A 5Panels rendületlenül folytatja az új képregényes tehetségek felfedezését. Legújabb alkotójuk a most debütáló Tóth Panna, aki a mindössze 60 oldalas első képregényébe rengeteg tehetséget sűrített bele. Lelle, az egyetemista zombivadász kritika.
Bár a fősodorbeli magyar alkotásokból úgy tűnhet, a sci-fi, a fantasy vagy a horror nem erőssége a magyar kultúrának, az elmúlt évek alulról jövő alkotásai rendre megcáfolták ezt a vélekedést (csak kár, hogy nem üt még át semmilyen üvegplafont – de ez külön cikket érdemelne). Nincs ez másként a magyar képregények terepén sem. A népmesék szörnyeit vadászó huszároktól (Az utolsó előtti huszár) egészen a szocialista értékekre törő idegeninvázió (Tréfamesterek) számtalan izgalmas összeeresztést láthattunk a magyar kultúra és különböző zsánerek között. De még zombis vonalon sem kell szégyenkeznünk, hiszen van zombikkal verekedő Ady Endrénk (Nyugat + Zombik), de még klasszikus zombiinváziót elszenvedő Budapest is (Z-napló). Ezt a sort gyarapítja Tóth Panna, a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatójának debütáló képregénye.
A Lelle, az egyetemista zombivadász nem a horror, hanem inkább az urban fantasy felől közelít a zombikhoz, ennek mentén pedig sok ismerős zsáner képviselteti magát. A főszereplő, Lelle hőstelensége a shoujo mangák (varázsképességű lányokról szóló japán képregények) bénáskodó hősnőit juttathatja eszünkbe, a fantasy részt pedig Attila hun király legendája adja, az országot fenyegető új veszedelem pedig ezúttal a zombik. A képregény alaptörténete ezekből már adott is: a hétköznapi életét élő Lelle egyszer csak talál egy kardot, amiről kiderül, hogy Isten ostora, azaz Attila hun király híres fegyvere. A kard pedig új képességekkel ruházza fel kiválasztottját, akinek a feladata nem kisebb, mint megvédeni a hazát az azt ostromló élőhalottaktól.
Ha már Magyarországon járunk, hihetnénk, hogy egy mindig vészhelyzeti létben élő nép lányának meg sem kottyan egy ilyen feladat, ám tévednünk kell.
Lelle ugyanis lusta, nem nagyon érdekli, lesz-e a kettesnél jobb jegye, és felelősséget sem nagyon akar vállalni a dolgokért. De az élet az utóbbit azért nem szokta hagyni: a közeledő zombik nem kérdeznek, csak ellepik Budapest utcáit. A hirtelen jött felelősségnek és az ezzel járó feladatoknak nemcsak Lelle nem örül, hanem a kard tulajdonosa, Attila sem. A kötelességtudatos és erős katonákhoz szokott egykori király nem tud jól szót érteni új „hősével”, és Lelle sem vele. Pedig meg kellene itt védeni Magyarországot.
A képregényben egy bemelegítő küldetésen és a kiválasztáson kívül sok tényleges előremozdulás nincs a cselekményben, tényleg csak a kiinduló pontját látjuk mindennek. Viszont Tóth Panna annyit megmutat a 60 oldalon, hogy hamar belerázódjunk a karakterek közti dinamikákba, és várjuk, mi sül ki ebből még a jövőben. Lelle hétköznapjaiban ott van a kötelességtudatos, elhivatott Bogi, aki anyáskodóan próbálja jó irányba terelni barátnőjét, akit a trió harmadik tagja, Helka ellenpontoz, mindig rávilágítva arra, hogy Lellével érdemes lehet finomabban bánni. Amiből kevesebb jut, de így is élvezetes részei a képregénynek, az a főszereplő és Attila adok-kapokjai.
Tóth Panna jó érzékkel építkezik a generációs különbségekre, ami egy 5. században élt hódító uralkodó és egy 21. századi egyetemista (feltehetőleg Z generációs) között csak elképzelhető.
A humoron felül megcsillantatja azt, hogy modern korunkkal a klasszikus hősök ideje is lejárt. Lelle első bizonytalanságai és feladásai után felismerhető írói szándék, hogy egy nem tipikus hős útját fogunk látni az ezt követő füzetekben.
Az érdekesen induló történet dinamikájához nagyon sokat ad hozzá Tóth Panna stílusa. A Lelle képi világa alapvetően fekete-fehér, ami jól is áll a zombis történetnek. Tóth karakterei letisztultak, leginkább a mangaihletésű amerikai rajzfilmeket juttathatják eszünkbe. A szereplőket viszonylag egyszerű, de logikusan követhető panelrendszerben vezeti, amit ellenpontoz részletgazdag városképekkel, amelyek A5-ös méretben is képesek átadni Budapest történelmi szépségét. A képregény lényege, az akció pedig dinamikus, Tóth rajzolóként nem veszik el a sűrűjében, hogy szinte már követhetetlennek vagy agyatlannak tűnjön a csihi-puhi. Mellette pedig a csendesebb, kevés mozgással járó részek is aktívnak tűnnek, Lelle kapkodó gondolataihoz és lelkiállapotához igazodva.
A Lelle, az egyetemista zombivadász egyelőre egy ígéretes képregénynek tűnik, ami jó arányokban dolgozik ismert műfajokból és Attila hun király legendájából. Remélhetőleg hamar tud folytatódni a történet.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
