Lefutott a Taylor Sheridan és Sylvester Stallone fémjelezte Tulsa King, azaz a Tulsa királya 2. évada, amely az egész korrekt kezdés után a végére kissé leeresztett. De alapvetően jól hozta a már megszokott gengszterfilmes-westernes hangulatot, amitől nagyszerűen működik a sorozat. Évadkritika.
Miután a Tulsa királya 2. évad elején a Stallone által megformált maffiózó, Dwight Manfredi viszonylag könnyen és gyorsan kimenekült az igazságszolgáltatás karmai közül (ahová az előző etap végén került), a folytatásban elkezdődött éleződni a konfliktus az alvilágon belül. Bonyolította a helyzetet, hogy elég sokszereplős képletről van szó: (anti)hősünk az őt száműző New York-i gengszterek mellett több, Tulsában terjeszkedő nagymenőnek is a bögyében van, és mindegyikük az ő újdonsült birodalmára pályázik. Amikor aztán megtörténik az első támadás, Dwight nem tudhatja, melyik ellenfele vette őt célba – és nagyon úgy tűnik, hogy a konfliktus eszkalációját se képes megakadályozni.
A Tulsa királya 2. évad sztorijában egészen jól kiegyenlítik egymást a kiszámítható részek és a meglepő fordulatok, így kellően érdekes tud lenni. Ugyanakkor a sorozat igazi erőssége továbbra is a karakterekben és a hangulatteremtésben rejlik.
Egyrészt a remekül megírt párbeszédeknek és a zseniális szereposztásnak hála a főszereplőt körülvevő, alapvetően sematikus figurák még mindig tökéletesen működnek, másrészt az alkotók ezúttal is jó érzékkel fésülték össze a westernek és gengszterfilmek klasszikus elemeit. Ráadásul a két világ találkozásából fakadó helyzetkomikumot is ügyesen ki tudják használni, illetve továbbra is jelen van a Stallone klasszikus figuráinak idejétmúltságán való önreflektív poénkodás. Vagyis a széria most se akarja túlságosan komolyan venni magát, és ez kifejezetten jól áll neki.
Ellenben azt is fontos hangsúlyozni, hogy az előző szezonhoz hasonlóan a Tulsa királya 2. évad se csap át paródiába.
Vannak erős akcióbetétek, és kifejezetten sötét tónusú jelenetek, illetve a maffiasztorik hagyományaihoz hűen bizony időnként itt is elhullik néhány ember a cselekmény előrehaladtával. Nem egy haláleset ráadásul egészen váratlan és meghökkentő. Ezek a részek tehát rendre emlékeztetik a nézőt, hogy van tétje az eseményeknek, nem valami könnyed, komikus sorozatot nézünk.
Akadnak ugyanakkor hiányosságai is a történetnek. Egyrészt – ahogy az első három rész kritikájában is írtam – túlságosan hirtelen visszacsinálták az 1. évad záróepizódjának drámai fordulatát, így az utólag súlytalanná vált. Másrészt ezúttal Dwight magánélete teljesen elsikkad. A barátnőjével (Dana Delany) való viszony alakulásából alig villantanak fel néhány jelenetet, így nem érződik megalapozottnak a nőnek azon döntése, hogy a nyilvánvaló életveszély ellenére is a férfi mellett marad. A lányával (Tatiana Zappardino) való kapcsolatában pedig nem igazán jut sehová a főszereplő, alig látjuk őket együtt – annak ellenére, hogy az előző etapban látott felvezetés alapján logikusan várhatta a néző az apa-lánya mellékszál erősebb jelenlétét.
De a Tulsa királya 2. évad legnagyobb baja, hogy az ellenség-figurákat a hatásos bemutatkozásuk után teljesen elfecsérli.
Önmagában az nem lenne probléma, hogy nincs egy konkrét „főgonosz” a történetben. Sőt, egy ilyen gengsztersztorihoz kifejezetten jól illik az a bizonytalanság, amit az okoz, hogy sose tudhatjuk, ki mikor vált oldalt, elárulva addigi szövetségeseit. Ezzel egyébként kifejezetten ügyesen játszik is a széria, nem egy esetben félrevezeti, majd később meglepi a nézőt egyes karakterekkel kapcsolatban. Csakhogy mivel olyan sok ellenfél van, igazából egyik negatív szereplőt se dolgozták ki annyira, hogy különösebben érdekes legyen – a kiváló karakterszínészek játéka ugyan valamennyit menteni tud a helyzeten, azonban ez azért nem elég.
Mindent összevetve tehát a Tulsa királya 2. évadának sztorija nincs olyan jól összerakva, mint a sorozat előző etapjáé. Azonban ezzel együtt is eléggé szórakoztató és hangulatos tud lenni ahhoz, hogy fenntartsa a néző érdeklődését, és felkeltse az érdeklődést a folytatás iránt.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
