Sok évnyi várakozás, csúszás és a Kevin Costner körüli botrányok után lezárult a Paramount egyik legnépszerűbb sorozata, a Yellowstone. A történet sajnos megsínylette a Costner távozását és alkotója más projektjeit. A befejezés elsietett lett, tele logikai hibákkal. Mintha John Duttonnel együtt a maradék varázs is elillant volna a történetből. Spoileres kritika.
A Yellowstone régóta a Paramount egyik zászlóshajója, már debütálása idején nagy sikert aratott. Taylor Sheridan író és rendező neowestern sorozatának középpontjában a Dutton család áll, élén John Duttonnel (Kevin Costner), aki az utolsó nagybirtokos Montanában. Földjét, a Yellowstone-t próbálja megőrizni négy gyermekének, miközben az állam, nagyvállalatok és a szomszédos indiánok felől folyamatosan éri a családot támadás, a földjük pedig veszélyben van. A Yellowstone a családtörténet mellett a romantikus, amerikai álomról is szól, a vadnyugat szépségéről, a természet védelméről – és arról az árról, amit a családnak fizetnie kell azért, hogy megtarthassák ezt.
A Yellowstone annyira sikeres lett az évek során, hogy a stúdió egy egész univerzumot épített rá, különböző spin-off sorozatokkal. Az 1883 azt meséli el, hogyan került a Dutton család a Yellowstone völgybe. Az 1923 az ő történetüket folytatja, Harrison Forddal a főszerepben. Az 1923-nak folytatása is érkezik, illetve a Yellowstone befejeztével további Dutton karakterekre és az univerzumra épülő újabb sorozatokat jelentett be a stúdió.
Westernből szappan
A Yellowstone első két évada szinte tökéletes volt. Sheridan megmutatta, hogy van még helye a westernnek streamingen. A napjainkban játszódó neowestern sorozat izgalmas alaphelyzetet állított fel. Voltak itt családon belüli viszályok, a Dutton családot érő külső támadások, állami próbálkozások a föld kisajátítására, jogi és fizikai csaták is. A karakterek hús-vér szereplők voltak, de igencsak fekete-fehérek. Általában elmondható, hogy a cselekmény szórakoztató volt és pörgős.
A sorozat emellett tipikusan amerikai stílust képviselt: nem hiányoztak a fegyverek, közelharcok, véres összecsapások, robbanások, teátrális, adrenalinnal teli jelenetek. A képi világa, a montázsok szemet gyönyörködtetően mutatták be Montana szépségét. A cowboyok mindennapjait bemutató jelenetek remek hangulatot kölcsönöztek a sztorinak, és a humor sem hiányzott. A néző úgy érezte, ő is része a családnak és a csapatnak.
Aztán ahogy elindult a harmadik évad, volt egy váltás. Minden évad addig egy-egy központi konfliktus köré rendeződött, általában a fókuszban egy nagyvállalat vagy az állam állt, akik megpróbálták tisztességtelen eszközökkel megkaparintani a Yellowstone-t.
A harmadik évadban azonban kezdett unalmas lenni a „gonosz cégek, gonosz ügyvédekkel” felállás. A sztori pedig átcsapott a konzervatív nézők kiszolgálásába. Tele volt olyan üzenetekkel, hogy a fejlődés rossz, minden nagyvállalat tisztességtelen és korrupt, az állam tehetetlen, a média hazudik, a nagyvárosok rosszak. Volt egy külön szereplő, akit szerintem az alkotók direkt azért hoztak be a sorozatba, hogy a liberális szemléletén, vegán értrendjén élcelődhessen a többi karakter, a Dutton család női tagja, Beth pedig külön bokszzsáknak használja.
A folyamatos konzervatív politikai állásfoglalás és utalások mellett pedig szappanoperás lett a történet.
A fordulatok kiszámíthatóak lettek, hiszen Duttonékat hősőkké emelte a sztori. Bármit tettek, az következmények nélkül maradt. John és gyerekei kivétel nélkül bűnözők útjára léptek, akik büntetlenül gyilkolhattak, cégeket tettek tönkre, zsaroltak és vesztegettek. Az elején még volt olyan morális indok vagy helyzet, ami mindezt indokolta, de aztán bármilyen konfliktus támadt, azt mindig erőszakkal vagy bűncselekménnyel oldották meg. A 3. évad után a történet már meg sem próbált azzal foglalkozni, hogy milyen következményeik vannak a család tetteinek. Elintézte azzal a forgatókönyv, hogy hurrá, megölték a főellenséget, minden megy a maga útján. E mellett sokszor a karakterek is ellentmodásosan viselkedtek. Kayce – aki alapvetően mindig is elutasította a szükségtelen erőszakot – az egyik évad végén egyszemélyes kivégzőosztaggá avanzsált, az 5B évadban pedig simán fegyvert fogott egy ártatlan kislányra, miközben a lány apját fenyegette.
Viszont aki Kayce-n is túltett erőszakban, az Beth (Kelly Reilly) volt, ami azért ironikus, mert őt erős női főhősnek szánták, a sztori előrehaladtával pedig John örökösének. Egy gyerekkori traumája miatt egy pontig együtt tudtunk vele érezni, ám a sorozat előrehaladtával nem fejlődött. Mindent indulatból tett, fizikailag bántalmazta az ellenségeit vagy azokat, akikre féltékeny volt. Apjának görcsösen meg akart felelni mindenben, férjét, Ripet pedig rendszeresen felhasználta a játszmáihoz, ha verőember vagy bérgyilkos kellett neki. Akadtak persze szórakoztató jelenetei, de összességében egy alkoholizmussal és pszichés problémákkal küzdő szereplő volt, aki valószínűleg borderline személyiségzavarban szenvedett. Az ő esetében ráerősített a forgatókönyv arra, hogy az erőszak jó megoldás, sőt, jutalomban részesül, az, aki elég gátlástalan. Ezek fényében megdöbbentő, hogy mekkora rajongótábora lett a karakterének, és a forgatókönyv mennyire őt helyezte a középpontba John Dutton mellett.
Duttonék önbíráskodása egyrészt unalmassá vált egy idő után, másrészt dühítő, mert a sorozat is úgy ér véget, hogy mindenki boldogan él, amíg meg nem hal (na jó, majdnem mindenki). Egy álom, egy varázslatos vadnyugati föld védelme sem indokolja, hogy a törvényekre fittyet hányva gyilkolásszunk.
Az 5. évad első felére szinte már semmi nem történt a forgatókönyvben.
20 perc eltelt a montázsokkal, a cowboyok mindennapjaival és szerelmi drámáival, Beth és Rip cukiskodásával. A fennmaradó játékidőben pedig csigalassan haladt előre valami cselekményféle. Ennek részben az is lehet az oka, hogy közben Sheridan el volt foglalva a spin-offok és további saját sorozatai (Tulsa King, Mayor of Kingstown, Lioness, Lawman: Bass Reeves) írásával, rendezésével. Ezt pedig a Yellowstone története és forgatása sínylette meg.
Mi történik az 5. évad második felében?
Mivel Costner és Sheridan összebalhéztak a forgatókönyv és a forgatás időzítésén is, Costner távozott a produkcióból. Sheridan ezt úgy oldotta meg, hogy a Yellowstone 5B évada rögtön John Dutton halálával indít. Eleinte öngyilkosságnak tűnik a dolog (ami egy olyan erős személyiség esetében, mint John, egyszerűen hihetetlen), ám később kiderül, hogy gyilkosság történt.
Mindeközben folytatódik a harc a ranchért a Dutton gyerekek és a Market Equities között. Utóbbi cég még mindig eltökélt, hogy repteret épít a Yellowstone helyére. John halála utáni sokkot kiheverve pedig Beth és Kayce igyekszik kideríteni, mi történt az apjukkal. Beth szokás szerint jelenetek rendezésével és verekedéssel oldja meg a dolgot, míg Kayce azon töpreng, hogyan lehetne megmenteni az örökségüket a bekebelezéstől.
A dicstelen vég
A befejező évadra végleg elfáradt a Yellowstone. Aki azt remélte, hogy a lezárás jó lesz és katartikus, annak az első 5 percben összetörtek az álmai. John halála szürreális volt, pár perc alatt elintézték. Pedig Costner karaktere túlélte a rákot, egy bérgyilkos támadását, de még azt is, amikor többször rálőttek. De egy merényletet a saját házában már nem úszott meg. Nyilván érthető, hogy ki kellett írni valahogy a sorozatból, ennek ellenére nem volt valami elegáns megoldás.
John Dutton hirtelen kiírása pedig már megalapozta az évad többi részét is. John halála miatti nyomozás, Jamie és újdonsült ügyvéd barátnője (akinek mellesleg bérgyilkosok száma is megvan a telefonjában) kavarásai, Kayce dilemmái mind olyan elemek, amiket már unalomig ismételt a Yellowstone. Nem tudott igazán újat, vagy váratlant húzni a sorozat. Jamie alig kapott képernyőidőt, de Kayce felesége és fia sem kapott már sok szerepet, ők évek óta amolyan biodíszletként szerepeltek a jelenetekben.
Hasonlóan Kayce családjához a mellékszálak terén a legtöbb szereplő egydimenziós lett, vagy maradt. Persze, a cowboyok szerethetőek voltak, de a forgatókönyv nem ment túlságosan mélyre az ő sztorijukat illetően. Taylor Sheridan maga is feltűnt a sorozatban időnként az egyik texasi ranchtulajdonos szerepében, de az utolsó évadban kicsit túltolta a szereplést. Saját karakterét felemelte a többi szereplő szintjére, ráadásul Travis szála miatt a főtörténet nem haladt előre (emiatt volt is kiakadás a fanok közt). Mintha Costner vezető szerepét akarta volna átvenni.
Az egyetlen méltón lezárt sztoriszál talán a Yellowstone ranch sorsa volt. Azzal, hogy visszakerült az őslakosokhoz, bezárult a kör, visszatért a föld az eredeti állapotához. Az indiánok törvényei miatt pedig végül elérték Duttonék, hogy érintetlen maradjon a birtok, és tovább virágozzon. Szép és méltó befejezés.
Igazságot Jamie Duttonnek!
A Yellowstone lezárása kapcsán elkerülhetetlen, hogy ne említsem meg Jamie Duttont (Wes Bentley) és a teljesen elrontott főgonosz szerepét a sorozatban. A harmadik évadtól ugyanis a forgatókönyv elvitte az ügyvéd karakterét a „főgonosz” irányba, de teljesen értelmetlen módon.
Jamie a kezdetektől fogva egy tragikus karakter. Apja nyomására lesz ügyvéd, holott sosem érdekelte a pálya. John felhasználja a fiát az állammal való jogi csatákban, folyamatosan kihasználja, legtöbbször rideg vele. Amikor pedig fia nem felel meg az elvárásainak (egyszer nem veszi fel neki a telefont!), szinte kidobja otthonról. Ezek után hol mézesmázos vele, hol érzelmileg és fizikailag is bántalmazza (akárcsak Beth.) Jamie-ből mindenki bokszzsákja lesz, mert…nem akar teljesen beilleszkedni a családba? Mert vannak saját ambíciói, vágyai? Vagy mert menet közben kiderült, hogy örökbe fogadták?
Amikor államügyész lesz, és belátja, hogy a ranchet modernizálni kell, alkut kell kötni annak érdekében, hogy legalább a birtok egy része megmaradjon. Emiatt lesz a negatív karakter és a család ellensége, de ez azért elég vékonyka ok. Direkt sosem tesz keresztbe a családjának, mert nagyon sokszor kihasználják a bizonytalanságát. Ő inkább csak egy bábu az egész játszmában, de nem értelmi szerző. Kayce-vel jó a kapcsolata, apja iránt haláláig táplál valami furcsa szeretetet. Persze, a ranch sorsával kapcsolatosan más a véleménye, ebben a családja ellen megy, és szervezkedik, de hogy ezért ő legyen a főgonosz, erős túlzás.
A főgonosz a főhős szöges ellentéte, aki akadályokat gördít a hős útjába, és megpróbálja megakadályozni, hogy a hős elérje a céljait. Fontos, hogy egy jó főgonosz esetében is legyen egy árnyalt, jól kidolgozott jellem és háttérsztori. Egy ilyen jó eredettörténet az, amikor a forgatókönyv bemutatja, hogy egy alapvetően jó szándékú karakter traumák, sérelmek olyan sorát szenvedi el, amelyek miatt aztán a rossz útra tér, rossz eszközöket választ a célja megvalósítására. Jamie viszont inkább egy tragikus karakter, akit kitaszít a saját családja. Valóban, maga is elkövet néhány rossz tettet, de semmi olyat nem csinál, amit a családja ne csinált volna. Hiszen testvérei és apja is gyilkoltak nem is egyszer, hogy a legrosszabbakat említsük.
Ennek fényében őt beállítani úgy, mint a főgonosz és a saját családja legnagyobb ellensége egy elkapkodott és rosszul előkészített írói húzás.
Wes Bentley az 5. évad első fele után elmondta, hogy örülni fog, ha végre lezárul a sorozat, mert már lelkileg is megviselte a szerep. Nagyon jól játssza egyébként a megfélemlített, becsvágyának csak félig-meddig engedni akaró karaktert, akit könnyű befolyásolni, ám rengeteg elfojtott érzelmet cipel.
Verdikt
Amilyen jól és erősen indított a Yellowstone, a lezárása annyira semmilyen lett. Kevin Costner távozását megsínylette a sztori, tele volt lyukakkal és érdektelen mellékszálakkal. Az érzelgős jelenetek giccsesen túl voltak nyújtva, a búcsút elhúzta a forgatókönyv. Jobban értékeltünk volna egy olyan lezárást, ami katartikus, jól adagolja a feszültséget és hitelesebben zárja le főhősei történetét. Olyat, ami méltó a kezdetekhez.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
