Mihez lehet kezdeni egy olyan filmmel, amelyben a mindig kemény, de azért a humort sem megvető Dwayne Johnson is látványosan unatkozik? A Red One (A hullahó-akció) egy meglehetősen középszerű, generikus akciómozi, amely nemhogy jövő Karácsonykor, de az idei ünnepek idején sem lesz már az emlékezetünkben.
Mostanság nem úgy gördül fel a Szikla az emelkedőn, mint egykoron. Vagyis hát egyáltalán nem megy fel. Pedig pár éve még olyan biztos franchise-okat pörgetett, mint a Jumanji vagy a Halálos iramban, hogy aztán a hasonlóan kalandosnak igérkező Dzsungeltúra alaposan földbe álljon, ám az autós széria legutolsó része sem zárt túl jó mérleget. És akkor a DC sokadik nagy reménye, a Black Adam bukásáról nem is beszéltünk. Bár tény, hogy Dominic Torettoék legfrissebb családi bizniszébe csak egy cameóig ugrott be, és az utóbbi időben majdnem mindegyik szuperhősfilm leszerepelt, mintha az a trend látszana, hogy Johnson filmjeire egyre kevésbé kíváncsiak a nézők.
De tudjátok, hogy még mi a helyzet? Olybá tűnik, az öreg Rock is unja a banánt. És hogy nem a levegőbe beszélek, azt bizonyítja egyik legutóbbi nyilatkozata, miszerint Benny Safdie (Csiszolatlan gyémánt) legújabb filmjétől, a Mark Kerr MMA ketrecharcosról szóló A24-biopictól, amelyben a főszerepet fogja alakítani, művészi szintlépést vár. Ugyanis szeretne már valami mást is kipróbálni a zúzások meg a családi mókák helyett.
De előtte még itt van a Red One (A hullahó-akció), amely a fenti kontextusból nézve végtelenül ironikus.
Ez a film ugyanis egy tipikus Johnson-mozi, a tar színész pedig egy olyan karaktert alakít, akinek már elege van a melójából.
De hogy pontosabbak legyünk, íme a sztori: a Szikla most is egy tökös, de azért kedves profit hoz, a Mikulás (J.K. Simmonsra mostanság rátalálnak a szakállas bácsis szerepek) legfőbb testőrét. Bírja az öreget, de az ünnepek alatt is csak marakodó felnőttekből már nem kérne, ezért Szenteste előtt beadja felmondását. Ám Mikit az év legfontosabb napja előtt elrabolják, és csakis keménykezű társa, valamint egy, a bonyodalmak létrejöttében alaposan közre játszó, cinikus hacker (Chris Evans) mentheti meg a Karácsonyt.
Nehéz a Red One-ról bármiféle frappánsat vagy úgy egyáltalán bármifélét írni. No nem azért, mert annyira letaglózóan jó vagy bűnrossz lenne. Hanem mert az a tipikus, higanyos, “bemegy felül, kimegy alul” iparági középszer, amelyről igazából már nem lehet sok újat megfogalmazni. Tízből kilenc (és fél) blockbuster ilyen. Csak ezúttal még egy jó nagy adag cukormázas, karácsonyi körítést is el kell szenvednünk. Tudjátok, ez az a film, amelynek már az elején tudod, ki hol fog kikötni. A bölcs mentornak igaza lesz. A gonosz elnyeri méltó büntetését. A kiábrándult hős visszaszerzi hitét. És még a csipkelődő karaktert is megszállja a Karácsony szelleme.
Persze egy karácsonyi mozitól hiba lenne invenciót, újszerűséget vagy meglepőt várni (bár néha kapunk ilyen filmeket is). Ugyanakkor karaktereket, humort, illetve egy akciófilm esetében kreatív csörtéket azért joggal remél az ember.
Ám a Red One ezeket nem szórja túl bőkezűen. A 250 milliós büdzsé (amelyből egyébként 50 millió Johnson zsebében landolt) csupán az első nagyobb, üldözős jelenetnél látszik meg, utána mindössze sötétben előadott, nagyon gyenge CGI-maszatolásra futotta (és ehhez passzintsátok hozzá a két órás játékidőt). Így hát maradnak a karakterek. Vagyis maradnának. Simmons végtelenül alázatos a Mikulás szerepében, de jelenléte nyúlfarknyi. Kiernan Shipka főgonoszáról annyit tudunk elmondani, hogy…ő a főgonosz, na meg hogy tényleg elég gonosz. És ez már majdnem több, mint amennyit a film átad vele kapcsolatban. Na jó, annyit még leírhatunk, hogy amennyire baljós a rossz útra tért Sabrina, a tiniboszorkány felvezetése, legalább akkora hiányérzetet hagy maga után.
Így hát, mivel Dwayne is eléggé robotpilóta-üzemmódban nyomja AI-generáltnak ható karakterében, Chris Evansnak kell valamiféle szórakoztatót művelni, és ő szerencsére szállítja is a show-t. Kívülálló, a mitikus lényekre és furcsa világukra folyton folyvást rácsodálkozó, “hogy a francba kerültem ide?” figurája jó pár vicces pillanatot hoz. Persze a filmet ő sem tudja megmenteni.
Apropó mitikus lények: a Red One valóságos Bosszúállókat dob a vászonra, hiszen a Mikulás mellett tiszteletét teszi például a Krampusz, de egy nyúlfarknyi szerepben még a Töklámpás, azaz Jack O’Lantern is beugrik (sajnos a húsvéti nyuszi nem segít hőseink segítségére). Ezek a jelenések pedig sokszor igen horrorisztikusan hatnak. Persze csak a 12-es karika határain belül.
Ugyanakkor ezáltal a filmről mégiscsak elmondható, hogy a bohókás ünnepi alkotásnak kissé durva, komoly fantasynek viszont nevetséges.
Így igazából csak egy újabb rétegében igazolja, hogy nem sokra jó. Hamar el is fogjuk felejteni a Red One–t: sajnos tényleg nem több, mint az ünnepi időszak meglovagolására szánt marketing-szösszenet. Noha a család társaságában, két zabálást közt nem rossz háttérzaj, még erre a célra is találni jobb műveket. Tegyetek hát így ti is.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
