadó azon képregényeiről számolunk be, amelyekről eddig nem sikerült megnyilvánulnunk és/vagy nemrég jelentek meg.
Koska Zoltán: Új, Újúj és Újújúj képregények
Koska Zoltán (A nagy Csé) még csak a harmincas évei elejét tapossa, de már most igencsak dörzsölt, tapasztalt író-rajzolónak számít a hazai képregényes szcénában. Jól tükrözi ezt az is, hogy már kétszer nyerte el a hazai képregényes közeg egyik legrangosabb kitüntetésének számító Alfabéta-díjat.
A tavaly megjelent Új, Újúj és Újújúj képregények előző, már kiadott, személyesebb munkáinak összefűzése, egykötetes verziója. Hogy erre a lépésre mi szükség volt? Bevételmaximalizálás? A lóf@szt!, mondaná Koska, ha az egyik képregényében ez egy szkeccs lenne, és igaza is lenne. Ez a mű ugyanis azért született meg, hogy az alkotó huszas éveinek hányatattásait, traumáit, frusztációit összeboronálja, hogy lássuk, mik foglalkoztatták, na meg hogy ő is helyre tudja tenni életének ezen korszakát.
Az Új, Újúj és Újújúj képregények a szerzői művek legszebb hagyományait követi. Végigveszi, milyen általános vagy éppen nagyon személyes, egyedi problémák érhetik az embert. Miközben a kockákban bármi megtörténhet, és annak ellenkezője is. De a legjellemzőbb és legszórakoztatóbb eleme, hogy mekkora fejeseket képes ugrani az önirónia medencéjébe. Hasfalszaggatóan vicces például az a kockasor, amelyben Koska saját magát keresi a világban, és végül a wc-ben találja meg az életét. De annak, aki egy olyan viszontagságos (de persze szép) területen ténykedik, mint a művészet, muszáj néha saját magát is kiröhögni, hogy egészséges maradjon.
Molnár Eszter: Hidden 2.
Molnár Eszter alkotása, a Hidden egyáltalán nem volt rossz bemutatkozás, hiszen nagyszerűen idézte meg és egészítette ki saját ötleteivel (a lilás képi világ telitalálat) a romantikus japán kötetek világát. Mindazonáltal a nyomozós szál bőven hagyott kívánnivalót maga után, ugyanis a füzetben alig történt valami a központi rejtéllyel kapcsolatban. De a potenciálja mindenképpen adott volt ahhoz, hogy várjuk a folytatást.
A következő etap, a nemes egyszerűséggel Hidden 2. névvel ellátott képregény ott folytatja, ahol az előző abbahagyta. Mármint nemcsak történetileg, hanem formailag-tematikailag is. Főszereplő párosunk továbbra is azon van, hogy utána menjen az iskola furcsa eltűnéseinek, de megint csak éppen hogy haladnak egy picit az üggyel. És mivel már biztosan tudjuk, hogy még három kötet van hátra, talán kijelenthető, hogy ebből bizony olyan nagy, krimirajongókat letaglózó bonyodalom már nem lesz.
Ugyanakkor mostanra rá kellett jöjjek, hogy Molnár Eszter nem a rejtélyek, hanem sokkalta inkább az érzelmek világába kívánja elkalauzolni az olvasókat. Azt akarja megmutatni, hogy két lelkileg megsebzett karaktere miként lel társra a másikban. Mindezt pedig továbbra is gyönyörűen elnagyolt képekkel, “mono” színvilággal, és sok-sok apócska, de szerethető momentummal szeretné megvalósítani. Így átgondolva tehát jobban megbocsáthatóak hiányosságai, és nagyon reméljük, hogy most már végig is megy a sorozat, hogy a 5Panels gondozásában egy újabb különleges kiadványt tudhassunk a hazai mangavilág egyre terebélyesedő birodalmában.
Ray Henderson: The Devil’s Daughter 2.
Zentai András, alias Ray Henderson bár Németországban él, szerencsére itthon sem kell nélkülöznünk képregényeit. A 2023-ban megjelent The Devil’s Daughter például egy aranyos boszorkányos manga, amely első kötetében két főhősével, Suzyval és a véletlenül megidézett szellemmel, Ernesttel bűvölt el. Henderson ezt a kapcsolatot nem világmegváltó bonyodalmakkal építi fel, hanem olyan apróságokkal, mint a metál zene hallgatása vagy egy kibontott zacskó chips.
A képregény második részében továbbra is a karakteren van a hangsúly. Miután kiderült, hogy Suzy nem csak hobbista mágus, hanem tényleges varázserővel rendelkezik, egy gyanús alaktól elnyeri első varázspálcáját. Mielőtt azonban maga kezdene el foglalkozni az új tárggyal, segítségére sietnek barátai, hogy megfelelő és professzionális boszorkányi oktatást kapjon. A boszi klub vezetője, Josefine pedig jó oktatónak bizonyul, szinte rögtön ráérez, milyen alapokra is van szüksége Suzynak.
Henderson ezúttal is remek kapcsolatokat épít főhősei köré, ami jelen kötetben egy nagyobb vállalás, hiszen már nemcsak Ernie-vel, hanem az előző részben kevesebbet látott osztálytársakkal együtt is kell a lányt mozgatni. Emellett Henderson pedig elkezdte kibontani az átívelő boszorkányszálat, ám csak tégláról téglára. Minden kártyáját csak lassan mutatja meg, amivel egyrészt fenntartja a kíváncsiságot, másrészt még egy biztonságos, vihar előtti csendben hagyja főhősét. Ez utóbbi pedig jóleső érzés, cosy olvasmány felé viszi a történetet, és ennél többre nincs is szükség most. A mangás stílus pedig továbbra is ehhez illeszkedik kedves karaktereivel.
Tóth Panna: Lelle, az egyetemista zombivadász
Bár a fősodorbeli magyar alkotásokból úgy tűnhet, a horror nem erőssége a magyar popkultúrának, az elmúlt évek alulról jövő alkotásai rendre megcáfolták ezt a vélekedést. Ehhez a sorhoz csatlakozik Tóth Panna urban fantasy képregénye, amiben Attila hun király legendáját, a zombikat és egy varázskardot hoz össze egy ígéretes történethez. A képregény alapja ezekből már adott is: a hétköznapi életét élő Lelle egyszer csak talál egy kardot, amiről kiderül, hogy Isten ostora, azaz Attila hun király híres fegyvere. A kard pedig új képességekkel ruházza fel kiválasztottját, akinek a feladata nem kisebb, mint megvédeni a hazát az azt ostromló élőhalottaktól.
A képregényben egy bemelegítő küldetésen és a kiválasztáson kívül sok tényleges előremozdulás nincs a cselekményben, tényleg csak a kiinduló pontját látjuk mindennek. Viszont Tóth mindössze 60 oldalon képes megragadni olyan dinamikákat, mint generációs különbségek, céltalan (és ezzel teljesen elégedett) “hős” nagybetűs hőssé változtatása. Az egész szórakoztatásra a koronát pedig a rajzstílus teszi fel. Budapest fantasztikus madártávlatból tárul fel, míg a figurák karakteresek, könnyen felismerhetőek és elég rájuk nézni, hogy tudjuk, milyen alakok.
Összeállította: Szente Ádám és Scheirich Zsófia.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
