Heather Fawcett tündérfolklór trilógiájának második kötete az Emily Wilde atlasza a Másvidékről bár ugyanarra a sémára épül, mint az első, mégis képes többet nyújtani.
Az Emily Wilde tündérenciklopédiája csak a kezdet volt
Az első kötetben megismertük Emilyt, aki a drüadológia (a tündérvilággal és annak lakóival foglalkozó tudományág) doktora Cambridge-ben. Feltett szándéka, hogy elkészíti a világ első, mindent átfogó tündérenciklopédiáját. Hogy befejezze küldetését, pokolkutyájával, Árnyékkal az északi Hrafnsvikba utazik. A zord terepen végzett kutatásához váratlanul csatlakozik tudóstársa, Dr. Wendell Bambleby is, akivel kapcsolatuk elég alaposan átformálódott a terepmunka során. Életveszélyes kalandok, csodás felfedezések és új barátságok szövődnek Emily életében, miközben egyre többet tudunk meg erről a rejtélyes fantasyvilágról. Emily végül sikeresen publikálja tanulmányát Wendell segítségének hála, akiről időközben kiderül, hogy valójában egy Írország déli részén található tündérudvar uralkodója, akit mostohaanyja száműzött a trónról.
A kaland az Alpokban folytatódik
1910 őszére Emily egy határozatlan idejű kinevezéssel és egy házassági ajánlattal a kezében éli tovább napjait a tanszéken. Az örök nyughatatlan tudós azzal tölti az idejét, hogy segítsen megtalálni a Wendell otthonába, Silva Lupiba vezető tündérajtót. Emellett új célként tűzte ki magának, hogy egy atlaszba fűzze össze az összes ismert tündérbirodalom, valamint a hozzájuk vezető ajtók térképét. Időközben a bátyja legidősebb lánya, a 19 éves Ariadne lett a famulusa, aki rendkívül hasonlít rá, és nem csupán a drüadológia iránti szenvedélyben.
Emilynek egyébként sincs könnyű dolga, ami tetézi, hogy a semmiből megjelenik előtte egy titokzatos idegen. Ez adja Emily Wilde atlasza a Másvidékről egyik legnagyobb rejtélyét, ugyanis az illető megmagyarázhatatlan módon többször is felbukkan még a lány közelében. És ha ez nem lenne elég, szembe kell néznie Dr. Farris Rose tanszékvezetővel, aki kétségbe vonja Wendell és az ő szakmai hitelességét, miközben orgyilkos tündérek félelmetes hadával is szembe kell nézniük.
A titkuk lelepleződésének következménye, hogy a tanszékvezető és Ariadne csatlakozik főszereplőinkhez, akik egy ausztriai St. Liesl nevű faluba utaznak. (Bár 1910-ben még Osztrák-Magyar Monarchia volt, de mivel fantasyról van szó, feltételezzük a szándékosságot a szerző részéről.) Emily erős gyanúval él, hogy a St. Lielsben faunok után kutató, majd rejtélyes módon eltűnt Danielle de Grey nyomán rábukkanhat a Wendell otthonába vezető átjáróra, amely lehet akár egy nexus is. A nexus egy olyan ajtó, ami kettőnél több helyet köt össze és eddig még senki nem bizonyította a létezésüket korábban. Ez újabb hatalmas áttörést jelenthet Emily karrierjében, ráadásul teljesen átformálhatja az eddigi ismereteket a Tündérbirodalmakról.
Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről hasonló, de mégsem ugyanaz
A trilógia második része egyértelműen hasonló sémán alapszik, mint az első, hiszen itt is egy idegen országba utaznak a szereplők. Ugyanúgy megszállnak egy falusi vendégházban, ahol a helyiek látják el őket élelemmel, majd kezdetét veszi a mindennapos terepmunka a környék feltérképezésével és a falusiak kikérdezésével. Majd a történet végéhez közeledve ismét eljutunk egy tündérkirályságba. Mindezt Emily személyes naplóján keresztül követhetjük, természetesen számos lábjegyzet kíséretében. Gondolhatnánk, hogy ehhez nem kellett valami sok fantázia, hiszen a szerző csak ismétli önmagát, ez azonban nem teljesen így van.
Bár a könyv címe másra enged következtetni, Emily motivációja is némiképp megváltozik ebben a részben.
Míg az enciklopédia látszólag mindenek felett állt korábban, az atlasz elkészítése inkább tűnik másodlagosnak. Félreértés ne essék, ugyanúgy túlbuzog Emilyben a sikerorientáltság és a tudásvágy a nexussal kapcsolatban, mint korábban, ugyanakkor a küldetésének elsődleges mozgatórugója mégis Wendell lesz.
Ami a környezetet illeti, a felvezető kötet egy igen cudar helyen játszódott, és végig nagyon fagyos légkör uralkodott az oldalakon. Az új részben inkább a zöldellő alpesi tájak és az igazi kirándulós életérzés alapozza meg a hangulatot. A falusiak jelenléte sem olyan erős, mint Hrafnsvikban, pedig sokkal szorosabb kapcsolatot ápolnak a szerzeteikkel. Utóbbinak köszönhetően számos új információt kapunk arról, hogy a különböző népek hogyan viszonyulnak a tündérekhez, és emellett még hangsúlyosabb lesz a folklór ereje. Ugyanis ezekben az időkben az emberek leginkább szájhagyomány útján tanulják meg, hogy az őket körülvevő lényekkel hogyan tudnak együtt élni, ami igen izgalmas.
A tündérek világa egyszerre félelmetes és csodálatos
Azzal, hogy Heather Fawcett a fagyos északi vidék helyett egy életteli, zöldben pompázó helyszínre cserélte a történet színterét, hajlamosak lehetünk elfelejteni, hogy az általa teremtett tündérvilág nem egy kedves környezet. Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről abban a legerősebb, hogy megerősíti az olvasóban azt a tényt, hogy mennyire zavaros tud lenni egy olyan saját szabályrendszerekkel működő varázsvilág, amelynek a létezési struktúrájára még a kutatók sem jöttek rá. Mivel egy elismert tudós tollából, naplószerűen van elmesélve a cselekmény, így még erősebben érvényesül ez a hatás.
Ahogyan Emily többször is belefut olyan helyzetekbe, ahol a varázslat felülkerekedik rajta egy teljesen ismeretlen környezetben, egészen borzongató. Ő, aki elképesztő leleményességéről és álhatatosságáról tett már számtalanszor tanúbizonyságot, ugyanúgy képes eltévelyedni a tündérek furfangos mágiája miatt, akár egy átlagos tudással rendelkező halandó. Ahogy pedig az ő magabiztossága megbicsaklik, mi is elgondolkozunk rajta, hogy vajon tényleg olyan jó lenne-e egy ilyen varázsvalóságban élni, mint ez. Az írónő legbrilliánsabb tulajdonsága tehát, hogy képes elhitetni az olvasóval, hogy annak ellenére, hogy mennyire nagy tudású is a főhősnő, ez az univerzum még őt is képes meglepetésszerűen a földbe döngölni.
Az újonnan felbukkanó teremtmények, vérszomjas orgyilkosok, apró rókának kinéző, ám veszélyes kis manók még jobban ráerősítenek erre, hiszen akár egy horrorsztori szereplői is lehetnének.
Bár Emily számos egyed rájellemző tulajdonságát ismeri, sosem lehet biztos benne, hogy milyen szándék lakozik valójában bennük.
Ez pedig több olyan jelenetnek ad teret, ahol az embernek végigcsorog a hátán a jeges veríték, ha egészen beleéli magát az eseményekbe. Bármennyire is csodálatosan van ábrázolva a tündérek varázslatos otthona, bármennyire is imádjuk a Hrafnsvikban megismert házimanót, nem biztos, hogy a valóságban szeretnénk egy kupac húsevő rókamanót a kertünk végébe.
Emily megkapja a neki kijáró görbetükröt
De nem csupán a tündérek ámulatba ejtő birodalma csalóka. Ebben a kötetben Fawcett többször is olyan szituációba sodorja Emilyt, amely alapjaiban rázza meg a nő személyiségét, mondhatni letöri a szarvát. Úgy látszik nem elég egy hiányzó ujj, hogy emlékeztesse őt a túlzott makacssága fájdalmas következményére, további csapások szükségesek ahhoz, hogy magába szálljon egy kicsit. Ezeknél a fontos eseményeknél pedig a legtöbbször patakokban folyik a vér, vagy minimum valakinek haldokolnia kell.
Rose nagy szerepet játszik abban, hogy Emily egy pillanatra megálljon és elgondolkozzon olyan dolgokon, amelyeken azelőtt soha. Hűen vallja például, hogy a tündérekben nem lehet teljesen megbízni, hiszen sosem tisztázottak a szándékaik, hiába nem gyakorolják a következetességet. Ennek ellenére mégis romantikus érzelmeket táplál Wendell iránt, aki történetesen egy előkelő tündér. Ha jobban belegondolunk, házassági ajánlat ide vagy oda, az írónő ezzel bizony még okozhat egy hatalmas arcul csapást, ha úgy tartja kedve, hogy a harmadik rész nem lesz éppen happy end.
Emily ráadásul szakmailag is megkérdőjelezi saját magát hasonló okokból. A birtokában lévő tudás ugyanis nem bizonyul elegendőnek és mindenre kiterjedőnek. Elvégre a tündértárgyak alapismerete nem garantálja azt, hogy minden maradéktalanul úgy működik, ahogy ő azt elgondolja.
A mágia leginkább ismeretlen és kiszámíthatatlan terep a halandók számára, ennek elfogadásával pedig Emilynek úgy tűnik, meg kell még birkóznia.
Irány a végkifejlet!
Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről sokkal inkább szól egy újabb mentőakció-sorozatról, mintsem az atlasz elkészítéséről. Ez részben az előny is, mivel Emily társas kapcsolatainak változása és a tündéruniverzum alaposabb megismerése többet nyomott a latba, ezzel építve a világot. A hangulata ezúttal is magával ragadóan elképesztő: számtalanszor dermesztő, olykor humoros, és természetesen némi romantikával fűszerezett Wendellnek köszönhetően.
Annak ellenére, hogy Wendellnek most kevesebb aktív szerep jut, és látszólag a karaktere szinte semmit nem változik, mégis megvan benne az a fajta titokzatosság, amely arra enged következtetni, hogy okozhat még meglepetéseket. Főleg ha visszajut a saját királyságába Silva Lupiba, ahol a fáknak szeme van. A varázsereje már így is elképesztő mértékben megmutatkozik, hiába vét kisebb-nagyobb bakikat egy-egy olyan varázslatban, amely nem a harchoz kapcsolódik.
Mire számíthatunk az Emily Wilde atlasza a Másvidékről után?
Emily és Wendell barátokkal és szövetségesekkel felvértezve nézhetnek szembe azzal, ami a tündérbirodalomban vár rájuk. Ugyanakkor koránt sem gondolhatjuk, hogy ez olyan egyszerű lesz. Wendell eddig megtartotta magának a tündérvilággal kapcsolatos tudásának legnagyobb részét, annak ellenére, hogy megkérte egy elismert és igen elszánt drüadológus kezét. Vajon ez a későbbiekben mennyire fog megváltozni? Ugyanaz a mostohaanyja által középszerűnek tartott, ugyanakkor mutatós tündér marad, akit valamiért mégis imádunk, vagy egy egészen új arcát is megmutatja?
Mivel az Emily Wilde atlasza a Másvidékről szépen előkészítette azt az ingoványos és megfoghatatlan terepet arra, hogy fokozatosan megtapasztaljuk, milyen lehet a különféle tündérudvarokban halandóként létezni, minden adott egy jó nagy kalandhoz a Másvidéken. És bár valószínű, hogy nem fogjuk teljesen megérteni ennek a nexusokkal áthidalt vidéknek a működését, illetve nem ismerhetjük meg minden irtóztató vagy éppen aranyos lakóját, rendkívül izgalmas lesz felfedezni amit még az Emily Wilde-univerzuma kínál.
Már követed a Roboraptort, de mégis lemaradsz a legfrissebb kritikákról, hírekről? A Roboraptor hírlevél segít ebben! Hetente a postafiókodba küldi cikkeinket, hogy Te döntsd el, mit akarsz olvasni, ne a gépek.
